Harrán városa Törökország dél-keleti részén olyan réginek tűnik, mintha a bibliai időkbe utaztunk volna vissza. Az igazság azonban az, hogy még régebbi, hiszen a Teremtés Könyvében azt olvashatjuk, hogy Ábrahám itt élt mintegy 4000 évvel ezelőtt. A szíriai határ mentén fekvő, 7000 lakosú település legszembetűnőbb jellemzői a sárból készült, méhkasra emlékeztető házak, melyeknek nagy részét már nem használják, sok az összeomlás szélén áll.
A régészeti leletek alapján azt is mondhatnánk, hogy Harrán öröktől fogva létezett. Mai képe alapján nehéz ugyan elképzelni, de egykor ez a település volt az ókori világ egyik kulturális, kereskedelmi és vallási központja. Első lakói a korai bronzkorban telepedtek le itt, a korai kereszténység idején Hellenopolisznak, vagyis pogány városnak nevezték, majd később, az iszlám uralom során kapta vissza nevét. Harrán legkorábbi, felbecsülhetetlen értéket képviselő ékírásos dokumentumai a i.e. 2300 tájáról származnak. Ezek az ún. Ebla Táblák, melyek egy korai harráni királyról mesélnek. Harrán az i.e. 4-3 században élte virágkorát. Lakói arámi nyelvet beszéltek és többségük keresztény asszír volt.
Ma Harrán egyik legfontosabb látnivalója a hegy északi lejtőjén álló Ulu Cami, a 8. században épült Nagy Mecset, mely nem csupán egy gyönyörű rom, de az iszlám világ egykor legfontosabb istentiszteleti és oktatási központja is volt. Ebben a mecsetben találták meg az egyik babiloni király sírját, melyet az urfai múzeumba költöztettek át.
Harrán fallal erődített város volt, dél-keleti részén találjuk a Citadellát, a mezopotámiai hold isten, Sin templomának korábbi helyén. Feltételezik, hogy az erőd felépülte előtt egy királyi palota állt itt. Az erőd építésének ideje ismeretlen, de vélhetően a 10. század táján épült. A források a 11. században már a kibővítéséről tudósítanak. Az évezredes épületet rengeteg támadás érte és sokszor újjáépítették. Míg korábban stratégiailag központi szerepet töltött be, az oszmán időkben fontossága megszűnt, a település lakói pedig ezzel egyidőben kezdtek elköltözni, tartva a beduinok rablótámadásaitól. Az erőd ma látható romjai az utolsó helyreállítása utáni arculatát tükrözik.
Ma Harrán egy szegény falu, túlnyomórészt a 18. században ide települt arabok leszármazottai lakják. Főként a kalandvágyó, különleges élményekre szomjazó vagy az ősi korok történelme iránt elkötelezett turisták látogatják. Ők Sanliurfa városából az óránként induló mikrobuszokkal könnyedén juthatnak el ide. Nem ritka, hogy hetente csak 1-2 utazó érkezik a faluba, ezért a helyiek nagy igyekezettel veszik gondjaikba a látogatókat. Fizetségért cserébe körbekalauzolnak a falun és megmutatják a legfontosabb helyszíneket. Számoljunk vele, hogy nehéz lesz mérsékelni az alkalmi idegenvezetők lelkesedését.
Bár úgy tűnhet, mintha a világ végén lenne, mégis érdemes megtenni az utazást. Harrán a tőle 44 km-re fekvő Sanliurfaval együtt az UNESCO Világörökségeinek sorába tartozik. Nem is elsősorban ősi mivolta vagy a Törökországban és az egész világon különlegesnek számító méhkas házai miatt, de főként azért, mert a világ első iszlám egyetemét itt alapították meg.