Rocca MaggioreVarázslatos tornyok, csipkés oromzatok a hegytetőkön, kis falvak, középkori városok fölé magasodva évszázadok óta. Az olasz vidékek látképét uraló robosztus építmények egykor fontos bástyái voltak az ország vagy egy-egy kisebb terület, régió védelmének az ellenséggel szemben. Stratégiai szerepük mellett egyszerre jelképezték a hatalmat, a gazdagságot, félelmet keltve sokszor nemcsak a támadókban, de a helyiekben is.

Olaszország egésze, főként az északi területek gyönyörű várai és kastélyai népszerű úticélok. A hazai és a külföldi turisták kedvenc kirándulóhelyei, ahol a történelmi időutazást, a romantikus legendák megelevenedését a káprázatos panoráma teszi még teljesebbé.

Assisi városának látképét két kastély uralja. Köztük a nagyobb a Rocca Maggiore, melynek hatalmas bástyája már távolról elijesztette a betolakodókat. A 12. században épült kastély mai arculata nagyrészt Albornoz bíborosnak köszönhető, később II. Pius és III. Pál pápák is alakítottak rajta. A kastélyt ma már nemcsak kívülről lehet megnézni, felújított, elegáns szobái is nyitva állnak a turisták előtt. Bár végleg még nem dőlt el Rocca Maggiore sorsa, a város jelenleg művészeti kiállítások helyszíneként használja.

Aragóniai kastélyAz Aragóniai kastély az Ischia-szigethez egy híddal csatlakozó hatalmas sziklán áll. Története az i.e. 5. századig nyúlik vissza. Ekkor építették legrégebbi részeit, köztük a két tornyot is, melyből az ellenséges flották mozgását tartották szemmel. 1441-ben V. Aragóniai Alfonz építtetett kőhidat a korábbi fahíd helyére és megerősíttette a vár falait is, hogy a lakosságnak még nagyobb védelmet nyújtson a kalóztámadásokkal szemben. 1700 táján nagyjából 2000 család élt a szigeten, beleértve a püspököket, a kolostor és az apátság lakóit, valamint a katonai helyőrség tagjait is. 1912-ben a kastély magántulajdonba került, ma Ischia leglátogatottabb nevezetessége.

A San Nicola di Tremiti-sziget messze legszebb pontja a Santa Maria a Mare épületkomplexum. Az erőd-kolostort a Montecassinoból érkező bencés szerzetesek alapították a 9. században. Ezt követően számtalanszor bővítették és átalakították, így nyerte el mai formáját, de jellegében megőrizte alapvetően középkori vonásait. A szigeten a szerzetesek nagy jómódban éltek a 15-18. században, hatalmat gyakorolva a helyiek felett. San Nicola a vallási élet egyik központja lett, fénykorának 1783-ban IV. Ferdinánd király vetett véget, aki a szigeten büntető kolóniát hozott létre.

Castell’ Arquato egy festői kis hegyi település Emilia-Romagna tartományban, Észak-Olaszországban. A város fölött magasodik a Rocca Viscontea, melyet ma már a település vesz körbe, a középkorban azonban az erőd falain belül épültek fel a házak, ahol a helyiek biztonságot találtak a betolakodók elől. Eredetileg a visconti őrség székhelye volt, ma a gyönyörű épületben a Középkori Múzeum kiállításait is megnézhetjük.

A Garda-tó partján, Sirmione városában áll a Scaligero kastély, mely nevét a Veronat irányító családról kapta, melynek hatalma a 13-14. században ide is kiterjedt. Később a velenceiek, majd a franciák és az osztrákok kezébe került a kastély, mely fontos védelmi szerepet látott el a vidéken. A 31 m magas, ötszögletű torony a tó kékje mögül és a Monte Baldo hegy zöldje előtt kiemelkedve azonnal megkapja a szemet. A kastélyhoz fűződő érdekes történet, hogy 1786-ban Goethet letartóztatták, mert az épületről készült vázlatait túl gyanúsnak találták.


A mesebeli környezetben álló Belfort kastély egy része ma már romokban hever, mégis lenyűgöző látványt nyújt. 1311-ben a tiroli herceg parancsára épült, történelme során számtalanszor gazdát cserélt. Az épület középkori vár helyett sokkal inkább emlékeztet egy modern erődre. Ennek oka, hogy az 1670-es, szinte mindent megsemmisítő tűzvész után teljesen újjáépítették. A napóleoni megszállás és az azt követő tulajdonosváltások megviselték az épületet, míg végül egy része összeomlott.

FenisAz Aosta-völgy várai közül az egyik legérdekesebb Fenis, mely gyönyörűen példázza a 14-15. századi építészet jellegzetességeit. A rendkívül komplex épület többszörös újjáépítés eredményeként jött létre, nagy része a 13. és 15. században készült. Építtetője a vidék leghatalmasabb családja, a Challant család volt. Meghatározó külső jegyei a kerek és négyszögletes tornyok, míg belsejében szép freskókat láthatunk, valamint a Bútormúzeum érdekes tárlatát is megnézhetjük.

Az Odeschalchi kastély Bracciano városában, a tó déli partján áll. A varázslatos építmény Európa egyik legszebb feudális vára, mely a 15. századi építése óta két pápai család lakhelye is volt, a Borgiáké és az Orsiniké. A család, melyről a nevét kapta, 1861-ben vásárolta meg a kastélyt és ma is ők a tulajdonosai. Napjainkban kirándulóhely és fényűző esküvők helyszíne.

Castell dell’Ovo, vagyis a Tojásvár a Nápolyi-öböl erődítménye. A kis Megaride-szigeten áll, melyet ma út köt össze a szárazfölddel. Az eredetileg itt álló apátságot a normannok rombolták le a 12. században. Három évszázad múlva épült fel helyén a mai erőd, melynek neve egy legendából ered. A monda szerint Vergilius egy tojást függesztett fel a várban azt mondván, amíg el nem törik, a várban élőknek nem eshet bántódásuk. A tojás azonban eltört és ettől kezdve csőstül jött a baj. A királyi család több tagját is itt gyilkolták meg.


Az ősi romokkal teli szicíliai város, Taormina egyik legszebb látnivalója a Szaracén Kastély, melyet a muszlim hódítók építettek a 10. században egy korábbi bizánci építmény helyén. A hegytetőn 150 m magasan ülő kastélyt a későbbiekben a normannok bővítették, majd kolostorként is funkcionált. Bár belülről nem látogatható, mégis érdemes felmászni a lélegzetelállító kilátás miatt.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here