Oxford kiváltságos hely, a világ egyik leghíresebb egyetemvárosa. Minden ízében áthatja a történelem, miközben mégis fiatalos hangulata van, köszönhetően a nagyszámú diákságnak. A 39 kollégium elegáns, patinássá sárgult épületei, a csendes udvarok, a keskeny, macskaköves sikátorok évszázadok nyugalmát őrzik, de a szorgoskodó hallgatók életet lehelnek az ódon díszletekbe. Oxford – akár csak riválisa, Cambridge – a talár és a könyvek mögött egy nagyon is lélegző város, jóval több, mint csupán helyszíne a kitűnő oktatásnak.
Oxford fantasztikus hely a városnézéshez. Legrégebbi kollégiumai több mint 750 évvel ezelőtt nyíltak meg, ezeknek az egyetemi szentélyeknek a falai szinte mit sem változtak azóta. Együtt van itt a gazdag történelem, a tradíció, az élénk tudományos élet és a kollégiumok falain túl egy egész más világ. Oxford nagy ipari múlttal rendelkezik, a munkásosztály létszáma még ma is nagyobb, mint azoké, akik a tudományos világban tevékenykednek.
Az egyetemi épületek a városban szétszórva állnak, de közülük a legfontosabbak és építészeti szempontból legjelentősebbek a központban találhatók. Oxford észak-nyugati részén a Jericho városrész divatos, művészi színt visz a város életébe bárjaival, éttermeivel, művész mozijaival. Jóval békésebb és csendesebb területe a városnak Port Meadow, míg a Cowley Road etnikai sokszínűségéről, a különböző nemzetek ételeit és italait olcsón kínáló éttermeiről ismert.
Oxford valamennyi kollégiuma közül a legnagyobb és egyben a legnépszerűbb is Christ Church, melynek különlegessége, hogy egyszerre tölti be egy egyetemi kápolna és egy katedrális funkcióját. Az épület magasztosságán kívül az is rengeteg turistát csábít ide, hogy a Harry Potter filmek számtalan jelenetét is itt forgatták. Christ Church az igazi Roxfort, pontosabban annak étkezője és lépcsőházai, melyek sokszor szerepeltek az egyes epizódokban. Alapítása 1524-ben, Thomas Wolsey kardinális kezdeményezésére történt, aki az akkoriban itt álló kolostor helyett egy fényűző épület létrehozásába kezdett. Az évek során számos ragyogó elme tanult e falak között, mint a filozófus John Locke, Charles Dodgson, írói nevén Lewis Carroll, az Alice Csodaországban szerzője és nem kevesebb, mint 13 későbbi brit miniszterelnök.
A Christ Church főbejárata az impozáns torony, a Tom Tower alatt található, melyet az egykori diák, Sir Christopher Wren tervezett. Benne a Nagy Tom, a monumentális, 7 tonnás harang minden este pontosan 101-szer szólal meg, hogy jelezze a kijárási tilalmat, ami az eredetileg 101 fős diákságnak szólt.
A város hírnevét nemcsak a kollégiumok, de az Ashomlean Múzeum is öregbíti. Ez Nagy-Britannia legrégebbi múzeuma, melyet 1683-ban alapítottak egy különleges természettudományi gyűjteménnyel, melyet I. Károly kertésze halmozott fel. Később a tárlat bővült és ma a múzeum világos, tágas galériában egyiptomi múmiákat, szarkofágokat, az iszlám és a kínai művészet mesterműveit, kárpitokat, ezüstöket, felbecsülhetetlen értékű hangszereket és az európai művészetek kiterjedt gyűjteményeit láthatjuk, köztük Raffaello és Michelangelo munkáit. A múzeum a közelmúltban esett át egy jelentős átalakításon, új interaktív funkciókkal, hatalmas átriummal és egy tetőtéri étteremmel is gazdagodott.
Oxford egyik jelképe és legtöbbet fotózott épülete a kör alakú, kupolás Radcliff Camera. Dr. John Radcliffe királyi orvos adományából épült, aki vagyonának egy részét a városra hagyta. Eredetileg könyvtárnak szánták, de később az itt tárolt könyveket szétosztották az egyetemi könyvtárak között. Sajnos a Radcliff belül nem látogatható.
A 14. századi St. Mary the Vrigin templom tornyából azonban legszebb pompájában láthatjuk a Radcliffet és a környező épületeket. Ez a templom különleges szerepet töltött be az oxfordi egyetem történetében. Itt hozták létre az első egyetemi könyvtárat és úgy tartják, hogy itt zajlott legelőször az oktatás a 12. században. Tornyába 127 lépcsőfok vezet fel, itt érdemes megnézni a St. Mary vízköpőt, mely a város valószínűleg leggroteszkebb vízköpője.
A hatalmas Sheldonian Theatre 1663-ban épült és az első jelentősebb munkája volt Christopher Wrennek, aki akkoriban a csillagászat professzora volt. A római klasszikus Marcellus színház alapján tervezte meg az épületet, amit később egyetemi nyomdaként használtak. Ma is az egyetemhez kapcsolódik, rendezvényeket, ünnepségeket és koncerteket tartanak itt. Kupolájából lenyűgöző kilátás nyílik a városra.
Oxford botanikus kertjeit a 17. században alapította Henry Danvers, hogy tanulmányozza a gyógynövényeket. Mivel orvosi célokra akarta felhasználni őket, a kert eredetileg az Orvostudományi Kar égisze alá tartozott. Óriási összegeket emésztett fel, hogy a korábban itt található középkori zsidó temető helyén létrehozzák ezt a zárt kertet. Mire a munkálatokkal elkészültek, a növényekre már szinte alig maradt keret. Ez Nagy-Britannia legrégebbi botanikus kertje, ahol ma már rengeteg üvegház sorakozik bennük távoli vidékeken őshonos növényfajokkal. A kertet a közelmúltban újították fel és fejlesztették, még ma is Oxford egyik legbékésebb szeglete, ahova nemcsak a turisták, de a helyiek is örömmel látogatnak el.
Rövid, de lényegretörő leírás. Nagy örömmel olvastam az ismertetést. Kérem a további leírásokat, ismertetőket.