Ha mást nem is, annyit mindenki tud Görögország fővárosáról, hogy itt a műemlékeknek se szeri, se száma. Nem is lehetne másként, hiszen Athén a világ egyik legrégebbi városa, melynek története i.e. 3000-rel kezdődött. A város területén és környékén megbecsülhetetlen a mennyisége a római és bizánci kori leleteknek. Kevesebb, de sok oszmán kori emlék is fennmaradt a városban, nem beszélve a görög csodákról, mint az Akropolisz vagy a Parthenon. Athén a régészeti kutatások központját képezi, több ilyen témájú múzeum is található a városban. Bár éghajlata mediterrán, jóval szárazabb, mint Franciaország déli részén vagy Spanyolországban, ezért a városnézéshez a tavasz és az ősz a legalkalmasabbak.
Akropolisz
A nyugati világ legfontosabb ókori helyszíne. A város központjában, magasan, egy mészkő szikla tetején áll és emlékezteti az itt élőket nap mint nap Athén egykori dicsőségére. Látvány szempontjából ezek az épületek romjaikban is lenyűgözőek, azonban ma már csupán töredékei annak a pazar komplexumnak, melyet Periklész irányításával építettek fel az 5. századtól kezdve. Pénzt, időt és energiát nem sajnálva fogtak hozzá az építkezéshez, a legjobb minőségű anyagokat használták, a kor legelismertebb művészeit, építészeit, szobrászati hívták segítségül. Az újjávarázsolt városközpont a gazdagon díszített, monumentális épületek, az arannyal és drágakövekkel kirakott bronzszobrok kirakata lett. Az évszázadok során a terület folyamatosan pusztult, a külföldi régészek is sok mindent hordtak el innen, de a természet erői – földrengések, savas esők – és az utóbbi időben a környezetszennyezés is nagy kárt tettek benne. Mégis, az Akropoliszt ért legnagyobb csapás az volt, amikor 1687-ben a velenceiek megtámadták a puskaport az ezekben az épületekben tároló törököket. A robbanás valamennyi épületben súlyos károkat okozott. Miután a teljes helyreállítás megtörtént, az Akropolisz egésze a Világörökségek része lett 1987-ben.
Római Fórum
I.e. 19-11. között, Julius Caesar és Augustus idején alapították a fórumot és ide költöztette át a piacot a régi görög agoráról. Jóval nagyobb volt, mint amennyi ma látható belőle, de még így sem volt elég ahhoz, hogy betöltse funkcióját. Az új fórum lett a város kereskedelmi és gazdasági központja, a bizánci és a török megszállás alatt házakkal, templomokkal és műhelyekkel építették tele. Ezeket a 19. század közepétől kezdve folyamatosan felvásárolták és lebontották, ezt követően kezdődhettek meg a régészeti ásatások a területen.
Parthenón
Az Akropolisz temploma, mely i.e. 447-338. között épült. A híres építész, Phidias remekműve az Athéné istennőnek szentelt templom, melyet a dór stílusú épületek között a legszebbnek tartanak. A templomot 950 éven át használták, míg 1456-ban török mecset lett belőle. Az egyetlen változás, amit ekkor eszközöltek rajta, hogy eltávolították a keresztény vallásra utaló jeleket és délnyugati sarkában építettek egy minaretet. 231 évvel később a templom felrobbant, egy több mint 2100 éve álló épület dőlt romjaiba. A romok között később egy kis mecsetet húztak fel, de ezt a 19. században lebontották, valamennyi török és keresztény jelképpel együtt. A ma látható Parthenón tehát tisztán görög, belső tere le van zárva a látogatók elől.
Agora
Az ősi Athén szíve volt az Agora, a mindig élénk és nyüzsgő csomópont, ahol a közigazgatási, politikai, kereskedelmi és társasági élet zajlott. Szókratész itt szónokolta a tömegnek filozófiáját és 49-ben Szent Pál itt próbálta meg keresztény hitre téríteni a görögöket. Először az i.e. 6. században használták városközpontként, majd i.e. 480-ban a perzsák lerombolták. Szinte rögtön ezt követően újjáépítették, Periklész idején pedig fénykorát élte, egészen 267-ig, újra lerombolták. A törökök lakónegyedet építettek fel a helyén, de ezt később régészek lebontották és később feltártak korábbi, neolitikus leleteket is. A területet 1931-1941. között amerikai régészek vizsgálták, 400 olyan épület maradványaira bukkantak, melyek a 11. századból származnak. Ma az Agora romjainak magánya kifejezetten üdítően hat Athén nagyvárosi pezsgése után. Gyönyörű múzeum és fantasztikus helyszín.
Hadrianus diadalíve
Hadrianus római császár nagy hatással volt Athénra. Bár a nevéhez fűződő épületek többsége Rómában áll, itt is számos műemléket hagyott maga után. A magasztos emlékművet a császár tiszteletére 132-ben emelték egy akkoriban stratégiailag fontos helyen, a régi Athén és az újonnan felépült római városrész határán, ahogyan ezt a feliratai is jelzik. A monumentális kaput abból a Pentelikon környékén bányászott, attikai néven is ismert márványból készítették, amiből az Akropolisz épületeit is. Más minőségű márványt használtak talapzatához és mást a felső ív megépítéséhez.
Dionüszosz-színház
Közvetlenül az Akropolisz alatt áll a színház, mely az ókori Athén egyik legfontosabb szórakoztató intézménye volt. A borok és a görög színjátszás istenének szentelt épületben tartott előadások a drámák előfutárai voltak. Szophoklész, Euripidész, Aiszkhülosz és más híres írók is játszottak ezen a szent helyen. Egy ősi, szintén Dionüszosznak szentelt templom romjai láthatók a színház előtt, melyek az i.e. 4. században épültek.
Hadrianus könyvtára
Az Akropolisz északi részén, 132-ben hozta létre Hadrianus császár ezt az épületkomplexumot. Bár a 19. század elejétől kezdve könyvtárnak nevezik, fontos megjegyezni, hogy jóval több volt annál. A régészek felfedezték, hogy a komplexum építészeti szempontból nagyon hasonlít a Rómában található Béke templomára. Hadrianus könyvtára Athén polgárai számára egy új, több funkciós közösségi tér és kulturális központ volt, benne kertekkel, műalkotásokkal, könyvtárral és előadótermekkel.
Szelek Tornya
Feltehetően i.e. 40 táján építették ezt a nyolcszögletű, 12 m magas tornyot. Külsején több napóra látható, belsejében pedig az Akropoliszról lefolyó víz által működtetett vízóra volt. A tetején körbefutó dombormű a szél nyolc istenét ábrázolja, nevét pedig arról kapta, hogy oldalai a városban uralkodó szelek irányába mutatnak. Tetején egykor Tritón tengeristen bronzszobra állt, mely mindig mutatta a szélirányt. A torony azért is épült ilyen magasra, mert valószínűleg egyfajta meteorológiai állomásként működött. Később harangtoronyként és templomként is használták.
Héphaisztosz temploma
Az Agora nyugati részén álló templomot stílszerűen öntödék és kovácsműhelyek vették körbe, hiszen Héphaisztosz a kovácsmesterség és a tűz istene volt a görög mitológiában. Periklész újjáépítési programjának ez volt az egyik első épülete és ez a legszebb állapotban fennmaradt dór stílusú templom Görögországban. I.e. 49-ben Ictinus, a Parthenon egyik építészének tervezésben épült, 1300-ban templommá alakították át. Az utolsó istentiszteletet 1834. december 13-án tartották falai között, Ottó király városba érkezésének tiszteletére.
