DvigradAz Isztriai-félsziget közepén, a Draga-völgyben bújnak meg az egykori település maradványai. Dvigrad egész Horvátországban egyedülálló régészeti hely, hiszen megmaradt részeiből a hajdan volt élet minden részlete rekonstruálható. A köznyelvben a horvát Pompejiként is emlegetik, mivel a Nápoly melletti elpusztult város a legközelebbi Dvigradhoz hasonló település.

A város elődjét még az ókori illír telepesek alapították. Utána a rómaiak kezére került, ezt követően nyugodt évszázadok köszöntöttek Dvigrad lakóira egészen a 14. századig, a Velence és Genova közti háború kitöréséig, melyből a város már nem tudta kivonni magát. 1383-ban a velenceiek felégették Dvigradot, lakói közül sokat lemészároltak és átvették az irányítást a város felett éppúgy, mint szerte az Isztrián. 1616-ban Velence és Ausztria egymás közti háborújában Dvigrad szinte teljesen elpusztult. Ezt súlyosbította az 1631-es pestisjárvány, ami tulajdonképp a vég kezdetét jelentette a település számára. 1650-re mindössze három családja maradt, 1715-ben pedig az utolsó lakó is elhagyta a már halott várost.

Dvigrad maradványai jól illusztrálják a középkori város képét a városfalakkal és tornyokkal. Mintegy 220 épület látható ma is, köztük a 11. századi Szent Zsófia bazilika romjai. Bár a templom teteje az idők során beomlott, így sem nehéz elképzelni, hogy három hajójával hajdanán milyen nagyszerű látványt nyújthatott. Dvigradról egy legenda is kering. Úgy tartják, hogy egy közeli falu, Mrgani névadója Henry Morgan, egy angol kalandor volt a 17. században, aki valahol Dvigrad közelében ásta el kincseit, amiket még mindig a föld rejt.

Dvigrad neve egyébként annyit tesz: két város vagy testvérváros. A név abból ered, hogy még a rómaiak idején az akkor Moncastellonak nevezett Dvigrad mellett feküdt egy másik település, Parentin. A két város tornyai egymás felé néztek, de Parentin már nagyon korán, a 10. század táján elpusztult az állandó támadások, a pestis és malária miatt, ezért ma már semmi nem látható belőle.

Dvigrad, a horvát PompejiA romok közt sétálva felmerülhet a kérdés, hogy a helyiek vajon miért nem tettek többet az elhagyott város megőrzéséért. Az egykori utcákon és az épületekben ma terebélyes fák nőnek és buja növényzet hálóz be szinte mindent. Már csupán a fák és a gaz megritkítása is sokat jelentene, ráadásul ez nem is emésztene fel óriási összegeket. A kővel burkolt utcák még ma is járhatók, persze figyelni kell a magasabb tornyokra és falakra, mivel bármikor leomolhat belőlük akár egy nagyobb darab is. A tornyokba felmászni is izgalmas, de ugyanennyire veszélyes dolog.

A szomorú sorsú Dvigradra hamarosan szebb idők köszöntenek. Egy regionális program keretében ugyanis már 1997-ben megkezdték a város restaurálását. A cél az, hogy a munkák végeztével Dvigrad újra régi pompájában tündököljön. Az összes épületet helyreállítják és mint egy élő múzeumot szeretnék megismertetni még több turistával ezt az egyedülálló romvárost. Az összefogásnak köszönhetően úgy tűnik, a sok évszázada lakatlan Dvigrad omladozó maradványait a történelem többé már nem győzheti le.

Csatlakozz a csoportunkhoz!Miénk a Világ Facebook csoport

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here