Arles

Arles történelmi városa kedvelt úti cél Dél-Franciaországban. A Rhone-folyó partján fekvő település 2000 éves történelmet tudhat maga mögött, nem véletlen, hogy vonzza a művészetek szerelmeseit, a régészeket, történészeket, a Santiago de Compostela felé tartó zarándokokat és persze azokat az utazókat, akik szeretik a festői, romantikus hangulatú kisvárosokat. A Provence lelkének is becézett és az UNESCO Világörökségek sorába tartozó Arles olyan neves művészeket ihletett meg, mint Van Gogh, akinek számos festményén láthatjuk viszont a város egy-egy részletét. Az élményekben gazdag városnézést a számtalan múzeum, kitűnő étterem és a nyári fesztiválok garantálják.

Arles egyik legősibb nevezetessége a 21.000 férőhelyes római amfiteátrum, mely az 1. században épült és egész Galliában a legnagyobb volt. Napjainkban a turisták szórakoztatására gladiátor játékokat, bikaviadalokat és a város életében fontos eseményeket rendezik meg itt. A legjobb kilátás az óvárosra és a szomszédos római színházra a három középkori toronyból nyílik, melyeket akkor építettek, mikor az amfiteátrumot erődként kezdték használni. A bejáratnál rajzokon nézhetjük meg, hogy a teljes átalakítás előtt az óváros házai hogyan sorakoztak és épültek egybe az amfiteátrummal.
A római színház Augustus idején épült, nagy részét lerombolták, mára csupán két korinthoszi oszlop maradt belőle. 1651-ben itt találták meg az arles-i Vénusz darabokra tört szobrát, mely pontos másolata a görög mesterműnek. A város XIV. Lajosnak ajánlott a műemléket, ma a Louvre-ban tekinthető meg. A színház romjai, kövek és szobormaradványok szétszórva hevernek a területen, ami nagyon népszerű a helyi fiatalok körében.

A nyugati világ egyik leghíresebb nekropolisza – melyről még Dante is megemlékezett egy művében – található Arles óvárosának dél-keleti végén. A római köztisztviselő, Genesius megtagadta egy pátens megírását, ami a keresztények üldözésére szólított fel. Ezért 250-ben lefejezték és itt temették el. Később szentté avatták, amikor csodák kezdtek történni a temető környékén. Ennek az egész keresztény világban híre ment, a középkorban 19 templomot és kápolnát építettek fel a temető közelében. A reneszánsz időkben a sírokat meggyalázták, sok sírkövet eltávolítottak és építkezések során használták fel őket. A L’Allée des Sachrophages különleges élményeket tartogat, a séta során 80 generáció sírjait nézhetjük meg az elmúlt 2000 évből.

A Fórum tér (Place du Forum) már a rómaiak idejében is a város egyik legfontosabb része volt. A társasági élet központja, akárcsak ma, amikor számos kávézó és étterem nyújt kellemes hátteret a baráti beszélgetésekhez. A Fórumot és vele együtt a híres sárga kávéházat Vincent Van Gogh is megörökítette egyik legismertebb festményén. Az azóta a festő nevét viselő kávéház ma is várja a vendégeket Arles egyik legszebb terén.

Arles környékét is érdemes bejárni. Északra fekszik Les Baux városa, mely ma sokkal inkább emlékeztet egy romtelepülésre, mint egy virágzó, élettel teli provence-i városkára. Az egykor a bauxit bányászatból élő Les Baux a 12-13. században a régió központjának számított. Ma mindössze 22 állandó lakosa van. Házainak nagy része lakatlanul áll a sziklafal oldalában, páratlan látványt nyújtva. A vidék egyik legfőbb turistalátványossága ez a romváros, melyet gyalog lehet körbejárni.