HumEzt a címet az isztriai Hum városkának sikerült elnyernie, mely 17 lakosával bekerült a Guiness-Rekordok könyvébe is. Közel sem a legkevesebb lakossal rendelkező horvát település, de Hum különlegességét az adja, hogy jogállása szerint még mindig város. Hum mégis rendkívüli értékekkel büszkélkedhet, ugyanis az egyik legrégebbi ószláv írásfajta, a glagolita írás legkorábbi, 12. századból fennmaradt emlékeit őrzi templomának falain. Lakóházain szinte eredeti formában csodálhatjuk meg, hogyan is festett egy kis hegyi falu a középkorban, hihetetlen hangulatot áraszt ez az aprócska paradicsom.

Bár egyes számlálások szerint lakosainak száma 18 vagy 23 fő, de a lényegen ez sem változtat, hiszen a városka állandó népessége így sem haladja meg egy átlagos iskolai osztály létszámát.

Horvátországban azonban még számos olyan kis települést találunk, melyet alig-alig laknak. Cres szigete tele van szórva olyan aprócska falvakkal, amelyek lélekszámot tekintve épphogy élnek. Beli a maga 38 lakosával, Lubenice 43 fővel, Vrana 20 lakóval, Stivan 27 emberrel semmiképp sem nevezhető metropolisznak. A pálmát a horvát falvak között mégis Predoscica viszi, melynek összesen – jól figyelj! – 8 bejegyzett lakója van! A falucska a századfordulón birkatenyésztéséről volt híres. Akkoriban 25 háztartással rendelkezett és átlagban mindegyiknél 76 birkát tartottak. Képzelheted azt a bégetést, ami egész nap bezengte a környéket! Lehet, hogy ezért költöztek el szép lassan az ottlakók…

Hosszú lenne felsorolni, hogy hány horvát településnek van 100 fő alatti lakossága. Az ok, amiért a kis falvak elnéptelenednek, valószínűleg ugyanaz, mint másutt a világban. Az újabb generációk már a jobb megélhetés reményében hagyják el ezeket a településeket és költöznek oda, ahol több lehetőséget látnak. Mondhatnánk, hogy ezek a kis falvak haldokolnak, de valójában pont attól válnak különlegessé és ezáltal ismertté, hogy szinte teljesen elhagyatottak. Ezzel vonzzák magukhoz az utazókat a világ minden tájáról, hiszen kuriózumnak számítanak. Emellett egytől egyig csodálatos helyeken fekszenek, általában hegyeken, fantasztikus kilátással a tengerre. Kezdik megtalálni a túlélés útját is, hiszen a művészeknek is szép számban adnak otthont, akik galériáikkal nem változtatják meg a középkori eredetű falvak arculatát, hanem ahhoz igazodva, szinte láthatatlanul épülnek be és visznek újra életet a rég elhagyott, ódon házak falai közé.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here