Észak Angyala
Hogy ez egy madár, egy angyal vagy egy szemet bántó műalkotás, arról mindenki mást gondol. Ez az acél szobor a neves brit művész, Antony Gormley alkotása, melyet 1998-ban állítottak ide, Gateshead közelébe és azóta is egész Angliában ez a közvéleményt leginkább megosztó köztéri szobor. A 20 m magas, kitárt szárnyú emberalak az egész látképet uralja. Szárnyfesztávolsága 54 m, akár egy jumbo jeté és 200 tonna acélból készült. Évente több mint 150.000 látogató jön el megnézni ezt a különös alkotást.
Blowing Stone
Oxfordshire zöld mezőinek közepén, közel Wantage kisvárosához fekszik ez az egyszerűnek tűnő, ám nagymúltú szikla. A legenda szerint Alfréd király a szikla lyukain keresztül fújt riadót a hadseregnek, hogy a vikingek elleni csatába hívja őket. A turisták rendre megpróbálják megszólaltatni a követ, de ez csak nagyon keveseknek sikerül. Úgy tartják, aki a sziklából képes tiszta hangot fújni, trónra termett.
A filozófus múmiája
Jeremy Bentham, egyike Anglia legnagyobb gondolkodóinak, annyira szerette a University College London egyetemet – melynek gyakorlatilag szellemi atyja volt -, hogy halála után is ott akart maradni. Mielőtt 1832-ben elhunyt, testét az egyetemnek ajánlotta fel, múmiáját ma is megnézhetik a látogatók. Az eredeti fej helyett viaszból kellett egyet készíteni, egyrészt azért, mert rajta a bőr megfeketedett és nem nyújtott éppen szép látványt, másrészt azért, mely folytonos diákcsínyek tárgya volt. Az eredeti fejet ma elzárva őrzik.
A cerna abbas-i Óriás és wilmingtoni Hosszú Ember
Ezt a két, hatalmas emberalakot egy-egy mészkő domb oldalába vésték. Az Óriás Dorsettől északra, Cerna Abbas falu mellett található, a Hosszú Ember pedig a kelet-sussexi Wilmingtonban. Mindkettőben közös, hogy két férfialakot ábrázolnak, méretes, álló fallosszal. A Hosszú Ember keletkezési idejét a vaskorba vagy a neoltikum tájára teszik, de akárcsak a cerna abbas-i Óriás esetében, erről is a legkorábbi leírások csupán a 17. századból származnak. Számtalanszor tanulmányozták a két különös alkotást, de még azt sem sikerült egyértelműen megállapítani, hogy mikor készültek és milyen céllal vésték őket a dombokra. Mindkettő műemléki védelem alatt áll.
Cross Bones temető
Az ásatások megerősítették azt, amit a londoniak már generációk óta tényként kezeltek, hogy ez bizony a prostituáltak temetője volt. A város kitaszított polgárait, főként a bordélyházakban dolgozó örömlányokat helyeztek itt végső nyugalomra a 16. században. Annak ellenére, hogy dolgukat a püspök engedélyével, teljesen legálisan végezték, mégsem részesülhettek keresztény temetésben. A 18. században ömlesztve helyezték el itt a város legszegényebbjeit, mivel a helyzet lassan tarthatatlanná vált, a temetőt a 19. században bezárták.
Bulfordi kiwi
Wiltshire-ben, az egykori katonai város, Bulford mellett egy dombon látható a gyeppel borított mészkő dombra vésett madár. Az Angliában több helyen is megtalálható, hasonló ábrákkal ellentétben ennek eredete teljesen világos és nincs benne semmi misztikus. Az I. világháború idején az új-zélandi katonák készítették, akik itt állomásoztak arra várva, hogy hazaszállítsák őket. A II. világháború során az ábrát avarral fedték le, mert a német bombázóknak szokása volt navigációs jelként használni az óriási, messziről látható madáralakot.
Duley-i Ferde Ház
Több mint 100 éve járnak csodájára a turisták ennek az épületnek, ami egy “kis” furcsaságtól eltekintve egy teljesen hagyományos pub is lehetne. Az 1765-ben épült ház egyik oldala azonban több mint 1 m-rel alacsonyabb a másiknál, a ház ugyanis a 19. században megsüllyedt az alatta lévő szénbányák miatt. Ezt viszont már senki sem bánja, hiszen mi is lehetne jobb cégér egy vidéki kiskocsmának, mint egy “részeges” ház?
A la Ronde
Ez a Devonban álló, 18. századi épület egészen egyedülálló. Két unokatestvér, két vénkisasszony építtette a 16 oldalú házat, amit mára műemléknek nyilvánítottak. A ház 1796-ban készült el, 20 szobával, egy 10,7 m magas folyosóval, borospincével és egy nyolcszögletű galériával. A gyémánt alakú ablakokkal ellátott szobákat háromszög alakú szekrényekkel rendezték be, a lakás belső dekorációjának nagy részét pedig a tulajdonosok, Jane és Mary Parminter maguk készítették. A ház mellett egy kis kápolna áll, az alatta lévő sírban nyugszik a két hölgy.
Dennis Severs Háza
Ez a londoni ház egy időkapszula és egy különleges színházi élmény keverékét nyújtja a látogatóknak. Az eredeti hugenotta ház 10 szobáját Dennis Severs, aki 1979-1999 között élt itt, úgy alakította át, hogy minden helyiségben más és más pillanatképeket láthatunk abból, hogyan éltek az emberek az 1724-1914 közti időszakban. A tárlatvezetés során végigjárhatjuk a pincét, a konyhát, az étkezőt és az emeleti hálószobát. A megterített asztal, az elöl hagyott használati tárgyak, az égő gyertyák és a ropogó kandalló mellett sétálgatni érdekes élmény, mintha a többszáz évvel ezelőtt itt élt lakók épp csak egy pillanatra léptek volna ki a szobákból.
