A történelmi ménes szülőföldjén: Lipica

Szlovénia festői karsztvidékén, egy zöld oázis közepén, évszázados fák árnyékában, csupán egy kőhajításnyira a szlovén-olasz határtól találjuk a lipicai majorságot. A 16. században alapított ménes Szlovénia történelmi és kulturális örökségei között valódi csemege még a lovak iránt kevésbé érdeklődő turisták számára is. A világ leghíresebb lovai közé tartozó lipicai fajta illusztris történetét a majorság részletesen bemutatja az ide látogatóknak. Egy egész napot is érdemes eltölteni a farmon, ami mára Szlovénia egyik legnépszerűbb nevezetességévé nőtte ki magát.

1578-ban II. Károly osztrák főherceg alapította meg a ménest, ami 1918-ig a császári család tulajdonában volt. Károly olyan lovakat szeretett volna kitenyészteni, melyek a bécsi Spanyol Lovasiskolában, a császári udvarban is minden szempontból megállják a helyüket, úgy jellemükben, mint pompás megjelenésükben. Mivel a szlovén karsztos vidék talaja és éghajlata nagyon hasonló Spanyolországéhoz, a főherceg választása a tenyészet bázisához erre a területre esett. Ezt követően megindult a majorság kialakítása a trieszti püspök már elhagyott nyári rezidenciájának területén. A 16. században a ménes létszáma tovább bővült, a 18. század elején, József császár uralkodása idején pedig a létesítmények számát is növelték a majorságban. Bécsben 1735-ben, a nemrégiben elkészült Spanyol Lovasiskolában került sor a lipicai fajta szélesebb körben történő bemutatására. Mária Terézia uralkodásának idején a lipicai állományra még nagyobb figyelmet fordítottak, köszönhetően elsősorban férjének, I. Ferencnek, aki a lovak megszállottja volt.

A lipicai ménes története nem volt viharoktól mentes. A 18. század végétől kezdve egy sor nehézséggel kellett szembenézni. Háborúk idején az állományt többször menekítették különböző vidékekre, hogy megóvják őket a pusztítástól. A napóleoni háborúk, az I. és a II. világháború során is költöztették őket, de végül visszatérhettek eredeti helyükre és sikerült újjáéleszteni a háborúk alatt megcsappant állományt. A II. világháborút a ménes nagyon megsínylette, 1963-ban csupán 59 lovat számlált. De nem csak a háborúk, természeti csapások sújtották a ménest. 1802-ben egy erős földrengés rázta meg a majorságot, ekkor több értékes állat elpusztult és sok épület összedőlt. Az 1990-es években Lipica végre lendületet vett és az elmúlt években az egész majorság nagy fejlődésen ment keresztül. Sok száz éves, fordulatokban bővelkedő múltja után a szlovén majorságban ma több mint 400 lipicai ló él.

Annak ellenére, hogy a szlovének és az olaszok már számos vitát vívtak ezzel kapcsolatban, az igazi lipicai fajta spanyol, arab, berber és a helyi hegyi lófajta keresztezéséből született meg. A karsztvidék erős, izmos és kemény lova éppúgy jelen van a vérvonalban, mint a spanyolok egész Európában elismert lovai. A lipicai viszonylag kisméretű ló, nyaka rövid, háta izmos. Különlegessége, hogy egészen sötét színű szőrzettel születik, majd 5-6 éves korára éri el a jellegzetes fehér színt, ami a lipicai fajta egyik fő ismérve. Fizikai tulajdonságán túl a lipicai számos más értékes jellemvonással is rendelkezik. Kitenyésztésénél nem titkolt cél volt, hogy az udvar ceremóniáin is büszkélkedhessenek vele, ehhez pedig egy olyan fajtára volt szükség, amelyik könnyen és kecsesen mozog, nem mellékesen pedig gyorsan is tanul. Finom járásukat, egyensúlyérzéküket és temperamentumukat évszázadok óta csodálják és a lipicai majorságban mindennap bemutatják a turistáknak is fogathajtás és látványos show keretében a legtehetségesebb lovakkal. Aki a bemutatóra esetleg nem tudna ott maradni, ne keseredjen el, a lovak tréningezést is meg lehet nézni, amire mindennap reggel sor kerül. A lipicai majorságot étterem, két, szaunával, medencével, fitness teremmel felszerelt hotel és golfpályák teszik alkalmassá akár a több napos tartózkodásra is. Aki úgy dönt, hogy tovább marad ezen a gyönyörű vidéken, a majorságból gyalogtúrákat tehet vagy kerékpárral vághat neki a vidéknek.

A majorság hétköznapjait korántsem csak a turizmus határozza meg. Lipica folyamatosan otthont ad nemzetközi versenyeknek, köztük a díjlovagló világbajnokságnak, ugyanakkor rendszeresen rendeznek itt lóvásárokat is, valamint a legfelsőbb szinten foglalkoznak továbbra is a tenyésztéssel. A lipicai ménes nemzetközi hírű lovasközpont, ahova egész évben rengeteg külföldi látogat el, a laikus érdeklődők mellett a lovakhoz értő szakemberek is. Nyaranta táborokat és különböző gyerekprogramokat szerveznek, a lovas oktatás pedig egész évben zajlik.

A lipicai majorságot több különböző módon lehet felfedezni. Bejárható gyalog, de még izgalmasabb, ha lovaskocsit bérlünk vagy lovagló leckét veszünk és lóháton barangoljuk be a mesés birtokot. A lipicai ménest előadást közben látni páratlan élmény. Ugyanakkor nem szabad kihagyni az istállókat és a Lipikum múzeumot sem, melyet a vezető által elmesélt történetek tesznek még érdekesebbé. A múzeumban nagyon szimpatikus és a lovakhoz keveset értők számára is közérthető módon, kreatív és interaktív megoldásokkal mutatják be, mit jelentett és mit jelent ma a lipicai ménes Szlovéniában, Európában és azon túl a lovasvilág számára.