Barangolás Frankföldön

A Bajorország legészakibb részét alkotó Frankföld nem annyira népszerű a turisták körében, mint a bajor vidék többi része. Egészen más képet nyújt, itt nem találjuk meg azokat a jellegzetességeket, amiket a “bajor” jelző hallatán elképzelünk. Frankföld sokkal inkább Türingiával vagy Hessennel mutat közös vonásokat. Ennek talán az lehet a legfőbb oka, hogy Frankföld történelmileg sem járt be azonos utat Bajorországgal. Lakói még ma is büszkén vallják magukat frankoknak, miközben immár több mint két évszázada hivatalosan is bajoroknak nyilvánították őket.

Hatalmas kiterjedésű erdők és mészkő sziklákkal tarkított folyóvölgyek, barlangok, a frankok misztikumával átszőtt középkori városok és mesebeli kastélyok szegélyezik utunkat Frankföldön. Európa egyik legromantikusabb útvonala is átszeli a vidéket, meghódítva Würzburg környékének szőlővel borított dűlőit, alpesi réteket és robusztus csúcsokat Neuschwanstein mellett. Mindez azonban a frankföldi látnivalóknak csupán töredéke. Nürnberg, Bayreuth, Pottenstein, a kolbászáról világhírű Coburg a turisták számára történelmi és kulturális látnivalók szempontjából is igazi csemegék.

Frankföld az eredetileg itt élő a frank törzsekről kapta a nevét. Területük a középkortól kezdve a 19. század elejéig rendkívül széttagolódott. Egyes részeit más és más urak irányították, más politikai célok érvényesültek, melyek alapvető különbségeket eredményeztek az egyes városok fejlődésében. A politikai sokszínűségnek Napóleon vetett véget, amikor a frissen meghódított Frankföldet beolvasztotta Bajorországba a 19. század legelején.

Németország turisztikai szempontból legfrekventáltabb helyeitől kellemesen távol eső vidék ez. Alsó-Frankföld központja Würzburg, melynek környéke a szőlőtermesztésről vált híressé. Mintha egy napsütötte, déli vidéken járnánk, tökéletes kezdőpontja a Romantikus útnak, ami Bajorország legszebb városait kapcsolja össze. Würzburg még azoknak is egyértelműen tudomására adja, hogy itt már nem a söré a főszerep, akik mit sem tudnak a régió bortermelő hagyományairól – amerre nézünk, szőlőültetvények látványa vesz körbe. Würzburg látnivalóit egymáshoz közel találjuk, legszebb épületei a belvárosban koncentrálódnak. Legjelentősebb épülete az UNESCO Világörökségei közé tartozó Residenz, melynek felépülte két 18. századi, a luxus iránt rajongó érseknek köszönhető. 1945-ben Würzburg történelmi emlékeit szinte elsöpörte a föld felszínéről a brit csapatok bombázása, ami 5000 ember halálát is okozta. A rombolás olyan mértékű volt, hogy Würzburgot ezután a Majna-parti síremlékként emlegették. A háború után a város figyelemre méltó sikerrel támadt fel hamvaiból, a megsérült műemlékeket lelkiismeretesen helyreállították, újjáépítették.

A világ nagy része számára Bayreuth szinonímája Wagnernek és a város más szempontból sokáig szinte nem is létezett a turisták számára. Ezen a korszakon azonban Bayreuth már túljutott. Sörével, sajtjával, kolbászával, valamint a Margravial Operaházzal, mely Európa egyik legszebb állapotban fennmaradt barokk stílusú operaháza, így is bőven tartogat érdekességet a turistáknak. 400 évvel ezelőtt, mikor a porosz őrgrófnő, Wilhelmine a városba költözött, rezidenciát építettek fel számára, ami ma Bayreauth legnevezetesebb épülete. A város egyetemén több mint 10.000 diák tanul, akik folyamatos pezsgésben tartják az éjszakai életet. Ettől függetlenül Bayreuth egy szolíd, csendes városként éli mindennapjait, a Festspiele, a Bayreuthi Ünnep Játékok idején élénkül meg, amikor nyaranta több tízezer zenerajongó látogat a városba.

A protestáns Coburgban nyoma sincs a “bajorságnak”. Az I. világháború végéig az aprócska Szász-Coburg hercegség fővárosa volt, amit Viktória királynő és férje erőteljesen támogattak, miután felfedezték Nagy-Britannia elfeledett dinasztikus kapcsolatát Németországgal. Coburg egy kicsi, de szinte tökéletes állapotban megőrzött óvárost mondhat magáénak. Az Ehrenburg kastély volt 1918-ig a coburgi hercegek székhelye, ez a Schlossplatz keleti szélén áll, ahonnan 1 km-t megtéve jutunk el Veste Coburghoz, a város legfőbb attrakciójához. Ez az egyik legnagyobb középkori vára Németországnak. A hegytetőn álló, a Frankok Koronájának is nevezett vár jelöli a határt Türingia és Bajorország között, többek közt arról is nevezetes, hogy Luther Márton jó néhány hónapot töltött itt 1530-ban. A várban jelenleg múzeum működik.

Bamberg Németország egyik legszebb városaként sok turistát fogad. Bár történelme viharos volt, a II. világháborúban mégsem szenvedett helyrehozhatatlan károkat. Történelmi belvárosa ennek köszönhetően szép állapotban maradt fenn, fénypontjai a négy tornyú dóm, a barokk Rezidenz és a festői Városháza, mely a folyó egyik szigetén foglal helyet. Csendes, szűk utcácskáin könnyen elveszhetünk az időben, nem csoda, hogy Bamberg teljes óvárosa bekerült az UNESCO Világörökségek sorába 1993-ban. Hogy az egészet feltérképezzük, érdemes több napot szánni a városra.

Dinkelsbühl kevésbé ismert, ám annál szebb kisvárosa Németországnak. A Romantikus út is érinti ezt a középkori gyöngyszemet, melyet még ma is sok száz éves falak és tornyok ölelnek körbe. Óvárosa szinte hibátlan, a II. világháború nem sok kárt okozott benne. Dinkelsbühl nagy előnye, hogy minden szépsége ellenére viszonylag kevés turista keresi fel, így tömegtől nem kell tartani a városnézés során. A falakon belül tett sétát szinte semmilyen modern épület nem zavarja, gondosan megőrizték eredeti középkori hangulatát a városmagnak. Látnivalói közé tartozik a 15. század végén épített gótikus remekmű, a Szent György székesegyház, a Német Lovagrend vára, melyhez egy rokokó kápolna is tartozik, valamint a Deutsches Haus, a Drechsel-Deufstetten grófok ősi birtoka, mely gyönyörű példája a német reneszánsz stílusú fa építészetnek.