Gyulai élménybeszámoló Szesztitől

Nemrégiben egy két napos kiruccanáson vettünk részt, amolyan mini-nászút gyanánt Gyulán, hogy kiszabadulva a hétköznapok mókuskerekéből kicsit pihenjünk és feltöltődjünk. Óriási szerencsénkre csodálatos időnk volt, igazi indián nyár, így barangolhattunk a dél-alföldi kisváros hangulatos utcáin.
Most ennek a rövid kis hétvégének a teljesen szubjektív élménybeszámolóját tárom a kedves olvasók elé, a látnivalók bemutatását természetesen a teljesség igénye nélkül.

Az utazás

Már maga az utazás is élmény volt, végre nem kellett autópályán monoton zötykölődni, hanem a kis falvak között a (sajnos gyakran toldott-foldott) főúton, a kanyargós sztrádán, gyönyörű fák között, végeláthatatlan színkavalkádban. Be kell vallanom, hogy Békés megye megcáfolta az Alföldről bennem élő képet, és most minden alfölditől elnézést szeretnék kérni, de cseppet sem olyan sivár, és lapos, mint hegylakó borsodiként hittem.
Kicsit több mint három órás utazást követően megérkeztünk az apartmanba, majd kipakoltunk, felfrissítettük magunkat és irány a város. Mivel nagyjából három perc sétára szálltunk meg a vártól, első utunk egyértelműen ide vezetett.

A vár

Remekül restaurálták a 15. században épült várat, amely az egykori Magyar Királyság egyetlen épen maradt síkvidéki téglavára. Az erődváraktól eltérően, amelyek nehezen megközelíthető helyen állnak, és javarészt kőből épültek, a gyulai vár helyben található agyagból készített téglából épült, így kevésbé sugallja a végvárak zord és kemény hangulatát, ráadásul ennek ellenére is a három legerősebb végvár egyike volt a 16. században.

A gyulai vár 24 kiállító teremében kényelmesen elmerülhetünk a középkori világ mindennapjaiban. A földszinten található a várbörtön, az éléstár, a sütőház, a kovács- és a fazekasműhely, a borozó-galéria és a kápolna. Az emeleten várúrnői, várúri és várnagyi lakosztályok, várúri hivatali szoba, szandzsákbég fogadószobája, fegyvertár, alabárdos terem és lovagterem található. A vármúzeum bemutatja, hogyan rendezkedett be a várúr és a várúrnő, miben különbözött a török szandzsákbég hivatali szobája a magyar várúrétól, vagy milyen fegyverekkel harcoltak az elmúlt évszázadokban.
Utóbbi gyűjtemény igen szép számban vonultatja fel a különböző szúró-, vágó-, és lőfegyvereket, ami viszont nekem is picit hiányos volt, hogy a vitrinben szépen felsorakoztatott eszközök mellett csak egy lista szerepelt a nevükkel – azonban sem számozás, sem más egyértelműsítő jelzés nem volt, így csak kikövetkeztetni lehetett, hogy melyik fegyvernek mi a neve. Emellett érdekes lehetne még néhány adat is a fegyverekről (súly, méret, anyag), már csak az összehasonlítás miatt is, persze ez nem sokat von le a kiállítás értékéből, de én szívesen vettem volna ezeket is.
No de ennyit a kritizálásról, összességében nagyon szép a vár, le a kalappal a kiállítás készítői előtt, informatív és érdekesen berendezett kiállítótermeken haladhatunk végig, a várbörtön igen akkurátusan és részletgazdagon vezeti be a látogatót a középkori kínzások, büntetések világába – talán ezen a részen található a legtöbb kiállított eszköz és történelmi leírás. Aki pedig igazi helyi szuvenírt szeretne hazavinni, a kovácsműhelyben beszerezhet szerencsepatkót vagy szívet is, amibe belevési a kedves kovács bácsi a nevét, természetesen mi is készíttettünk egyet nászút lévén.

Apropó, ha valaki ég a vágytól, hogy egy középkori várban mondhassa ki a boldogító igent, mint egy herceg vagy hercegnő, Gyula azoknak sem okoz csalódást – a kápolnában van lehetőség esküvői szertartás lebonyolítására, a középkori lovagi terem pedig a lakodalomnak lehet tökéletes helyszíne. Emellett egyébként akár családi, akár más típusú rendezvényeknek is otthont biztosít, legyen az egy céges rendezvény, vagy konferencia. A kultúra szerelmeseinek sem kell messzire menniük, hiszen több mint ötven éve itt működik a Gyulai Várszínház is, egész éves szórakozást kínálva.

Tériszonyosoknak és szédüléssel küszködőknek annyira nem javallott, mindenki másnak azonban igen, hogy felmásszon a vártoronyba. Némileg szédítő élmény, szó szerint is, hiszen a nagyjából három emelet magasságban elnyúló torony tetejébe egy sűrűn pöndörödő, keskeny csigalépcső vezet fel, amin nekem is meg kellett egyszer torpannom, hogy rendezzem a látási viszonyaimat, és elmúljon a szédülésem. Körülbelül félúton meg lehet szakítani az utat, és a várfal körbejárható tetején is szét tudunk nézni. Azonban a kilátás odafentről sokkal jobb és mindent megér! Belátható az egész várkörnyék, sőt, tiszta időben a nagyjából 125 km-re fekvő erdélyi Zarándi hegységig is ellátunk, érdemes tehát vállalni a szédítő lépcsőmászást!

Azonban a karosszékben ülve is tehetünk egy virtuális túrát a vár weboldalának (http://gyulavara.hu/) köszönhetően, élőben pedig körülbelül másfél-két óra alatt alaposan körbe lehet járni mindent.

A hosszú várbéli séta után meglátogattuk egy főhajtás erejéig a szomszédságban álló és október közepe lévén felkoszorúzott honvédtiszti emlékhelyet, amely 2012-ben felvételt nyert Magyarország történelmi emlékhelyei közé.

A kellemes vacsoránkat természetesen leöblítettük, azaz bevezettük egy méltán híres békési pálinkával, én egy bitang erős, 60 fokos díjnyertes vilmoskörtét választottam, s bár időszűkében nem jutottunk el a százéves pincében tartott pálinkakóstolóra, de ez is éppen megfelelő bevezetést nyújtott a megye finomságaiba.

Várfürdő

Másnap lazulni mentünk a Várfürdőbe, ahol a gyógymedencék jótékony hatásait élveztük, sőt még egy húszperces aquafitnessben is részt vettem. Tekintettel arra, hogy inkább a pihenés részét preferáltuk utunknak, így az aquapalotát és a benne található csúszdavilágot kihagytuk, de mindenképpen érdemes kipróbálni akár családostól is, hiszen élménnyel teli kikapcsolódást ígér a 2013 óta működő létesítmény. Bár szívesen úsztunk is volna pár hosszt a gyógyvízben való relaxálás után, de sajnos a strand rész már zárva volt. Így néhány óra kikapcsolódást követően elbúcsúztunk a fürdőkomplexumtól.

Az elmaradt Almásy kastély

A jó idő a szabadba csábított, így lemondtunk az Almásy kastély (egészen pontosan gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély) látogatásáról is, ami szintén a közelben található, és a történetek szerint a helyi születésű zeneszerző, himnuszunk megalkotója Erkel Ferenc a kastély falai között komponálta a Bánk Bán és a Brankovics György című operáit. Kultúrtörténeti szempontból jelentős események színtere volt a kastély, többek között itt tartottak elsőként magyarországi kastélyok közül színjáték előadást az 1700-as évek közepén, illetve ami miatt mindenképpen érdemes ellátogatni a történelmi jelentőségű helyre, az az, hogy 1849-ben a 13 aradi tábornok közül tízen ebben az épületben tették le a fegyvert augusztus 23-án, s a kastély kertjéből indultak el az aradi vesztőhely felé.

Természet, séta, lazulás

Művelődés helyett azonban kihasználva az októberi nyarat, inkább az apartman kertjében süttettük a hasunkat a napon egy jó sör mellett, majd sétáltunk egyet a vár melletti tó körül, ahol megannyi kacsa vidám hápogáskoncertjét hallgatva ücsörögtünk, teljesen meditatív állapotban. Tökéletes helyszín egy padon ülve olvasni, nézni a vizet, vagy etetni a hápogó népséget – én pont azon morfondíroztam, hogy miről beszélgessünk, de annyira sikerült kikapcsolni az agyamat és az állandó pörgésből kiszakadni, hogy őszintén nem jutott eszembe semmi, de ezt egy pillanatig sem bántam. Ez az igazi kikapcsolódás!
Andalogtunk még egy keveset, majd visszatértünk a vendéglőbe aznapi vacsoránkat elfogyasztani.

Utolsó napunkon az Erkel Ferenc Emlékházat szerettük volna még megnézni, ám sajnálatos módon pont hétfő a szünnap a nyitva tartást tekintve, így arról lemaradtunk, de legközelebb mindenképpen belesűrítjük a programunkba, s ajánlom ezt minden gyulai turistának is.

Százéves Cukrászda

Amit viszont nem szerettünk volna elmulasztani, az a Százéves Cukrászda a belvárosban.
Igaz, én cseppet sem vagyok édesszájú, de az épület és a berendezés miatt kíváncsi voltam rá, és nem is kellett csalódnom.

Csodaszép, biedermeier stílusú restaurált bútorok között költhetjük el a cukrászremekeket, a sarokterem falát pedig egy eredeti homokkő kép díszíti: a kígyóját tálkájából etető Hygia, mely arra is utal, hogy az 1801-es tűzvészt követő helyreállítás után patikaként működött az épület egészen 1839-ig, majd két év múlva már cukrászda nyílt itt. Azóta is őrzi a reformkori hangulatot, amit tudtak, szinte teljesen eredeti állapotában hagytak meg, vagy restauráltak, így az egyik sarokban például egy is vitrint találunk, eredeti cukorkásüvegekkel és edényekkel, a hely hátsó részében pedig (mely az egykori cukrászműhely volt) egy pici cukrászmúzeumot rendeztek be, szintén a régről maradt eszközökből – ostyakészítők, lábasok, habverők, cukormalom, fagylaltkészítő gép, és egy hatalmas kemence is helyet kapott itt.

Nagyszerű ajándék lehet innen a Cadeau Bonbon Manufaktúra csokoládéiból egy doboznyi ízelítő, mi is így tettünk, a bőség zavarában tévelyegve igyekeztünk válogatni az édességkülönlegességekből.

A belváros

Azt azonban egy kicsit (nem kicsit) sajnálom, hogy nem mentünk be előbb a belvárosba, ahol a cukrászda is van, mert egyszerűen lenyűgözött!
Az út két oldalán szemet gyönyörködtető őszi színekben, zöldben, sárgában, barnában, vörösben, bronzban és aranyban pompázó fák borunak egymásba az aszfalt felett, mint egy élő, ölelkező kapu, növényalagúttá téve egy-egy kis utcát, amin átszűrődik a meleg napfény, méginkább sárgás árnyalatot adva ezzel a sárguló faleveleknek és aranylóvá, szívet melengetővé teszi az egész látkép benyomását.
Mintha egy impresszionista festmény kellős közepébe léptünk volna be.
Nagyon tetszett, hogy nem vette át a hatalmat a város felett a beton, inkább a meglévő erdős részekbe építkeztek, nincsenek magas épületek, inkább magasba nyúló gesztenyefák, és azok árnyékában piheg egy-egy lakóház. A város rendben, tisztán tartott, Gyulán nem igázta le az ember a természetet, hanem hangulatos szimbiózisba lépett vele.

Igaz, a látnivalókból keveset volt szerencsénk ezen rövidke kirándulás alatt megnézni, de teljesen biztos, hogy vissza fogunk még térni az egyedülálló atmoszférájú városba.

Írta: Szeszti – 2017 október