CorkMéreteit tekintve Dublin után ez Írország második legnagyobb városa, ugyanakkor minden lényeges szempontból az első – legalábbis a helyiek szerint, akik Corkot egyszerűen csak az ország “igazi” fővárosaként emlegetik. A teljes városközpontot vízi utak veszik körbe, a Lee-folyó szalad keresztül a városon, az általa közrefogott szigeten György-korabeli épületek, 17. századi sikátorok és olyan modern gyöngyszemek találhatók, mint az Operaház. Cork dinamizmusát tükrözik a kortárs épületek, a pubok és a művészeti központok, de a legjobb, hogy a város még mindig hagyományos, a kiskocsmákban a hét nagy részében élőzene szól, a piacokon és az üzletekben kiváló helyi termékek között válogathatunk, a helybeliek pedig örökségükre és Cork jelenére méltán büszkén, meleg szívvel fogadják a vendégeket.

Cork története a St. Finbarr apátság alapításával kezdődött, ahol ma a Szent Finbarr katedrális áll. Az apátság és a körülötte születő település virágzott a sorozatos dán támadások ellenére is. Miután II. Henrik a 12. században megérkezett Írországba, a várost több alkalommal elfoglalták és visszaszerezték, az 1920-as polgárháborúban Cork nagy részét felégették. A számtalan háború és pusztítás miatt a városban nem maradt fenn annyi történelmi épület, amennyi maradhatott volna, ha a történelme békésebben alakul. Néhány 17-18. századi épület látható a folyó két ága között, de központjának alapvető jellegét a 19. században épült házak és templomok adják.

City Gaol - Városi Börtönmúzeum

City Gaol – Városi Börtönmúzeum

Az egykori börtön ízelítőt ad abból, hogy milyen körülmények között tartották fogva az elítélteket a 19. században. A korabeli büntetőjogi rendszer kegyetlenségeit nagyon érzékletesen tárja a látogatók elé a múzeum. Akkoriban, a nagy éhínség korszakában a leggyakrabban a szegénység sarkallta bűnözésre az embereket, többségük kenyérlopásért került bíróság elé. A börtönt 1824-ben nyitották meg és 1923-ban zárták be, 1927-ben Rádió Múzeumot hoztak benne létre. A börtönmúzeumban éjszakai tárlatvezetésen is részt lehet venni, ami még sokkolóbb, mint fényes nappal bejárni az épületet.

Szent Finbarr katedrális

Cork szívében, azon a helyen áll, ahol a legenda szerint Szent Finbarr megalapította az apátságot a 7. században. A neogótikus épület tervezésére versenyt írtak ki, melyből 63 résztvevő közül az angol William Bruges került ki győztesen. A kiírásban kitételként szerepelt, hogy az építés teljes költsége nem haladhatja meg a 15.000 fontot, a versenyben résztvevők közül sokan kritikával illették Bruges-t, mivel olyan tervet nyújtott be, melynek költségvetésében sem a tornyok, sem a dekoráció tételei nem szerepeltek. A katedrális felépítése végül összesen 100.000 fontot emésztett fel. Az 1862-ben tervezett épületet 1870-ben szentelték fel. A helyi legenda szerint az oldalán látható aranyozott angyal az Apokalipszis közeledtekor megfújja trombitáját.

Vörös-apátság tornya

Cork egyetlen olyan építménye, ami a középkorból fennmaradt. Eredetileg egy 13-14. században alapított ágoston rendi kolostor harangtornya volt, majd a 17. században katonai megfigyelő toronyként használták. 1717-ben cukorgyárat hoztak benne létre, ez 1799-ben leégett. A területen végzett régészeti ásatások során középkori falak maradványát és kerámiákat tártak fel, de több csontváz is előkerült.

Vajmúzeum

Cork városában több különleges múzeum is található, közülük egy a Vajmúzeum, ahol Írország egyik legnagyobb sikertörténetével, a vajkereskedelemmel ismerkedhetnek meg a látogatók. A 19. században Cork a vaj fővárosa lett, itt működött a világ legnagyobb vajpiaca. Olyan távoli vidékekre is exportált, mint India, Dél-Amerika és Ausztrália. A múzeum a vajkészítés hagyományaitól kezdve a kereskedelmen át mutatja be a vaj történetét és ezen keresztül bepillantást ad a régi vidéki Írország dolgos hétköznapjaiba is.


Szent Patrik utca

Szent Patrik utca

A Pana – ahogy a helyiek becézik – Cork legnagyobb bevásárlóutcája. 2004-ben újították fel, ezt követően kétszer is elnyerte az Írország legjobb bevásárlóutcája címet. A városközpont eredetileg egy mocsaras vidék volt, melyet a folyó gyakran elöntött. A 18. században a csatornák létrehozásával szabadították meg a víztől a területet, ekkor kezdték Cork legrégebbi utcáinak, köztük a Szent Patriknak a kialakítását is. A legtöbben egyetértenek abban, hogy az utca 1783-ban született, de kereskedelmi központtá csak 1820. táján vált.

Szent Anna templom és a Shandon-harangok

Egyike Cork szimbolikus épületeinek az 1722-ben épített templom. Elődje már a középkorban is itt állt, de azt 1690-ben lerombolták. A Szent Anna templom legfőbb nevezetességei a 32 m magas tornyaiban lévő harangok, melyekhez nemcsak felmehetnek a látogatók, de harangozhatnak is. Nem akármilyen élmény megszólaltatni a harangokat, melyeket 1752-ben húztak meg először egy esküvő alkalmából és melyeknek hangját az egész városban hallani. 1906-ban felújításokat végeztek rajtuk, hogy csökkentsék az általuk keltett rezgéseket, mivel ezzel zavarták a közeli kórház betegeit.

Angol piac

Cork vibráló központjában 1788-ban nyitották meg a piacot, amit az angol városok fedett piacaira jellemző stílusban építettek fel. Azóta is folyamatosan működik, átfogó felújítást az 1980-as években végeztek rajta. Írország legnépszerűbb piaca, sőt, egész Nagy-Britanniában híres. Cork protestáns angol elitje alapította, melyet attól kezdve neveztek megkülönböztetésként angolnak, hogy 1840-ben a katolikus ír kereskedők létrehozták a saját piacukat. A piac egész évben nyüzsög, a helyiek mellett a turisták is szívesen nézelődnek itt. A corki éttermek többsége innen szerzi be a minőségi hús- és halárukat, a friss zöldségek és gyümölcsöt.


Blarney kastély

Nem közvetlenül a városban, de attól csupán 8 km-re található Írország egyik legnevezetesebb kastélya, amiért mindenképp érdemes némi kitérőt tenni. A kastélyt nagyjából 600 évvel ezelőtt építtette Írország akkoriban legnagyobb hatalmú vezetője, Cormac MacCarthy. Az elmúlt évszázadokban özönlöttek a látogatók a Blarney-hoz, ma ez Írország egyik vezető attrakciója. Sokan kifejezetten a világhírű Blarney-kő miatt jönnek ide, mely a legenda szerint az ékesszólás képességével ruházza fel azt, aki megcsókolja. Talán érdemes kivárni a sort…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here