Németország fővárosaként és még a közelmúltban is fontos történelmi események helyszíneként Berlin talán a legsokatígérőbb városa az országnak. Szinte vétek csupán átutazni rajta vagy néhány órát eltölteni belvárosában.
Csillogása és finomsága lenyűgözi a történelem, a kultúra, a művészetek és az építészet szerelmeseit, de a gasztronómia rajongói sem maradnak élmények nélkül, ahogyan azok is megtalálják itt a számításukat, akik Berlin híresen pezsgő éjszakai életébe szeretnének belekóstolni.
Legendás látnivalói kulcsfontosságú korok hű emlékét idézik vissza, kozmopolita jellegét tekintve pedig sokak szerint Berlin az új New York. Közel tízszer nagyobb, mint Párizs, mégis emberléptékű, az élni és élni hagyni elvet követi. Berlin újra és újra képes feltalálni önmagát, éppen ezért megunhatatlan.
Brandenburgi Kapu
Kétség sem fér hozzá, hogy Berlin legnevezetesebb műemléke az 1791-ben épült Brandenburgi Kapu, mely a város védő számos kapu kapu egyike volt. II. Vilmos császár megbízatásából a monumentális, 65 m széles és 28 m magas kaput Carl Gotthard tervezte egy korábban ott álló helyére, építése 1778-1791. között zajlott.
A hidegháború idején, amikor Nyugat- és Kelet-Németország határa Berlinben húzódott, a kapu a megosztottság szimbólumává vált, a berlini fal leomlása után pedig az újraegyesítés jelképe lett. A korábban kihalt Pariser Platz, ahol a Brandenburgi Kapu áll, mára visszanyerte 19. századi méltóságát.
Potsdamer Platz
Az 1920-30-as években Németország és Európa egyik legnyüzsgőbb tere volt. Tömegközlekedési csomópont, kedvelt szórakozónegyed bárokkal, kávézókkal, mozikkal. Mindez hirtelen véget ért, amikor 1943-ban a szövetségesek bombázása után a Potsdamer Platzból csupán romok maradtak. Mivel a II. világháború után pont az orosz, az amerikai és a brit szektor között helyezkedett el, a senki földje lett. 1961-ben, a berlini fal felhúzásakor a még megmaradt romokat is eltakarították, az egykori élénk hétköznapoknak nyoma sem maradt. A fal leomlása után úgy döntöttek, hogy újjáépítik a teljes, 480.000 m2-es területet. Az 1994-ben megindult építkezés hosszú éveken keresztül Európa legnagyobb volumenű munkálata volt. A felújítási projekt során született Berlin több toronyépülete, egy bevásárló- és szórakoztatóközpont, valamint több lakóépület. Az első épület a téren a Renzo Piano által tervezett Debis torony volt, de legalább ennyire figyelemreméltó a Sony Center és a barna téglákból épült Kohlhof, ahol a 93 m-es magasságban lévő kilátóból csodás panorámában gyönyörködhetünk. A Potsdamer Platz újjászületése után még mindig inkább turistalátványosság, mintsem a város szerves része, de egyre inkább kezdi visszanyerni a régen Berlin életében betöltött szerepét.
Berlini fal
A falat többségében már elbontották, de egyes részleteit még mindig meg lehet találni a városban. Sok turista számára csalódás, hogy a történelmi jelentőségű fal szinte alig-alig látható már Berlinben, gyakorlatilag nem is lehet turisztikai attrakciónak nevezni. Áll még néhány őrtorony is, de várhatóan a következő években ezek is az enyészeté lesznek. Berlin legtöbb utcájában a fal eredeti nyomvonalát a dupla sorban rakott járdakövek jelzik. A hivatalos berlini fal emlékhely a Bernauer Strassen található, ahol sokan szöktek át Keletről Nyugat-Berlinbe és ahol a fal ledöntését elsőként kezdték meg. A berlini fal egyes részei a Potsdamer Platz és a Reichstag környékén is láthatók.
Charlottenburg palota
Berlin legnagyobb palotájának első, központi része 1695-1699. között épült III. Brandenburgi Frigyes felesége, Zsófia Sarolta a nyári rezidenciájaként. Az épületet nem sokkal később már kibővítették, ekkor kapta meg 48 m magas kupoláját és a nyugati szárnyban található pálmaházat. 1943-ban a szövetségesek légitámadásai során keletkezett tűzben a palota porrá égett, a háború után aprólékosan rekonstruálták. Belső tere is olyan, mint volt, látogathatók a királyi lakosztályok, a tölgyfából készült kazettaberakásos Tölgy Galéria, a tükrökkel díszített, kínai porcelánokkal teli Porcelán Galéria, a Fehér Terem, a rokokó stílusú Arany Galéria és a palota kápolnája. A palota mögötti kert eredetileg francia barokk stílusban épült ki, majd a 18-19. században kevésbé formális, parkosított arculatot kapott. Itt található a mauzóleum, egy dór templom, mely 1810-ben épült és a királyi család tagjainak temetkezési helyeként szolgált.
Nikolaiviertel
Az óvárosban található Szent Miklós negyed autóforgalom elől lezárt utcáin mindig sok a járókelő, különösen a turista. A Spree-folyó által határolt városnegyedben állt Berlin néhány legrégebbi épülete a II. világháború végéig. A háború után Nikolaiviertel Kelet-Berlin része lett, felújítása 1979-ben kezdődött. A 8 éves projekt során újjáépítették a korábban itt állt házakat, hogy egy hangulatos történelmi negyedet hozzanak létre. Ez olyannyira nagy gonddal és alapos tervezéssel történt, hogy az épületek kis túlzással szinte centire pontosan ott állnak ma is, ahol álltak a háború előtt, pedig a semmiből kellett felhúzni őket újra. Az eredmény önmagáért beszél, sikerült kialakítani egy kávézókkal, éttermekkel teletűzdelt negyedet, ami hamar a turisták kedvence lett.
A negyed központjában áll Berlin legrégebbi temploma, a 13. századi Szent Miklós templom. 1945-ben ez is teljesen megsemmisült, 1987-ben építették fel újra az eredeti alapján. Ma múzeum működik benne, ami a város fordulatos történetét meséli el.
A Rotes Rathaus, a Vörös Városháza piros téglafalairól kapta a nevét. 1861-1869-ben épült, a háború után gondosan rekonstruálták. Ma a berlini polgármesteri hivatalnak ad otthont.
Múzeum-sziget
Berlin Világörökségek közé tartozó látnivalója, a világ egyik legnagyobb múzeum komplexuma. Kialakításakor a fő szempont az volt, hogy a tudomány és a művészetek szentélyét hozzák létre, ez maradéktalanul sikerült is. Öt különböző múzeum alkotja a szigetet, elsőként a Királyi Múzeumot építették fel 1830-ban, hogy a nagyközönség elé tárják a királyi család birtokában lévő műkincseket. A múzeumegyüttes gondolata 1841-ben fogalmazódott meg először, ekkor ötlött fel a gondolat egy kulturális központ létrehozására. A terjeszkedés megindult, a Régi Nemzeti Galéria, a Régi Múzeum, a Bode és az Új Múzeum után a csoport utolsó tagjaként a Pergamon Múzeum 1930-ban nyitotta meg kapuit. A Múzeum-sziget épületeinek közel 70%-a semmisült meg a háború alatt, gyűjteményét pedig később felosztották Kelet- és Nyugat-Németország között. A 20. század végén indult el a mind az öt múzeum helyreállítását célzó program.
A szigeten más fontos épületek is állnak, mint a dóm, Berlin protestáns székesegyháza és az 1669-ben épült, eredetileg egy egész palotakomplexum részét képező egykori Királyi Istálló, amiben ma könyvtár működik.
Hauptbanhof
Miután Németország újraegyesítése megtörtént, szükség volt a közlekedés hatékonyabbá tételére. Az emberek már szabadon utazhattak a város egyik feléből a másikba, a megnövekedett forgalom kielégítésére hozták létre a központi állomást a régi, 1871-ben megnyitott és 1959-ben bezárt Lehrter Banhof helyén. Az új vasútállomás építése 1995-ben kezdődött, a hivatalos átadásra 2006-ban került sor. Az ötszintes, feltűnő üvegszerkezetű épületből elsőként a vonatok számára az alagutakat építették meg. Naponta 1800 vonat fut be vagy indul el innen, napjában 350.000 utast szállítva. A több mint 70.000 m2 alapterületű állomás nagy részét, 70%-át az utasok használják, egy kis része pedig a kiszolgáló létesítményeknek, éttermeknek, kávézóknak, üzleteknek van fenntartva. A Hauptbanhof márcsak méretei miatt megér egy látogatást.
