Grasse évszázadokon keresztül népszerű turistacélpont volt tiszta és virágoktól illatos levegője miatt. A város 300-400 m-es magasságban, a hegyek mögött megbújva fekszik, így éghajlata nyáron is sokkal elviselhetőbb, mint a forró tengerpartokon. Pauline Bonaparte, a császár húga, 1807-1808-ban itt töltötte a telet, hogy lelkileg és testileg is új erőre kapjon. Viktória királynő több télen is itt vakációzott a Rotschild vagy a Grand Hotel lakosztályaiban. Napóleon is áthaladt itt 1815. március 2-án, de ő ekkor már nem ért rá arra, hogy Grasse-ban pihenjen.
Óvárosa nagy, régi és rendkívül érdekes. Sokszázéves lépcsők vezetnek fel és le, apró utcák végeláthatatlan köröket rónak a 17-18. századi házak között, haladnak át boltíves bejáratok alatt és futnak széles terekre. Sok utca elhanyagolt állapotban van, nem annyira tiszta, mint lehetne, de mindenképp megér egy sétát. Grasse főtere a bájos Place aux Aires, melynek közepén egy háromszintes szökőkút áll. A tér egyik oldalán árkádsor fut végig, egészen 2004-ig itt működött a helyi piac, ahol virágokat és a környéken termett zöldségeket, gyümölcsöket árultak. Az itt lakók és a turisták szempontjából is szomorú, hogy Grasse-nak erről a központi helyéről elköltöztették a hagyományos piacot. A hentesek és a pékek kis üzletei azonban még mindig itt várják a vásárlókat.
Az óvárosban található a Place de Petit Puy, ahol a 10-11. században épült Notre Dame áll, mely mai arculatát a 17. századi átalakítások során nyerte el. Hatalmas, jellegzetes óratornya a 18. századból származik. A dómban három festményt is láthatunk Rubens-től, aki a képek születésekor még ismeretlen művész volt. A Place de Godeau-n találjuk a 12. századi püspöki palotát, ami ma Városházaként működik. Grasse történelmi belvárosában bugyogó szökőkutakat, festői tereket szép számmal találunk. A teraszos kis kávézók csábításának a frissen meszelt okker és terrakotta színű házak aljában nehéz ellenállni.
A város a természet kedvelőinek is tartogat látnivalókat. A porózus mészkőhegyekben Grasse északi részén számos barlangot tártak fel, amelyet nemcsak a barlangászok, de a nagyközönség és szívesen látogat. A St. Cézaire barlangot a 19. században a bányászok fedezték fel egy baleset során. Ma már szinte egész évben nyitva áll a turisták előtt, akik vezetővel járhatják végig a barlangot. Bár a legtöbben nyaranta jönnek ide, ideális családi kirándulás akár télen is, egészen november közepéig.
Grasse macskaköves utcáit járva nehéz elképzelni, hogy ez a középkori hangulatot árasztó provance-i kisváros sokmilliárdos üzleteket bonyolít az illatszeriparban. De a jázmin, tubarózsa és jácint mezők számára tökéletes talajnak és éghajlatnak hála, a parfümnek nagy múltja van már itt, egészen a 16. századig nyúlnak vissza gyökerei. És bár a mezőket már nem használják úgy, mint régen, hiszen a természetes összetevőket nagyrészt felváltották a szintetikus esszenciák, Grasse továbbra is otthont ad egy maroknyi tradícionális parfümériának, köztük a világszerte legjelentősebbnek, a Fragonard-nak is. A parfüméria egyben múzeum is, ami Grasse összes látnivalója közül a legtöbb utazót vonzza. Kis parkolóját tavasztól kezdve rendre megtöltik a turistabuszok. A múzeumban számos nyelven tartanak bemutatást, melynek során végigjárhatjuk az üzemet és megnézhetjük, hol történik a varázslat. A Gallimard és a Molinard parfümériák szintén nyitott kapukkal várják az érdeklődőket, akik a parfümkészítés történetével szeretnének megismerkedni.
