Herend

1358-ban a települést királyi népek lakták, első írásos említésekor Herind néven jelenik meg. A XIV. század során a bakonyi apátság birtoka volt, majd a vázsonyi Vezsenyi család tulajdonába került. Kinizsi Pál a XV. század második felében lett a település birtokosa. Egykor itt több középkori falu is állt, amelyek a török hódoltság idején elpusztultak. Újfent Pálffy Miklós népesítette be a települést 1723-ban, német és magyar telepesekkel.

A világhírű Herendi Porcelángyárat a soproni illetőségű Stingl Vince alapította 1826-ban. Időközben eladósodott, így a gyárat kénytelen volt átadni 1839-ben a tatai Fischer Mórnak. A gyárban készült porcelánok 1842-ben aratták első sikerüket a Magyar Iparmű Kiállításon. A manufaktúra fénykorát 1851 és 1876 között élte, amikor a herendi porcelánok szépsége vetekedett a kínai porcelánokéval. Az 1851-es első londoni világkiállításon a Viktória angol királynő megrendelésére készített étkészlet lett kiállítva, amely azóta is a Viktória minta néven ismert. 1853-ban a herendi porcelánokat még az Egyesült államokba is exportálták, a New York-i kiállításon még kitüntetést is kapott. 1867-ben a párizsi világkiállításon aranyérmet kaptak a porcelánok, Fischer Mór pedig megkapta a francia becsületrendet. Ezt követően az üzem termelése valamelyest visszaesett, a gyár egykori hírnevét Fischer Mór unokája, Farkasházy Jenő állította vissza 1896 és 1926 között. 1948-ban a gyárat államosították. Az 1960-as építésű fatüzelésű körkemencéket fokozatosan elektronikus vezérlésű, földgázüzemű kemencékké építették át. A gyárban dolgozó porcelánművészeket a gyár saját iskolájában képzi, így modellkészítőket, korongosokat és festőket. A gyár főépületében rendezték be a Porcelánművészeti Múzeumot.