Cinque Terre, az “Öt Föld” vidéke

A Ligur-tenger partján találjuk azt az Öt Földet, vagyis öt kis falut, melyek a sziklák tetejéről tekintenek le a végtelen kékségre. Monterosso, Vernazza, Corniglia, Manarole és Riomaggiore így együtt alkotják a Világörökség részét.

Bármilyen meredeken is szaladnak le ezek a sziklák a tengerhez, a vidék már az ókorban is lakott volt. A 13. századtól az erdők irtásával kezdték el kiépíteni termékeny, zöld teraszait, ahol olajfát és szőlőt termesztettek. Az ennek nyomán megindult borgazdálkodás méltán tette híressé a vidéket, mely azonban napjainkban a legnagyobb bevételt kétségtelenül az idegenforgalomból szerzi.

Aki a Cinque Terrét szeretné látni, türelemre lesz szüksége, ugyanis a falvakat nem egyszerű megközelíteni. Sziklás, szerpentines út, éles kanyarok vezetnek az autóforgalom elől lezárt településekhez. Nyaranként szinte természetes, hogy a falvak előtt kialakított – mellesleg fizető – parkolók zsúfolásig megtelnek, akárcsak az út két széle. Azok az utazók járnak jobban, akik nem ragaszkodnak az autó kényelméhez, hiszen a Cinque Terre gyalogtúrákra a legalkalmasabb.

A 15-16. században alakult ki az az ösvényrendszer, mely ma is behálózza az öt falu környékét. Akkoriban ezek fontos kereskedelmi útvonalak voltak, melyeken keresztül zajlott a települések egymás közti árucseréje. A gyalogösvények jelzettek és átlagos nehézségi fokozatúak, tehát az öt falut érintő túrára azok is bátran vállalkozhatnak, akik nincsenek hozzászokva a távgyalogláshoz. Monterossoból Vernazzaig 3,5 km-es gyalogút vezet, onnan Cornigliaig 4 km-t, majd tovább Manarolaba 3 km-t kell megtennünk. Végül Manarolaból Riomaggiore-ba 1,5 km gyaloglás után érkezhetünk meg. Ezek a gyalogos útvonalak rengeteg gyönyörű látnivalót tartogatnak, ezért megéri belevágni. Lélegzetelállító panorámák, fürdésre csábító öblök tárulnak elénk az út során. Csupa romantika!

A falvak mindegyikének megvan a maga önálló személyisége, de mindegyik egyformán szerethető – nem is akármennyire!

Monterosso

a legnagyobb és a leginkább látogatott az öt település közül, ezáltal a legnyüzsgőbb is, így főleg a fiatalok körében kedvelt. Monterossonak van egyedül szép, hosszan elnyúló strandja. A többi falunál is lehet strandolni, de vagy nagyon kicsik ezek a strandok vagy sziklásak és nehezen megközelíthetők. Az egyik legfőbb látványosság a 16. századi Aurora-torony, mely már messziről jelzi Monterosso központját, ahol az óváros és az új településrész elválik egymástól. Eredetileg 13 ilyen torony állt a faluban és annak környékén. Szerepük az volt, hogy a kalóztámadásoktól védjék a települést. Mára a Keresztelő Szent János templom tornyával együtt csak három maradt fenn közülük. Az óvárosban megnézhetjük az egykori erőd romjait is.

Vernazza

több mint ezeréves múltra visszatekintő települése valaha a Cinque Terre öt falva közül a leggazdagabb volt. A fényűző múlt nyomait a hegyoldalon fekvő, arisztokratikus hangulatú óvárosban fedezhetjük fel a takaros, árkádos épületek képében. Erődtornya a településre és a kikötőre tekint. Ide a fő térről lehet feljutni sok-sok lépcsőn keresztül, de még a toronyba is megéri felmászni a káprázatos látvány miatt. Vernazza legmagasabb pontján a “hangos sikolyok vára” onnan kapta sokatmondó nevét, hogy ha támadás érte a falut, azt innen, a várból kiáltották ki. Bár kalóztámadásoktól ma már nem kell tartani, de a vár most is csodás panorámát nyújt Vernazza apró kikötőjére. Vernazzanak van talán a legszebb főtere, hiszen közvetlenül a parton terül el egyik oldalán egy szép templomtoronnyal.

Corniglia

az egyedüli falu, mely nem közvetlenül a tenger mellett fekszik, hanem egy szikla tetején, nagyjából 100 m-es magasságban. Így bármilyen irányból is érkezzünk, mindenképp túráznunk kell. Ez sok látogató kedvét sajnos elveszi Cornigliatól, ezért a legkevesebb turistával itt találkozunk. Corniglia sokban inkább a szárazföldhöz kötődik, mintsem a tengerhez. Építészete is más jelleget mutat, mint a tengerparti falvaké. Az öt közül ez a legkisebb falu. Látnivalói közt érdemes megemlíteni a San Pietro templomot a 14. századból. Emellett itt is megtaláljuk az őrtornyot, melyet egy kis vár romjai ölelnek körbe.

Manarola

kissé rusztikus és az öt falu közt a legkevésbé fényes település. Sokan ezért találják bájosabbnak a többinél és mert errefelé is kevesebb a turista. A 14. századi San Lorenzo templom, a vízimalom, a szűk, kanyargós utcácskák mellett a legfőbb nevezetessége a Via dell’Amore, vagyis a Szerelem útja, mely a tengerparton végighúzódó sétaút. 1920-ban alakították a vasútépítések idején. A robbantásokhoz szükséges dinamitot a Manarola és Riomaggiore között lévő raktárban tárolták, amit ezen az úton közelítettek meg. Negyven évvel ezelőtt kapta nevét azokról az útmenti padokról melyeken szerelmes mitológiai alakok láthatók. A Via dell’Amore a világ egyik legcsodásabb parti sétaútja.

Riomaggiore

görögök alapította, kétezres kis település. Kikötője aprócska, strandja sziklás, mégis rendkívüli vonzerővel bír. A Cinque Terre falvai közt leginkább Riomaggiore őrizte meg eredeti báját. Ez nagyban köszönhető az itt élőknek, akik a turistáktól magukat mit sem zavartatva éppúgy élik mindennapjaikat, mint annak idején, évszázadokkal ezelőtt tették azt őseik. A falut a sínek szelik ketté, a tőle délre lévő rész igazi halászfalu, ahol késő este és hajnalban megleshetjük a vízre szálló apró csónakokat és megfigyelhetjük a halászok munkáját, akik a helyi éttermeket is folyamatosan ellátják friss halakkal. A vasúttól északra, a hegyoldalon felfelé a mezőgazdaságé a főszerep. Riomaggioreban is megvannak a “szokásos” látnivalók, mint a 14. században épült San Giovanni Battista (Keresztelő Szent János) templom, a dombtetőn álló vár, de igazi varázsát nem egy-egy kiemelt látnivaló, hanem a falu egésze nyújtja.

A Cinque Terre sokak szívét elrabolta már szerte a világon. Akik már jártak erre, csak ajánlani tudják, akik még nem, azoknak ezt a hiányosságot mielőbb pótolniuk kell! Mivel mediterrán vidékről van szó, a partvidék talán nyáron mutatja legszebb arcát, de ha tavasszal vagy ősszel jövünk, sem a negyven fokkal, sem a tömeggel nem kell megküzdenünk. Télen bár az átlaghőmérséklet 11-12 fok körül van, ami elég kellemesnek mondható, sok esővel kell számolni, így a környék felfedezésére nem ez a legideálisabb évszak.

Évente kb. 15 millió turista választja úticélnak a Cinque Terrét, mely az UNESCO hivatalos indoklása szerint a táj festői szépsége, a természet és a civilizáció békés együttélése és a napjainkban is felfedezhető hagyományos életforma megőrzése révén került be a világ legféltettebb kincsei közé.