Linz és Alsó-Ausztria

Minden Linzben kezdődik – ez a mai modern város szlogenje, melynek újjászületése lehet a kulcs ahhoz, hogy Felső-Ausztria is újult erőre kapjon, ami megítélését és ezzel együtt idegenforgalmi jelentőségét illeti. Linzt évek óta a nem túl megtisztelő “büdös város” néven emlegetik Ausztria-szerte. A város gyapjú-, vas- és faipari központ, vasúti csomópont, gazdaságában az olaj és az acél is meghatározó szerepet játszik. Ezek – bár nagymértékben hozzájárultak a gazdasági gyarapodáshoz – okot szolgáltattak Linz negatív megítélésre. Csupán az elmúlt egy-két évtizedben kezdtek szállingózni a turisták, akiket a város most elképesztő fejlesztésekkel próbál megfogni.

Történelmi látnivalóból nincs sok, a protestáns városháza, a Schlossberg, néhány barokk palota és kolostor. Egy közel 200 ezres városban azonban néhány épület kevés lenne ahhoz, hogy felkeltse a turisták érdeklődését. A fejlesztéseknek köszönhetően ma már egyre többen jönnek, hogy megnézzék Ausztria egyik legmodernebb városát, melynek fénypontja az Ars Electronica Center, ami fantasztikus interaktív élményt nyújt a látogatóknak. A digitális művészet és technológia világába merülhetünk alá és ami a legjobb, hogy nemcsak nézni, de számos érdekes dolgot kipróbálni is lehet.
Linz főtere figyelemreméltó, ez ugyanis a legnagyobb városi tér Európában. Körülötte a barokk homlokzatú házakkal a turisták egyik kedvenc helye a városban és tökéletes kiindulópont a többi látnivaló felfedezéséhez.

Felső-Ausztria vidékeinek bejárásához szükség lesz autóra. Így tudunk legkényelmesebben és leggyorsabban eljutni a hangulatos kisvárosokba, melyek a régió különböző szegleteiben fekszenek. A híres salzkammerguti terület egy része is átnyúlik Felső-Ausztriába, köztük olyan népszerű városokkal, mint Bad Ischl, Mondsee vagy az ország egyik legszebb településének tartott Hallstatt, de ezeket a településeket általában Felső-Ausztriától külön szokás emlegetni.

Linz közelében találjuk a Harmadik Birodalom idején létrehozott mauthauseni koncentrációs tábort, ami ma emlékhelyként fogadja a látogatókat. Rengetegen látogatnak el ide az év minden szakában, sokan kizárólag emiatt választják úticélnak Ausztriát. Mauthatusenben a koncentrációs táboroknak az a fajtája működött, ahol az embereket rabszolgamunkára kényszerítették, ennyiben eltér Auschwitztól vagy a legtöbb lengyelországi tábortól, ahol a megsemmisítés volt az elsődleges cél – ennek ellenére a foglyok közel 50%-a nem élte túl a mauthauseni tábort. Az itt fogva tartottakat a közeli gránitbányában dolgoztatták, ahova a hírhedt Halállépcső vezetett fel. A 189 fokos lépcsősoron a gyenge, alultáplált raboknak naponta többször kellett lecipelni kezükben, hátukon a sokszor 50 kg-os gránittömböket. Az emlékhely tele van virágokkal és emléktáblákkal, melyeket az áldozatoknak a világ minden tájáról érkező rokonai helyeztek el. Bár sok osztrák iskola immár hagyományosan szervez kirándulásokat Mauthausenbe, 12 év alatti gyerekekkel érdemes átgondolni, hogy útba ejtsük a tábort.

Nem messze innen találjuk a Szent Flórián apátságot, melyet a 8. században alapítottak. A Linz mellett álló, gyönyörű barokk épület 1071-ben ágoston rendiekhez került, majd a 13. századi tűzvész után gótikus stílusban építették újjá. Hírnevét elsősorban kéziratainak és a könyvnyomtatásnak köszönhette, valamint annak, hogy a 13-14. században a régió szellemi központjaként folytatta tevékenységét. A reformáció és a török háborúk után, 1650-1750. között jelentős bővítéseket hajtottak végre rajta. A kolostorhoz tartozó nagy templom fénypontja az orgona és a barokk könyvtár, ahol 130.000 kötetet őriznek. A Szent Flórián apátság a történelem, a filozófia és a zene magasfokú műveléséről szintén ismert volt. A romantikus 19. századi zeneszerző, Anton Bruckner is itt volt tanár és orgonista, itt is temették el. Ma Ausztria egyik legjelentősebb barokk apátságaként tartják számon, ahol néhány kellemes órát tölthetünk el a linzi városnézés után.
A wilheringi ciszteri apátságba is ellátogathatunk, ez szintén Linztől nem messze található. 1146-ban alapították a Duna környéki térítés és földművelés céljából. A késő középkorban virágzott, majd a 16. században elvesztette gazdasági jelentőségét és erkölcsileg is hanyatlásnak indult sok másik apátsághoz hasonlóan. Helyreállítása 1600 táján történt meg, majd 1733-ban egy cselédlány gyújtogatása miatt leégett. 1751-re az apát lakrészét és a templomot is újjáépítették, 1895-ben pedig egy iskolát hoztak létre benne, ami ma is működik. Rokokó temploma a kolostornak az egyetlen látogatható része.

A felső-ausztriai Steyr városa meglehetősen eklektikus képet nyújt. Csodálatos állapotban megmaradt történelmi városközpontja mellett Ausztria egyik leginkább iparosodott városrésze terül el, ahol az acélé a főszerep. Az biztos, hogy Steyr megéri a látogatást, hiszen több látnivalót kínál, mint a tartomány fővárosa, Linz. Aki ide tervezi a városnézést, feltehetően sokkal inkább kíváncsi az óvárosra, mint az ipari negyedre. Nem fog csalódni, mert a központban, a főtér körül történelmi környezetbe csöppen. A teret gyönyörű házak övezik, mint a 15. századi Bummerlhaus, amiben ma bank működik, de a látogatók bemehetnek, megnézheti a freskókat és a polgári épületekre jellemző belső elrendezést, míg az 1768-ban épített Sternhaus rokokó díszítése miatt érdekes. A várost két folyó, az Enns és a Steyr is átszeli, kellemes sétákat tehetünk a partjaikon. A Schloss Lamberg a mai városháza, de eredetileg egy barokk kastély volt, ahol időszakos kiállításokat is megnézhetünk, hatalmas parkja is nyitva áll a látogatók előtt. Steyr iparáról az Ipari Múzeumban tudhatunk meg többet, a Helytörténeti Múzeum tárlatait pedig egy 17. századi házban nézhetjük meg. Szervezett városnézések során az óvárosban segway-eken közlekedhetnek a turisták, így juthatnak el például ahhoz a házhoz, ahol Franz Schubert lakott, aki köztudottan szerelmese volt a városnak, bár csak keveset tartózkodott itt. A városból indul a Steyrtal-Museumsbahn, a régi gőzmozdony, ami 17 km-t tesz meg Grünbergig. A közelben, Christkindlben megnézhetünk egy kis barokk zarándoktemplomot, ami Ausztria-szerte híres.

Felső-Ausztria déli részén fekszik a Kalkalpen Nemzeti Park. 21 km2-es területébe beletartoznak a Sensengebirge-, a Reichraminger Hintergebirge-hegyek, melyek az Északi-Mészkő-Alpok részét képezik. A parkot 1997-ben nyitották meg, különlegessége a rengeteg forrás és patak. Nagyszerű kirándulási lehetőségeket kínál és legnagyobb hegycsúcsa, az 1963 m-es Hohe Nock önmagában is különleges látvány. A park kb. 80%-át erdők borítják, melyek 50 féle emlősnek, 80 énekesmadár- és 1600 pillangófajnak adnak otthont. Botanikai szempontból is érdekes a vidék, hiszen több mint 1000 különböző magasabb rendű növény él itt, a park élővilága növények és állatok tekintetében is elsősorban alpesi. A közelben Felső-Ausztria néhány legszebb történelmi helyszíne vár ránk, mint Enns városa.

A régió jelképei közé tartoznak Enns középkori tornyai, városfalai és háztetői. A városközpont körül sétálva megnézhetjük a városházát és a főteret, ami tipikus példája az osztrák, gyűrűsen kiépült városmagoknak. Körülötte barokk homlokzatú házak, emberekkel teli éttermek és kávézók. Ha felmászunk a városi toronyba Enns-t csodás szögből nézhetjük meg és ráláthatunk a házak árkádos udvarára is. A Lauriacum Múzeumot a városházában hozták létre, itt megismerhetjük Enns római kori történelmét. Számos leletet, ezüsttárgyakat és egy 2. századi freskót is láthatunk itt. Lauriacum eredetileg nem maga Enns városa volt, hanem egy annak határában kiépült római település. Ennek egyik nyoma a St. Laurenz bazilika, ahova egy negyedórás sétával juthatunk el. A bazilikán szépen nyomon lehet követni, hogy egy korábbi római templomból hogyan jött létre a mai épülete. A bazilikán szinte minden korszak nyomot hagyott, egyes részein jól elkülöníthető a kereszténység előtti korszak.