Bussana VecchiaTető nélküli házak, nincs villany-, se vízvezeték, az utcákon még a legkisebb Fiat sem fér el, a szél hordja a szemetet és a törmeléket az üres ablakokon át. Ezeket a képeket láthatja, aki elindul, hogy felfedezze Olaszország elhagyott városait.

A települések közül sokat azután hagytak el, hogy a földrengések az épületek többségét lakhatatlanul romba döntötték. Gyakran a lakók maguk döntöttek úgy, hogy tovább állnak, máskor a kormány utasította őket, hogy hagyják el városukat az újjáépítések helyett. Természeti katasztrófák vagy a modern élet kényelméhez szükséges tényezők hiánya miatt, vagy mert a településeken már csak idősek éltek és ők is lassan elfogytak, több száz halott város és falu található szerte az országban, főleg a földmozgások szempontjából legaktívabb déli részeken.

Bussana Vecchia

Bussana Vecchia Franciország közelében található, San Remohoz tartozik közigazgatásilag. Az elhagyott városok közül vitathatatlanul ez a leghíresebb művésztelepként való újjászületése miatt. A helyi lakosok évtizedes harcot vívtak az önkormányzattal, hogy hadd maradjanak ebben a romos városban. Az 1800-as évek végén egy pusztító földrengés döntötte romba az épületeket, melyeket aztán hagytak teljesen összeomlani. A művészek az 1960-as években fedezték fel maguknak. A romok közt kezdtek tevékenykedni és ebből kiindulva mára kemény munka árán egy lélegző kis település éledt fel a korábbi hamvaiból. A lakásokat újjáépítették, beköltöztek, tulajdonképpen elfoglalták őket, bevezették a vizet és az áramot, így nem volt akadály az éttermek, galériák megnyitása előtt. A város ma már nem igazán tekinthető halottnak, de továbbra is próbálják megtartani a korábbi romos hangulatot, ami nagyon sok művészt inspirál. Bussana Vecchia bár újjáéledt, de jövője bizonytalan, hiszen a hatóságok többször is megpróbálták kilakoltatni a művészeket vagy lakbér fizetésére kötelezni őket.

Tocco Caudio

Olaszország déli részén lévő Tocco Caudio példa arra, hogyan épült ki egy halott város körül egy új, élő település. Az ősi város egy megközelíthetetlen hegygerincen feküdt, szinte teljesen elzárva a környék településeitől és ez ugyan jól védhetővé tette a középkori kisvárost, de rendkívül megnehezítette a modern életet. A 20. század során a város korábbi előnyei inkább hátrányként mutatkoztak meg. A szűk utcákba lehetetlen volt behajtani autóval, az üzletek sorra zárták be kapuikat, hiszen az áruszállítás is akadályokba ütközött. 1980-ban földrengés rázta meg a várost, a lakókat pedig kitelepítették, lejjebb költöztették őket. Így ma tulajdonképp két Tocco Caudio létezik: az üres óváros és az új település. Az ősi Tocco Caudio biztonsági okokból nem látogatható, mivel az épületek folyamatosan omladoznak, de azért be lehet jutni az egykori házak közé.

Poggioreale

Poggioreale

Ez a szicíliai szellemváros nem élt át nagy történelmi korszakokat. A 18. században alapították és az 1968-as földrengés pusztította el, aminek több szicíliai település szintén áldozatul esett. A város 80%-a megsemmisült, de még így is jobban járt, mint pl. Salaparuta, ahol ház egy sem, mindössze várának romjai maradtak meg. Poggioreale néhány lakója is odaveszett a földrengésben. Az új települést néhány kilóméterrel a régi mellett hozták létre, a lakók oda költöztek át az áldozatok emlékére pedig emlékművet állítottak. A régi Poggioreale romjaiban ma is látogatható.

Giardini di Ninfa

Ninfa jelentős város volt, története még a római korba nyúlik vissza. A középkorban a várost uraló család állandó viszálykodásainak színhelye volt, kifosztották, majd a malária is sújtotta az ott élőket, ezért a 14. században végleg elnéptelenedett. Az 1920-as években az egykor hatalmas család leszármazottjai a romokat angol stílusú botanikus kertté alakították át. A leomlott tornyok és szétszóródott kövek közt buja növényzet zöldell. A romos boltíveket rózsák fonják körbe, a freskókkal díszített templom falmaradványai felett tűz be a napsugár. A kert ritkán látogatható, havonta csak néhány napon fogadja az előre bejelentkezett csoportokat.


Pentidattilo

Pentidattilo

Ez a középkori, calabriai város elnéptelenedése előtt évtizedeken át sokat szenvedett a földrengésektől és földcsuszamlásoktól. Petidattilo neve azt jelenti, öt ujj és így nevezték azokat a sziklaoszlopokat is, melyek vészjóslóan merednek az elhagyott város fölé. Az épületek meglepően jó állapotban maradtak fenn, sok látogató csodálkozik, hogy miért kellett végleg evakuálni a várost. Sok épület szinte érintetlen, mintha semmi sem történt volna. Pentidattilot megpróbálják újjá építeni, első lépésként film fesztivált tartanak itt. Kérdés, hogy mi értelme van újra élettel megtölteni egy olyan helyet, amit bármikor elsöpörhet a föld felszínéről egy természeti katasztrófa.

A halott városok közül néhány kapott egy második esélyt is az újjáéledésre. Művésztelepeket alakítottak ki, galériákat nyitottak sok ilyen településen, de általában az illegális bevándorlók költöznek be a kihalt épületekbe és töltik meg titkos élettel a rég elhagyott falakat.

Csatlakozz a csoportunkhoz!Miénk a Világ Facebook csoport

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here