Provins, a középkori vásárok otthona

Champagne régióban, Párizstól dél-keletre fekszik ez a 12.000 lakosú kisváros, melynek különlegességét az adja, hogy a mai napig őrzi eredeti, vásárváros-struktúráját. Provins úgy épült fel, hogy a lehető legideálisabb helyszínt biztosítsa az évszázadokon át itt megrendezett nemzetközi vásároknak. Építészetében és elrendezésében egyaránt az erődített középkori vásárvárosok arculatát idézi.

Amikor Champagne még a grófok uralma alatt állt, Provins virágkorát élte. Éves vásáraival összekötő kapcsot jelentett Észak-Európa és a mediterrán világ között. Egész Európából özönlöttek ide a kereskedők és pénzemberek, a városban megélénkült a kereskedelem és ezzel együtt az üzleti élet is. Provins azon kevés települések egyike, melyről elmondható, hogy olyan önálló pénznemet teremtett, melyet egykoron Európa összes országában hivatalosan elismertek. A város fénykorának a 14. század gazdasági átalakulásai vetettek véget, amikor a legfőbb kereskedelmi útvonalak áthelyeződtek Flandria és Olaszország területére. A tartományban négy híres vásárváros volt, de mind közül egyedül Provins tartotta meg középkori jellegét.

A favázas házak, templomok és erődítmények, néhány boltíves, föld alatti terem, mely titkos társaságok gyülekezőhelye volt, mind megerősítik azt az érzést, mintha visszarepültünk volna a múltba. A város szimbolikus bástyái a 12-13. századból maradtak fenn, legtöbbjük még viszonylag jó állapotban. A leghíresebb a Caesar-torony, mely eredetileg őrtorony volt, majd börtönné alakították át. A 15. században az angoloknak majdnem sikerült elfoglalniuk, mivel elhanyagolt állapotban volt. Ma a torony látogatható, tetejéről az egész régióra csodálatos kilátás nyílik. A város legrégebbi épülete a Római Ház, mely nagyjából 900 éve áll az egykori zsidónegyedben. Egyes feltételezések szerint rabbinikus iskola vagy zsinagóga lehetett, ma múzeumként működik. A város legszebb temploma a román és gótikus stílusú Saint Quiriace. A 12. században kezdték építeni, de csak a város hanyatlása után készült el teljesen. A középkorban a templom előtt tartották a város legnagyobb vásárait. Az egyik legérdekesebb látnivaló a föld alatt található. Tisztázatlan eredetű csarnokok és alagutak húződnak a város egy része alatt, ezekhez a Hotel Dieu biztosít hozzáférést. Valószínűleg számos célra, többek közt kereskedésre és tárolásra használták ezeket a föld alatti zugokat.

Provins többszáz éves kereskedelmi tevékenységét a legteljesebben dokumentálták és sikerült is megőrizni ezeket a fontos iratokat. Nyomon követhető, hogy az itt zajlott vásárokon a tisztességes üzlet játszotta a főszerepet, kerülték a közvetítőket és az árukat elsőkézből szerezhették be a vásárlók. A nemzetközi vásárok bonyolult jogi hátteréről a történelmi iratok szintén sok fontos információval szolgálnak. A vásári forgatag azonban hamar eltűnt a városból, amikor Champagne grófjai kezdték elveszíteni érdeklődésüket a régióval kapcsolatban. Provins az egész 15. század folyamán az angolok kezében volt, de a százéves háború után végül visszakerült a franciákhoz.

Az egész világot behálózó ipari forradalom hatásai nem érték el Provinst. A mai napig sikerült elkerülnie az iparosítást és az azzal együttjáró épületbontásokat, városátalakítást, eredeti formájának megcsonkítását. Megmaradt kis mezővárosnak, így nyert esélyt arra, hogy a jövőben is tovább őrizhesse múltját, melyet az UNESCO 2001-ben a Világörökségek sorába történő beemeléssel ismert el. A helyiek nagyon büszkék középkori örökségükre, ezt számos fesztiválon és nyaranta megrendezett eseményen hirdetik. Provins ma a rózsatermesztésről híres, illetve arról, hogy rózsából szinte bármit elkészítenek itt, legyen az cukorka, méz vagy lekvár.