A falut az 1230-as évek körül fedezte fel egy csoport menekült. Az első dolog, ami feltűnt nekik, az a rengeteg kecskeszarv volt, amik valószínűleg egy korábbi árvíz következtében elpusztult kecskéktől származtak. Emiatt kapta a falu éppen a „Giethoorn” nevet, aminek szószerinti jelentése: kecskeszarv. Manapság már nem valószínű, hogy kecskeszarvba ütköznénk a faluban. Akkor lett igazán ismert a hely, amikor Bert Haanstra, holland filmrendező, elkészítette a Fanfare című vígjátékát 1958-ban, melyben Giethoorn is feltűnik. Azóta a világ minden részéről látogatják a 2620 fős kis falut. A kínaiak körében rendkívül népszerű látványosságnak számít, hiszen évente 150.000-200.000 kínai turista érkezik, hogy kipihenjék sűrű mindennapjaikat.
A nyugalom szigete
Bár Hollandia Velencéjének nevezik ezt a meseszép helyet, mégis számottevő különbséget fedezhetünk fel a két város között. Míg Velence tagadhatatlanul mediterrán, nyüzsgő, addig Giethoorn egy csendes, bájos kis falucska. Nem csoda, hogy kedvelt turista látványosság, hiszen a 18. századi nádtetős házakkal, a köztük csordogáló vízzel és a több, mint 150 kis fahíddal olyan az egész falu, mintha egy valóságos tündérmesébe csöppentünk volna bele.
Körülbelül 4 km hosszú csatornarendszer folyik át a falun, melyek többsége csupán 1 méter mély. A forgalom többnyire a vízen bonyolódik. Eljuthatunk egyik helyről a másikra ladikkal, kenuval, kajakkal, de a legnépszerűbb jármű az úgynevezett „suttogó hajó”, melyek nagyon halk, elektromos motorral működnek. A fahidak miatt nagyobb vízi jármű nem is közlekedhet a csatornákon. Képzeljük csak el, milyen csendes, nyugodt hely lehet az, ahol sem busz, sem autó hangja nem zavarja meg a pihenni vágyók nyugalmát. Csupán a kacsák hápogását és a madarak csicsergését hallhatjuk a nyugalom szigetén.
Programok
Giethoorn nincs messze Amszterdamtól, így ha ott is szálltunk meg, legalább egy napot mindenképp érdemes eltölteni a mesés, kis faluban. Ha belegondolunk, hogy nincsen sem autó, sem tömegközlekedés, már az egy remek program lehet, hogy a házak között hajókázunk órákig vagy éppen csak ücsörgünk a parton és élvezzük a csendet. Vannak szervezett hajóutak is, de még izgalmasabb, ha bérelünk egy kis elektromos „suttogó hajót”, melyen 2-3 ember kényelmesen elfér. Érdekesség még, hogy nem csupán hajókon közlekedhetünk a vízen, de beleállhatunk egy felfújható labdába is, amivel szó szerint végigsétálhatunk a csatornákon. Télen még varázslatosabb az egész, hiszen akár végig korcsolyázhatunk a házak mentén. A hajózáson kívül másképp is felfedezhetjük az aprócska falut. A bicikli- és gyalogutakon is könnyedén körbejárhatjuk autó vagy tömegközlekedés nélkül.
A Het Olde Maat Uus múzeum és a De Oude Aarde múzeum is megéri a néhány eurós belépőt. Előbbi, egy farmház, amely 1988-ban lett újjáépítve, de azt mutatja be, hogy milyen is volt az élet 100 évvel ezelőtt Giethoorn-ban. Utóbbit Rene Boissevain alapította meg 1969-ben, aki a világ minden részére elutazott, hogy kristályokat és ásványokat fedezzen fel. Jelenleg a Visser családé a múzeum, ahol elbűvölő gyémántokat, őskövületeket, de a világ legnagyobb tojását is megtekinthetjük.
A csatornák mentén rengeteg kis éttermet találhatunk, melyek leginkább a helyi konyha jellegzetességeit kínálják. Az egyik legnépszerűbb étterem, a De Lindenhof, egy tradicionális farmházban található, gyönyörű kerttel körbevéve. A borospincéjében kiváló borokat kóstolhatunk. Egy másik ismert étterem a De Molenmeester azért különleges, mert egy malomban lett kialakítva.
mért raktátok fel most földrajzböl kelett tanuljunk és nem hallgathatunk zenét