Olaszország legszebb falvai közé ma már többszáz település írta be magát hivatalosan is. Az önmagában is megtisztelő cím mellé a települések egyéb jutalomban is részesülnek, hiszen ha már megfeleltek az előírt kritériumoknak – építészetileg harmonikus városkép, bizonyos életszínvonal, művészeti és történelmi örökség -, az egyesület jelentős lépéseket tesz a továbbiakban is azért, hogy a falvak újra erőre kapjanak. Fesztiválokat, kiállításokat, koncerteket szerveznek, melyek még inkább kihangsúlyozzák a hagyományos értékeket, beleértve a tradíciókat, a gasztronómiát, a helyi költők és zenészek munkáját.
Chiusa – Treno-Alto Adige
A falut arról a természetes, keskeny átjáróról nevezték el, mely a Sabiona-szikla, az Isarco-folyó és a Tinne-patak között jött létre. A település neve olaszul azt jelenti, “közel”, az 1300-as évektől németül már Klausennek hívják. Chiusa központján egy hosszú út fut végig, mely összekapcsolja az óvárost az alsó-várossal. Itt láthatjuk az első figyelemreméltó, történelmi épületet, a Wagenmacher-házat, majd az 1400-as években épített, gótikus stílusú Apostolok templomát. Chiusa híres épülete az egykori Leone d’Oro szálloda, ami ma általános iskolaként működik, valamint a Püspöki Vámház, melynek homlokzatát a késő középkorban készített, 10 festett címer díszíti. Az Albergo Walther von der Vogelweide, a családilag üzemeltetett panzió, jellegzetesen alpesi stílusban berendezett szobákkal, a falu többi épülete fölé magasodik. Korábban vámhivatal volt, de 1867 óta fogadóként üzemel. Az óváros épületeire jellemző, hogy nagyon keskenyek, viszont annál hosszabbak, az utcákról befelé nyújtózva építették őket, hogy nagyobb helyet nyerjenek. Ezek mögül a házak mögül varázslatos kilátás nyílik a folyóra. Az óváros a Piazza Parocchia-val ér véget, ahol a késő gótikus stílusú Sant’Andrea templom az egyik legszebb Dél-Tirolban. Lefelé, az alsó-város felé haladva a kis utcák egyes mesterségek neveit viselik. Az itt lévő régi szállodák közül – az egyik 1315-ben nyitott meg – még ma is sok fogad vendégeket.
Scarperia – Toszkána
Firenzétől 25 km-re északra fekszik és tulajdonképpen annak elővárosaként jött létre. Később fontos kereskedelmi központ és megálló lett stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően. A Bolognaba vezető út még ma is két részre osztja a települést, melynek szívében áll a Plébánia palota, mely sokkal inkább nevezhető komplexumnak, mint egy egyszerű épületnek. Egy földrengést követően 1929-ben építették újjá, azóta sokban hasonlít a firenzei Palazzo Vecchiora. Homlokzatán a Scarperiat kormányzó plébánosok címerei láthatók, bizonyítékaként annak, hogy ezt a hivatalt gyakran a szomszédos Firenze leghatalmasabb családjainak tagjai töltötték be. A palota előtti téren jelentős vallási épületek sorakoznak, köztük az 1326-ban alapított, Szent Jakabnak és Szent Fülöpnek szentelt templom, melyet 1870-ben bővítettek ki. A másik figyelemreméltó templom a Madonna di Piazza, ahol a plébánosokat eskették fel.
Scarperia gazdaságában nemcsak a múltban volt meghatározó a kések, pengék készítése, de még ma is sokan foglalkoznak ezzel. A helyi éttermekben az Alpok karakteres ízeit is őrző fogásokból válogathatunk. A ribollita, másnéven a firenzei bableves, a burgonyás tortelli és a paradicsomleves a vidék tradicionális ételei.
Compiano – Emilia-Romagna-Parma
Az alig több, mint 1000 fős falu történelmében talán a legérdekesebb, hogy a monacoi uralkodócsaládot, a Grimaldikat hagyományosan innen származtatják. Compiano várának egyik falán egy márvány tányér lóg, rajta azoknak a királyi családoknak a neveivel akik 800-tól kezdve laktak a vár falai között. A Taro-folyó völgye felett fekvő települést árnyas erdők veszik körbe, melyek gazdagon teremnek gombát és gesztenyét, a helyi hagyományos konyha két fontos alapanyagát. Compiano egy tipikus középkori erődített település, melyet stratégiai pontként hoztak létre a Taro-völgy felett a környék védelmére. Mint korona a falu tetején, áll a vár, ami fölött bár jócskán eljárt az idő, mégsem nevezhető elhagyatottnak, hiszen utolsó lakója 1987-ben költözött el. 15. századi szerkezetét a 17-18. században egészítették ki, 1900-ban bentlakásos lányiskolaként működött, majd újra magánkézbe került.
A falu meredeken emelkedő, köves utcáit nemesek palotái és toronyházai szegélyezik, melyeket a vár erődített falai védenek. A kellemes séta után érdemes betérni az egyik kisvendéglőbe és megkóstolni a helyi ételspecialitást a ricottas, gesztenyés gnocchit.
Morano Calabro – Calabria
Dél-Olaszország egyik legszebb településeként tartják számon. Bája a természeti környezet és a művészetek tökéletes harmóniájában rejlik. A kőből épült, támpilléres lakóházak, boltívek és őrtornyok mintha szorosan ölelnék egymást, behódolva a felettük magasodó, fenséges hegyeknek. A sűrű, labirintusszerű utak teszik Moranot Calabria egyik legelbűvölőbb és legteljesebb történelmi központtal rendelkező településévé. Szerény házai a völgybe ereszkednek, a piros tetőcserepek és a kusza sikátorok fölött a vár tornyosul. A falu felfedezését érdemes a St. Bernardino da Siena templomtól kezdeni, mely a 15. századi egyházi építészet egyik gyöngyszeme. Fából épült, hajótestet formázó mennyezete egyedülálló a régióban. Ha felsétálunk a Lauri negyedbe, megnézhetjük, hol éltek egykor a bizánci szerzetesek. A falu legtetején elérjük a normann várat, melyet a 12-13. században építettek és a 16. században bővítettek ki a nápolyi építészek Sanseverino herceg megbízásából, aki később ide is költözött. Innen csak egy lépés Szent Pál és Szent Péter temploma, mely a legrégebbi Moranoban, több mint ezeréves, ám belsejét teljesen átépítették, így ma már barokk stílusban látható.
Morano kincsei a templomok és a szorosan egymáshoz simuló házak, melyeket az utazó azonnal a szívébe zár.
Brolo – Messina, Szicília
Felejtse el a turistaparadicsomokat, a kempingeket, luxusvillákat, utazási irodákat, diszkókat, bevásárlóközpontokat, sportpályákat! Tegyen úgy, mintha csúf, befejezetlen, a környezetükből kirívó házak nem léteznének és összpontosítsa minden figyelmét Brolo óvárosára! Csupán azzal, hogy megőrizte a természetes környezetét, a Costa Saracena azonnal rabul ejti a látogatókat. Ezen a partszakaszon fekszik Brolo, melynek felfedezését legjobb, ha rögtön a vártól kezdjük, ahova a mára hatalmassá duzzadt falu számos utcája vezet fel. A vár feltehetően a 11. században épült, később alatta a halászok hozták létre a települést. Az épületen jól nyomon követhetők a folyamatos változtatások, a 15. és a 17. században is átépítették.
Az óvárosba két kapun keresztül léphetünk be. Az egyik, a Fausa, a vár mögött, a tengerre néz, rajta áthaladva Brolo legrégebbi részébe jutunk: 16. századi őrtornyok és épületek, jellegzetes középkori arculattal. Innen bozótos növényzet és pálmafák között sétálhatunk le a modern városrészbe.
Brolonak tehát két arca van. Középkori városmagja viszonylag kicsi, mindössze háromszázan lakják. Míg az újonnan kiépült városrésznek nem kevesebb, mint 6000 lakosa van és számuk egyre növekszik. Az egykori bájos falu sokak szemében ma már inkább üdülőparadicsom egy aprócska, gyorsan bejárható óvárossal és gyakran felmerül, miért éppen Brolot érte az a megtiszteltetés, hogy helyet kapott Olaszország Legszebb Falvainak listáján, miközben számos, még több történelmi látnivalót tartogató szicíliai település lassan a feledés homályába vész. Hogy megérdemli-e Brolo a kitüntetést? Utazzunk el és döntsük el magunk!
