Valószínűleg Törökország minden kisvárosa pont így festene, ha néhány évtizeddel ezelőtt nem tört volna ki a törökökön a beton-láz. Az oszmán kultúra él és virágzik a városban, ennek köszönhetően lett része az UNESCO Világörökségének.
Az 1970-es években az ország nagy része még élénken őrizte az oszmán idők emlékét. Majd ezeket az ősi épületeket elkezdték tervszerűen lebontani, hogy helyükre toronyházakat emeljenek. Az ország észak-nyugati részén fekvő, kb. 40.000 fős város azonban úgy döntött, megálljt parancsol ennek az építészeti vandalizmusnak és megpróbálja átmenteni a régi idők nyomait a jövő számára.
A macskaköves utcák, a hatalmas régi török házak, egy 17. századi fürdő, rozoga, fából készült kis üzletek és az ódon vaskereskedés így menekülhettek meg és teszik napjainkban Safranbolut Törökország legbájosabb és legautentikusabb városává.
Safranbolu olyan, mint egy megelevenedett múzeum. A város utcáit járva szinte minden látványosságszámba megy, mintha csak egy skanzenben sétálnánk. Mecsetek, karavánszerájok és több száz oszmán korból megmaradt ház díszíti a várost, melyekben kézművesek űzik ma is hagyományos török mesterségeket, mondani sem kell, tradicionális módon. Bár a szomszédos település az acélgyártás központja lett, Safranbolu szerencsésen elkerülte ezt a sorsot. A török kormány az 1980-as években tett ígéretet arra, hogy érintetlenül hagyja a város építészeti és kulturális örökségeit. Ennek megfelelően a történelmi városrészekben tilos oda nem illő, modern építményeket emelni és a kézműveseket is erőteljesen ösztönzik, hogy minél nagyobb számban telepedjenek le Safranboluban.
Azt hihetnénk, a város így csak mesterségesen tudja megőrizni és fenntartani eredeti állapotát és az egész műviesnek tűnhet. Korántsem az. Safranbolu különlegességét éppen az adja, hogy nagyon is élő település, dolgozó, hétköznapi életet élő emberekkel, nem kizárólag művészekkel, akik ódonnak álcázott galériáikban próbálják eladni alkotásaikat. Ezek az emberek itt születtek és nem is akarnak elmenni innen. Safranbolu lakóira jellemző, hogy nagyon is ragaszkodnak szülővárosukhoz, hiszen a város megóvása a nagy átalakításoktól csak közös összefogásukkal, saját erejükből történhetett meg. Itt még az is belefér, hogy a város kávézóiban és éttermeiben hagyományos török ruhát viselő alkalmazottak szolgálnak fel.
Aki érdeklődik az oszmán kultúra iránt vagy csak szeretne valami olyat látni, ami nemcsak Törökországban, de az egész világon különlegesnek számít, el kell mennie Safranboluba. Ez az a hely, ami belevésődik az emlékeinkbe és visszavágyunk ide újra meg újra.
