Nagyvázsony

Nagyvázsony neve először 1233-ban jelenik meg a korabeli írásokban. Akkoriban a falu a Szent István templom köré épült és a Vázsonyi, vagy Vezsenyi család birtoka volt évszázadokon keresztül. A település is tőlük kapta a nevét, de több alakban is ismert, például Vason, Vesén, vagy Veseni. A település határában válik ketté a Budáról jövő út és halad tovább Dalmácia, illetve Tapolca érintésével Nagykanizsa irányába. A Vezsenyi család kihalását követően a település visszaszállt a koronára, így Mátyás király a települést 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozza, majd 1478-ban mezővárosi rangra emeli, Kinizsi Pált pedig élete végéig adómentességgel jutalmazza.

Miután Kinizsi Pál elhunyt, a települést felesége örökölte, majd pedig a hadvezér társának Magyar Balázsnak a lánya, Magyar Benigna örökli meg Vázsonyt. Magyar Benignától az örökség második férjére száll, Horváth Márkra és leszármazottaira. A Horváth család birtokában marad Vázsony, egészen 1649-ig. Ezt követően 1652-ben a Zichy grófi család tulajdonába került, akik a jogaiktól megfosztott és szétszéledt jobbágyok helyére 1715-ben, valamint 1803-ban németeket telepítenek a faluba. 1851 és 1913 között a birtokjog a Todesco családé lesz, majd ismét a Zichy családhoz egészen a II. Világháború kezdetéig. A XIX. század során a Buda-Fehérvár-Veszprém-Tapolca közötti postakocsi útvonal egyik állomása lesz a település, valamint lóváltó helye is.
A középkori Vázsony román stílusú temploma eredetileg a Veszprém-Tapolcai útvonal mentén épült fel. Ezidáig a régészeti kutatások során csak a szentélyt sikerült feltárni, amely rövidebb volt a mai temploménál. Az akkori földesúr, Kinizsi a rossz állapotban lévő templomot lebontatta és egy nagyobb, kései gótikus stílusban épített templomot emeltetett a helyére. Ennek az eseménynek az emlékei jól megfigyelhetőek a halhólyaggal fedett mérműves ablakokon, a sekrestye ajtókeretének a profilján, illetve a hálóboltozat bordáin is. A templom kórusának feljáratánál egy utólagosan beépített faragott kövön olvashatjuk az 1481-es évszámot, amely az építési munkálatok befejezésének időpontját jelöli. A török hódoltság végét követően a megsérült fedélszéket, valamint a sekrestyét kijavították és megépítették a napjainkban is látható templomtornyot, a bejáratot pedig szobrokkal díszítették, Szent Istvánéval és Szent Imréjével, akik Szűz Máriát fogják közre.
A templom oromfala a fölötte lévő torony súlyától kidőléssel fenyegetett, mivel a tervezésekor hiba történhetett. Ezért a későbbiekben két saroktámpillérrel erősítették meg az oromfalat. Emiatt a hozzáépítés miatt alakult ki a templom jelenlegi alakja. A templom újjáépítésekor eltávolították a Vezsenyi család sírköveit és az épületen kívülre helyezték őket a déli oldalra. Ebben a templomban temették el Kinizsi Pál csontjait is, amelyet a pálos templomból hoztak át. A templom vidéki barokk főoltárán Szűz MÁria, Szent István király és fia Szent Imre herceg szobrai láthatóak, míg a baloldali mellékoltáron a gyermek Jézus, a jobb oldalin pedig a Golgota jelenete látható. Az 1773-ban felújított templomot Szent Istvánnak ajánlották, a felszentelésekor. Egy évszázad elteltével ez a templom is szűknek bizonyult, így a falu felépítette az új templomát, amelyet mai napig használnak. A régi Szent István templomot lezárták, viszont a nyirkos levegő miatt a fából készült oltárok korhadni kezdtek, így a pusztulásuk 1959-re már tragikus méreteket öltött. Emiatt az Országos Műemléki Felügyelőség még ugyanabban az évben hozzákezdett az állagmegőrzési munkálatokhoz, amelyek 1960-ra be is fejeződtek.
Kinizsi vára 1437-ben még nem szerepelt az összeírt magyar várak között. Ez valószínűleg azért történhetett, mert a XV. század közepe táján építette a várat a Vázsonyi család.
A vár helyén akkoriban egy lakótorony állt, amely már az építése idején is korszerűtlen volt, még hazánkban is. Az építésének helyszíne jelentősen be volt határolva, hiszen egy bő vizű forrás fölé épült. A torony eredeti magassága 25 méter volt és az alapterülete pedig 12×12 méter. A bejárat az első szinten nyílt és egy leereszthető csapóhídon át lehetett bejutni, majd leereszkedni a földszinti részbe. A jelenlegi földszinti bejáratot jóval később alakították ki. A torony második szintjén volt a várúr szobája, valamint a lovagterem, a harmadik szinten pedig a várúrnőé és a cselédségé. A negyedik legfelső szinten az őrségnek volt kialakítva szálláshely. A torony tetején a lőréses teraszt a későbbi időkben alakították ki. Kinizsi Pál idejében készült el a külső védőfal, az északi, majd a déli oldalon, illetve a keleti várfal. Ily módon alakították ki egy 40×65 méteres területen azt a két emeletes L alakú palotát, amely a torony nyugati oldalához csatlakozott. A lakótoronyból a lovagtermet áttelepítették a palotába. Szintén a palotában alakították ki a család házi kápolnáját, amelyben napjainkban a vörösmárvány sírkő került elhelyezésre. Kinizsi sírlapjáról hosszú időn keresztül hiányzott a fej, amelyet a Vázsony-Tapolcai út árkában talált meg Darnay Kálmán régész és Deák Ferenc puszta véletlenségből. A kapu védműve valamikor 1490 táján épülhetett, ehhez vezetett az árok fölött átvezető fahíd. A törökök inváziója idejében Vázsony egyike volt a végváraknak, így miután Veszprém elesett 1594-ben az őrség elmenekült, ezért valószínűleg a törökök el is foglalták. A várat nemsokkal később 1605-ben Bocskai István hajdúi visszafoglalták, majd 1620-ban Bethlen Gábor serege foglalta el. II. Rákóczi Ferenc idejében a várnak még volt némi védelmi szerepe, de a szabadságharc leverését követően minden hadászati jelentőségét elveszítette.A lakótorony a továbbiakban börtönként működik, valószínűleg ekkor épült benne az árnyékszék is. 1756-ban a toronyban pálinkafőző üzemelt, tíz évvel később pedig már csak maga a torony állt, mert a zsindellyel fedett tetejét egy tűz elpusztította. A későbbiekben cselédség lakott a toronyban, közülük az utolsó 1955-ben költözött ki.
Kinizsi Pál (1446 – 1494) temesi ispán volt, Temes főispánja pedig 1484 és 1494 között lett, valamint Alsó Magyarországi főkapitány, tapasztalt hadvezér.
Kinizsi Pálról legenda is szól, mely szerint eredetileg molnár legény volt, de a vitézsége és legendás ereje magas katonai tisztséghez juttatta. 1468-ban a morvai hadjárat során Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt ki. A rá következő évben I. Mátyás király több nyugati hadjáratában is részt vett, majd 1479-ben a kenyérmezői csatában Báthory István országbíróval együtt megsemmisítették az Erdélyt támadó török sereget. Ezt követően, 1481-től kezdve Mátyás király az ország déli védelmeinek védelmét bízta rá. Mint temesi ispán számos alkalommal tört be Szerbiába és rajtaütött a törökökön, 1480-ban és 1481-ben is. 1483-ban pálos kolostort alapított itt Nagyvázsonyban. Még az általa építtetett kolostor gótikus stílusban épült, a saját Nagyvázsonyi palotája esetében a budai királyi építkezések stílusát, a reneszánszt használta. I. Mátyás király halálát követően II. Ulászlónak lett az egyik vezére és 1490-ben legyőzte Corvin Jánost. A rá következő évben visszafoglalta Miksától, a római irálytól Veszprémet és Szombathelyet. 1492-ben Nándorfehérváron, Szabácson és Szörényben újabb sikereket ért el a törökökkel szemben, majd a Száva mellett szétverte a zsold nélkül maradt fosztogató, egykor dicső “Fekete sereg” maradványait. Mindamellett, hogy kiváló hadvezér volt, félelmetes ember hírében állt kegyetlensége miatt.
A Kinizsi Pál vármúzeumban a vár történetét, valamint a régészeti feltárómunkát ismerhetjük meg.
1863-ban a templom fazsindellyel fedett teteje és tornya leégett, de még ugyanabban az évben új cserép tetőt és bádog toronysüveget kapott. A templom homlokzata a torony súlya miatt megsüllyedt, ezért 1904-ben lebontották. A templomtoronyból kiszerelt harangokat, a templom mellett állították fel haranglábon.
A temetőben áll az egykori pálos-rendi Szent Mihály templom és kolostor. Kinizsi Pál a maga számára építette temetkezési helyként 1485 és 1486 körül.
1543-ban mihelyt a szerzetesek hírét vették Fehérvár bukásának nagy részt Pápára menekültek. Miután Veszprém vára is elbukott a környékbeli földesurak azokat az épületeket, amelyek erődként is használhatóak lettek volna, lerombolták és az építőanyagot a saját erődítményeik megerősítésére használták fel.
Erre a sorsra jutott a Szent Mihály kolostor is, amelyet a szerzetesek tiltakozása ellenére Kinizsi Pál felrobbantott és a várába építette be a köveket. A törökök kiűzését követően Zichy vissza akarta hívni a pálos szerzeteseket, de azok nem jöttek többé vissza Vázsonyba.
Egykor a templom Magyarország egyik legszebb kései gótikus építménye lehetett, 24 méteres magasságával. Mérműves ablakainak a magasság a 9 métert is túllépte. A templom szentélyében helyezték örök nyugalomra Kinizsi Pált, az országbírót. Mikor a templomot felrobbantották, akkor sérült meg a díszes sírköve is. Sírját 1708-ban kincskeresők rabolták ki, elvitték sodronyingét, két élű pallosát és sisakját. Szerencse, hogy Zichy gazdatisztjei amint tudomásukra jutott az eset, vissza szerezték az ellopott tárgyakat és megőrizték, így kerülhetett a Nemzeti Múzeumba. A régészeti feltárások során előkerült Magyar Benigna második férjének a sírja is, Usdolyai Kamicsáczi Mislenovics Horváth Márké. Magyar Benigna harmadik férjét 1519-ben megölette és a várárokba dobatta. Kereky Gergely holtteste három hónapig feküdt temetetlenül. Ezért Magyar Benignát halálra ítélték, de Kinizsi Pál érdemeire való tekintettel az ítéletet nem hajtották végre. 1526-ot követően nevét már nem említik többé az oklevelek.
A templom észak-nyugati oldalához kapcsolódott a kolostor épülete. Az alaprajza nagyrészt megegyezett a korabeli kolostorok jellegzetes alaprajzával.
Fennállásának 60 éve alatt számos kódex készült itt, de a háború pusztításait mindössze négy darab vészelte át. Közülük a legrégebbi az 1492 és 1494 között készült Festetics-kódex. 1516-ban a veszprémi apácák számára íródott a Gömöry-kódex, 1518-ban pedig a Peer-kódex Csepely Simon részére.
Gróf Zichy Ferenc idejében, a XVIII. század végén kezdték el építeni a Zichy kastélyt. 1820-ban klasszicista stílusban alakították át, az eredetileg barokk stílusú kastélyt. Ekkor egy négy oszlopos kocsifelhajtót építettek a középrizalit elé, a déli homlokzatot viszont változatlanul hagyták. A kastély napjainkban szálloda és lovasiskola, az istálló épületének emeleti része a Lotel, a lovasok számára fenntartott szálloda. A kastély 4,5 hektáros parkjában szokták megrendezni a nemzetközi hírű nagyvázsonyi lovasjátékokat. A szállodában már nem csak üdülési csekkel, hanem SZÉP kártyával is lehet fizetni, így a Széchenyi Pihenő Kártya tulajdonosok egyszerűen megoldhatják a fizetést, anélkül hogy nagyobb összegű készpénzt kellene maguknál tartaniuk.
Ugyancsak Nagyvázsonyban találhatjuk a Postamúzeumot, valamint a Schumacher-házat, amelyben egykori tulajdonosának, Szauer Ágoston, takácsmesternek a mindennapjait ismerhetjük meg. A házhoz tartozó istállóban egy korabeli rézműves műhely van berendezve.