Nem, ez nem egy szubjektív válogatás. Franciaországban ugyanis – Belgiumhoz és Olaszországhoz hasonlóan – létrehozták a “Legszebb Falvak” független szervezetet, melynek keretébe 2008 óta az ország legbájosabbnak ítélt falvait sorolják be. A kezdeményezés azzal a céllal született, hogy a festői látképpel és megőrzésre érdemes örökséggel büszkélkedő kis településekre még jobban felhívják a figyelmet.
Számos kritérium alapján döntik el, hogy melyik falu érdemes erre a megtisztelő címre. Legfeljebb 2000 főben határozzák meg a lakosság számát és ahhoz is szigorúan ragaszkodnak, hogy a falunak legalább két olyan értéke legyen – természeti vagy történelmi helyszínek, panorámák, tudományos, művészeti vagy kulturális szempontból érdekes látnivalók -, mely védettséget élvez.
A Les Plus Beaux Villages de France létrehozása óta 152 település nyerte el a rangos státuszt. Közülük szemezgetünk:
Riquewihr – Elzász
A régió talán leghíresebb városától, Colmartól mindössze 11 km-re fekszik Elzász és Kelet-Franciaország egyik legfestőibb települése. A Vogézek és a Rhone-folyó közt megbúvó Riquewihr a 16. században élte fénykorát, amikor a német és az elzászi borok kereskedelmének csomópontja volt. Környékét ma is szőlőültetvények borítják, a falu építészete pedig szintén az 1500-as évekbeli hangulatot idézi. Mintha az elmúlt évszázadok alatt mit sem változott volna a település. Klasszikus középkori kő- és faházak, faragott ablakok, boltíves udvarok között, macskaköves utcákon sétálhatunk vissza az időben. A falut az eredeti városfal öleli körbe, az egykori várában működő múzeumban a helyi történelemmel ismerkedhetünk meg közelebbről.
A falu legtöbb látnivalója a fő utcán található, köztük a “Felhőkarcoló”, az ötemeletes ház, mely Elzász egyik legmagasabb épülete, a Berkheimi nemesek udvara, a falu leggazdagabban díszített homlokzatával rendelkező Ínyencek Háza és a Szegkészítő Háza. Egyéb történelmi emlékei a Dolder, a torony és harangláb, mely egyben a városfal felső kapuja és része a település eredeti erődítményének. Másik fontos nevezetessége a Tolvajok Tornya, mely kívülről öt-, belülről négyszögletű. Kínzókamrája még mindig látható. A Riquewihrről 1644-ben készült metszetet is érdemes megnézni, mely mutatja, hogy mennyire keveset változott azóta a falu arculata. Nem véletlen, hogy utcáin nyüzsögnek a turisták és a fotósok, akik paradicsomi témákra lelhetnek itt.
Locronan – Bretagne
A Franciaország észak-nyugati részén fekvő falu neve annyit jelent: Ronan öröksége. Szent Ronan a falu alapítója volt, 6. századi kelta misszionárius, akinek személyét komoly kultusz övezi szerte Bretagne-ban. Földi maradványainak egy része a helyi plébánia templomban látható. Locronan a turisták egyik kedvence, akik nemcsak átutazni szeretnek, de szívesen szállnak meg a helyi hotelekben is. A falu éttermei és szállodái szinte kivétel nélkül ódon, többszáz éves épületekben lettek kialakítva, így aki legalább egy éjszakát eltölt itt, még jobban magába szívhatja a sajátos hangulatát a településnek. Nyaranta lovaskocsik vad kopogását visszhangozzák a macskakővel kirakott utcák, melyeken elvarázsolt turisták kapkodják fejüket, hol jobbra, hol balra a lenyűgöző épületek sűrűjében. Locronan jelképei a cégtáblák, melyek szinte versengenek egymással, hogy melyik kis üzleté a szebb, az érdekesebb, a figyelemfelkeltőbb.
A faluban autók, teherautók szinte nem is járnak, különös figyelmet fordítanak arra, hogy legalábbis a központban még erőteljesebben őrizzék a történelmi atmoszférát. Annak ellenére, hogy egy mindössze 800 lakosú településről van szó, meglepően sok kávézó, bár, étterem várja az utazókat. Érdemes kitérőt tenni a közeli Douarnenez-be, ellátogatni a kikötőbe, ahol fából készült, öreg csónakok ringatóznak békésen.
Limeuil – Aquitánia
A Dordogne- és a Vézére-folyók találkozásánál fekvő település minden báját megőrizve élte túl a történelem viharait. A vikingek véres támadásait és a Százéves Háború borzalmait, de ma már csupán három erődített kapu emlékeztet arra, hogy a falu nem mindig élt ilyen békés hétköznapokat. A régi, nyüzsgő kikötő, a kőből épült, sötétcserepes házak, melyek annyira jellemzők a Périgord Noire vidékére, napjainkban kellemes időtöltésre hívják az utazókat. Valóban érdemes megállni és bejárni a falut, majd ellátogatni Limeuil botanikus kertjébe, melyet botanikusok, etnológusok és történészek hoztak létre 1980-ban, hogy korszakonként mutassák be az egyes növényfajokat. Megnézhetjük, milyen növények – gyümölcsök, zöldségek, lombhullató fák, fűszernövények – éltek itt a történelem előtti időkben, a neolitikus, a pre-román, a gallo-román időszakban, a középkorban vagy a reneszánsz idején.
Mirmande – Rhones-Alpes
Mirmande különleges Franciaország Legszebb Falvainak listáján, ugyanis még egy megtisztelő címet is magáénak tudhat, egészen pontosan a Legszebb Háztetők díjjal is jutalmazták, emellett tagja a Drome Botanikus Falvainak. A fallal körülvett település, mondhatni tökéletes képet nyújt. Ahogyan egy hegyvidéki, középkori francia faluhoz illik: kőből épült házak régi homlokzatokkal, fatáblás, virágoktól tarkálló ablakok, szűk, lejtős sikátorok, csend és nyugalom. Mirmande lakói egészen a 19. századig a selyemhernyó termesztésből éltek, majd a gyümölcstermesztés biztosított a falunak nemcsak biztos jövedelmet, de hírnevet is. A falu egészen aprócska és lakossága is egyre fogyóban van. Míg a századelőn közel ezren éltek itt, addig mára néhányszáz főre csökkent a népessége. A mirmande-is séta nem vesz igénybe sok időt, a falucskát gyorsan bejárhatjuk, de annál többet fogunk időzni a hangulatos éttermek, kávézók teraszain és azokon a pontokon, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a környező rétekre, levendulamezőkre, gyümölcs ültetvényekre. Mirmande bája nemcsak turistákat, de számos francia művészt és kézművest csábított ide letelepedni.
Gassin – Provence-Alpes-Cote d’Azur
Zord sziklákon, magasan a Földközi-tenger felett ül a kis falu, melyet eredetileg azért alapítottak, hogy a partmenti településekről a helyiek feljebb tudjanak húzódni, kivédve ezzel a kalózok támadásait. A faluba érve mindent körbeleng a jázmin fenséges illata, ami még tovább fokozza az egyébként is idilli látképet. Gassin központjából hihetetlen panoráma tárul elénk St. Tropez-ra, Saint-Maxime-ra és az egész távoli partvonalra. A falu egyik utcájáról – L’Androuno – úgy tartják, hogy a legszűkebb a világon. Egy testesebb felnőtt nagy lélegzetet véve talán még átpréseli magát az alagútszerű résen, de sokan inkább nem vállalkoznak erre és megkerülik a híres utcát. A 19. században öt parafakészítő mester is dolgozott a faluban és selyemhernyókat is tenyésztettek, de a faszénnel való kereskedelem is fontos szerepet játszott Gassin gazdaságában. Érdekessége, hogy a középkori falu alatt kiépült új településrész elnyerte az Európa Legjobb Új Városa címet. Az új negyedet Francois Spoerry a régi Gassin alapján, de nem azt lemásolva álmodta és tervezte meg.
