Aquitania legszebb városai

Aquitania Franciaország egyik legváltozatosabb régiója hosszú tengerpartokkal, híres városokkal, itt található az ország legnagyobb kiterjedésű erdője, Dordogne és Lot-et-Garonne gyönyörű tájait pedig középkori kis falvak, várak tarkítják. Az Atlanti-óceán nyugati partjai mentén fekvő régió évente átlagosan 2200 órán át fürdik a napsütésben, klímája hasonló a mediterrán vidékekéhez, ugyanakkor az erős zivatarok miatt ez az ország egyik legtermékenyebb borvidéke.

Aquitaniaról mindenkinek eszébe jut egy-két jellegzetesség. Vagy a történelmi települések vagy a látványos partszakaszok, de legtöbbeknek a díjnyertes borokat termő, végeláthatatlan szőlőültetvények képe ugrik be elsőként. Franciaország dél-nyugati csücske tele van kontrasztokkal. A Pireneusok lábaira felkúszó, napsütötte szőlőültetvények, 270 km hosszú, homokos strandok és sűrű fenyvesek váltják egymást.

A régiót bejárva elkerülhetetlenül történelmi hangulattal találkozunk, hiszen a borászatoktól kezdve a városokig itt minden a múltat idézi. Rengeteg őskori lelőhely található Aquitaniaban, nem véletlen, hogy a művészetek bölcsőjének is nevezik, hiszen a Dordogne-ban lévő világhírű Lascaux-i barlang felbecsülhetetlen értékű rajzokat rejt, melyek 15-17 ezer évvel ezelőtti, első példái az ember művészeti tevékenységének. A régió építészeti szempontból is drágaköveket tartogat, erődök, kastélyok, galloromán kori maradványok visznek még több színt Aquitania magával ragadó hangulatába.

Bár a régió kétségkívül leghíresebb városa Bordeaux, még bőven találunk itt olyan településeket, melyek mellett nem szabad elmennünk anélkül, hogy közelebbről meg ne ismerkednénk velük. Ilyen Sarlat városa is, mely Franciaország egyik legszebb és leglátogatottabb középkori városkája. Történelmi központjában a számtalan műemlék között szinte nem is találni új építésű házakat, hiszen azok csak elrontanák ezt a tökéletesnek mondható összképet. Ez a jövőben sem fog változni, hiszen továbbra is korlátozzák és szigorú feltételekhez kötik a fejlesztéseket a városban. Sarlat hivatalosan is a művészetek és a történelem városa. Nem is lehetne nem észrevenni 250-nél is több védett épületét, melyek nagyrészt a 15-16. század óta állnak. Sarlat-ban egy m2-re több műemléki épület jut, mint Európa bármely más városában. Az óvárosban sétálva a Dordogne vidékén fekvő települések jellegzetes, sárga kőből épült házait csodálhatjuk meg. Lehetetlen összeállítani listát arról, hogy mik a város legnagyobb nevezetességei. Elég, ha figyelmesen járjuk az utcákat, mert szinte minden lépésnél megpillanthatunk valami szépséget. A Place de la Liberté körül gyönyörű házak sorakoznak, köztük kis kávézók és a Városháza. A tér abba az időbe repít vissza minket, amikor Sarlat virágkorát élte és növekedésnek indult. A Manoir de Gisson a régi, 13. században épült városháza, melyet teljesen felújítottak és többségében 17. századi bútorokkal rendeztek be. Sarlat katedrálisát a 12. században kezdték építeni, de folyamatosan alakították, belsejében érdemes megnézni a festményeket és a 18. századi orgonát. A dombtetőn állnak a furcsa kinézetű, kupolás tetejű, kerek tornyok. A Lanterne des Morts, vagyis a Halál Lámpásai sok titkot rejtenek, hiszen építésük idejét és célját még nem sikerült megfejteni. Annyi biztos, hogy az évszázadok során számos funkciót betöltöttek, temetkezési kápolnaként és lőporraktárként is használták őket.

A Franciaország legszebb falvának is megválasztott Monpazier Dordogne déli csücskében fekszik. Alapítása I. Edward angol király nevéhez fűződik, aki a 13. században stratégiailag fontos erősséget hozott létre itt. Monpazier már csak azért is figyelemreméltó hely, mert ez Franciaország leginkább érintetlenül maradt erődített városa. A város központja egy hatalmas tér, ahonnan régi házakkal szegélyezett, egyenes utcák futnak a város széle és az egykori erőd megmaradt részei felé. A városba a vastag falak átjáróin keresztül lehet belépni. A tér körül állnak az eredeti formájukban látható árkádos épületek és a régi vásárcsarnok. Monpazier-re is igaz, hogy nem lehet kiemelni egyetlen nevezetességét, hiszen a település egésze kelt mély benyomást a látogatóban. A városnak több mint 30 épülete tartozik a nemzeti műemlékek közé, melyek sokat elárulnak Monpazier elmúlt 700 évéről. Itt járva biztos, hogy százszámra készítjük majd a fotókat, hiszen 400 évesnél fiatalabb épületeket nem is találunk a városban. A központ épületei változatos stílusokat vonultatnak fel, mégis egészükben harmonikus képet alkotnak. A Maison du Chapitre és a Convent des Recollets a legimpozánsabbak közé tartoznak, de ne hagyjuk ki a központtól csupán 200 km-re, a város széléről nyíló kilátást a völgyre és az erdőkre. Monpazier környékén számos kastély és olyan kis település található, melyekre szintén megéri időt szánni. Nem messze található a Dropt-völgy, melyet jóval kevesebb turista keres fel, itt is sok érdekes kis falvat és várost nézhetünk meg.

Saint-Émilion 35 km-re északra fekszik Bordeaux-tól. Elsősorban szőlőültetvényeiről híres, melyek minden oldalról körbeveszik a várost. Ez a négy bordeaux-i vörösbor termő régió egyike, de ettől függetlenül is egy valóban bájos kis település. Saint-Émilion története több mint 2000 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a rómaiak – kihasználva a vidék kivételes adottságait – szőlőültetvényeket alakítottak ki itt. A középkori erőd maradványai a városban álló vastag falak, melyeknek 7 kapuján lehet belépni az óvárosba. A falakon belül keskeny, kanyargós utcák és gyönyörű épületek fogadnak. A városka egy tér körül épült ki, az egyik oldalán egy templommal, melynek különlegessége, hogy félig-meddig a sziklafalba épült. Felmehetünk a tér mellett álló 13. századi harangtorony tetejére, ahonnan csodás kilátás tárul elénk a cserepes háztetőkre és a környező vidékre. Saint-Émilion nevezetes látnivalója a kollégiumi templom és annak csodálatos kolostora, a Cordeliers, valamint a földalatti fazekas múzeum, mely egy 12. századi kőbányában lett kialakítva. Itt az elmúlt 2000 év legszebb fazekas munkáit nézhetjük meg. A Saint-Émilion alatti katakombákban Európa legnagyobb monolitikus temploma látható, a Grotte de l’Ermittage pedig arról nevezetes, hogy a város névadója, Saint-Émilion itt töltötte életének utolsó 17 évét. A katakombákban a 45 perces tárlatvezetés során szépen megőrzött középkori freskókat is láthatunk. A várost ügyesen megóvták a modern fejlesztésektől, ennek köszönhetően Saint-Émilion és környéke az UNESCO Világörökségei közé is bekerült.

Espelette egy bájos kis falu a Pireneusok lábainál. Híres a chili paprikáról, melyet ebben a régióban a tradicionális módon termesztenek. Aratás után a falakra fellógatott paprika fűzérektől a házak pirosba öltöznek. Espelette kellemes hangulatát a hagyományos baszk stílusban épített fehér falú, vörös vagy zöld spalettás házak adják meg. A városka temploma is jellegzetesen baszk jegyeket visel. A háromszintes, faszerkezetes templomot belülről is érdemes felfedezni. Espelette másik érdekes épülete a 16. századi vár, ahol ma hivatalok működnek és kiállításokat tartanak. A városból nem jöhetünk haza anélkül, hogy ne vásárolnánk a híres paprikából. Rengeteg kis üzlet kínálja a gyönyörű és zamatos fűzéreket, valamint a paprikával vagy fokhagymával ízesített olívaolajat. Érdemes ide szeptember végén vagy októberben ellátogatni, ekkor tartják a paprika ünnepét és ilyenkor zajlik az aratás is.