A helyiek ugyan nem bánják, ha látogató érkezik a szigetre, de nem szeretnének a turisták célpontjává válni. A Földközi-tenger különösen zöld szigete inkább a hosszabban itt tartózkodó, a világtól elvonuló utazókat vonzza, mintsem az “áthajózom-fotózom-elhajózom” kirándulókat. Az üdítően természetes – az autóforgalomtól szinte teljesen mentes – sziget nem szerepel a híresek és gazdagok úticéljainak élmezőnyében sem, mint Capri vagy Pantelleria. Igazi csemege a túrázók, kirándulók, búvárok számára, akik egy viszonylag érintetlen, mégis könnyen elérhető szigetet keresnek.
Trapaniból szárnyashajóval juthatunk át a Marettimora, az út nagyjából egy órás. Úgy tűnik, ez éppen fél órával több, mint ami az olasz turisták többsége számára még elviselhető, hiszen ők nagyrészt az Egadi-szigetek másik két tagját, Favignana és Levanzo szigetét részesítik előnyben. Ide a kompjáratok sűrűbben közlekednek, gyorsabban át lehet érni és ezért olcsóbb is az utazás. Bár Marettimo nem egy világvégi sziget, mégis viszonylagos távoli fekvése jelenti számára a megváltást. A több évszázados erdőírtások miatt a szomszédos, könnyebben megközelíthető szigetekkel ellentétben Marettimo nyugati oldala hűs árnyat adó aleppo fenyvesektől zöldell, a sétautakról fantasztikus kilátás nyílik a tengerre és ha szerencsések vagyunk, a ritka bonelli sas egy példányát is megpillanthatjuk, de láthatunk muflonokat, vándorsólymokat és rengeteg vadnyulat is.
Az emberi jelenlét évszázados nyomaiból nagyon keveset találni a szigeten. Egy normann vár ül egyik földnyelvén az észak-keleti partoknál, egy maroknyi ház, ahol az ókorban római katonák teljesítették kiküldetésüket és egy bizánci kápolna, bizonyítékául annak, hogy a szerzetesek is itt keresték lelki békéjüket.
A “modern” város – a sziget egyetlen települése – kortalan és csodálatra méltón egyszerű. Fehérre meszelt házai bukfenceznek a tenger felé, spalettáik a kék különféle árnyalataiban idézik az ég és a tenger árnyalatait, a kikötőben rozoga kis halászcsónakok ringatóznak. Marettimo város egész évben 300 lelkes, nyáron pedig még négyszáz fővel bővül az állandó lakosok száma – nem számítva a turistákat. A lakók egy része nyaranta horgászni tér vissza, sokan olyan messzi helyekről, mint az alaszkai Anchorage, ahol jelentős marettimoi emigráns közösség él. Ahogy a szezon elkezdődik, az ínyenc halászok fogják bőröndjeiket, felpattannak a szárnyashajóra és befészkelik magukat az egyik sokszobás apartmanba, amit a helyiektől bérelnek ki.
Marettimo partjainál egy kavicsos-homokos strand húzódik délre a várostól, de a legtöbb látogató mégis inkább úgy dönt, a sziklák felől közelíti meg az áttetsző tengert, melyet a sziget sűrű ösvényein keresztül vagy a halászok jövedelemkiegészítésként folytatott fuvarozó szolgáltatásainak igénybevételével elérhetők. A sziget mentén több barlang is található, ahol a tenger, a sziklák és a fények csodás látványt hoznak létre. Ami hiányosságot Marettimo a finomhomokos strandot illetően elszenved, annyi előnyt be is hoz gyönyörű útvonalaival, melyek a töményen illatozó macchia mezőkön futnak keresztül. Az egyik magyarázat szerint a sziget neve a mare – tenger és time – kakukkfű szavakból származik, ez is jelzi a sziget növényvilágának gazdagságát, köztük olyan fajokét is, melyek egyébként nem őshonosak a szicíliai szárazföldön.
Marettimo a tökéletes nyugalom megtestesítője, idilli hely a túrázáshoz, egy capuccino mellett való üldögéléshez, miközben elmerülhetünk a sziget lassú életritmusában. Itt mindenki ismer mindenkit, kis túlzással mondhatjuk, a helyiek jobban működnek, mint bármelyik GPS, ha arról van szó, hogy keresünk valakit. Marettimo lakói, akik lassan és erős akcentussal beszélnek, nem kapálóznak foggal-körömmel a turisták után, megbecsülik függetlenségüket a világ többi részétől. Ugyanakkor a halászok örömmel viszik körbe hajóikon a turistákat, hogy megmutassák a legszebb részeit és a sziget rejtett strandjait. A jelzett hegyi utakon túrázni legalább ugyanekkora élmény, fantasztikus panorámákat, ritka növény- és madárfajokat láthatunk, a gyógyfüvektől tarkálló mezőn legelésző szamarak közt sétálhatunk. Marettimo egészét tavasszal gyönyörű vadvirágok borítják, a sziget híres a finom mézről, amit a helyiek állítanak elő. A városra, a hegyekre és a tengerre nyíló kilátást sosem fogjuk elfelejteni. Ha vége a nyárnak, Marettimo kevés kávézója és étterme bezárja spalettáit, míg jövő tavasszal a szárnyashajó meg nem hozza az első utazókat.
