Balatonszentgyörgy nevét írásos dokumentum 1298-ban említi meg legelőször. Az 1403-as év kezdetétől a godrovai Fancs család birtokolta a települést. A török dúlások folyamán a település teljesen elpusztult. 1729 és 1946 között a Festeticsek tulajdonába került.
A Csillagvár egy zárt, tömör, szabályos alakzatú téglaépület, amelyet 16,5×16,5 m nagyságú ék alakban előreugró sarkokkal képeztek ki. A Csillagvárt Festetics László gróf építtette védelmi célból. Az épületet Kehrn Vilmos uradalmi főmérnök építette 1820 és 1823 között. Az 1950-es években megjelent szakirodalmak “várként” említik az építményt Csillagház néven. Az épület csak az 1830-as években tűnik fel a Langasszer Károly fővadász által készített térképen, ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a Csillagvár megépítése előtt ezen a helyen más jelentős építmény nem állt. A helyreállítások során sem a belső, sem pedig a külső részein nem változtattak, igyekeztek megőrizni az eredeti kialakítását. Az épület eredeti formájában tekinthető meg, de régebben nem volt tornya és padlástere, hanem földrondellával volt ellátva és 100×100 lépéses sáncárok vette körül. Az épületben egy 31 méter mély kút is található, amely egy idős az alapozással. A Csillagvár az 1957-es évben műemlékké lett nyilvánítva.
Balatonszentgyörgy
