Szlovákia szívében, a Hron-folyó völgyében fekszik Besztercebánya 90.000 fős városa. Az ország 6. legnagyobb és egyik legszebb települése, melynek történelmi központjában a középkor éppúgy kézzel fogható, mint a II. világháború emléke. Besztercebánya közigazgatási, gazdasági és kulturális szempontból is központja Szlovákia középső részének. Itt található a szlovák műemlékek legjavának jelentős része, melyeket a turisták kellemes kávézók, éttermek és szép üzletek sokasága között fedezhetnek fel.
Besztercebánya története Szlovákia bányászathoz kapcsolódó fénykorában kezdődött. Hogy gazdag és nagy várossá válhatott, nagy szerepe volt benne a német telepeseknek is, akik a középkorban az arany-, ezüst- és rézbányászat technológiai fejlődéséhez vitathatatlanul hozzájárultak. A sors iróniája, hogy évszázadokkal később Besztercebánya éppen arról lett világszerte ismert, hogy hősies csatát vívott a német seregek ellen a II. világháborúban.
Elsősorban a réz és az ezüst volt az, ami felvirágoztatta a várost és polgárainak jómódot biztosított a 14-17. században. Bár a bányák az 1900-as évek legelején sorra bezártak és Besztercebánya gazdasága azóta sem látott olyan szép napokat, mint a korábbi évszázadokban, virágkora szerencsére nem múlt el nyomtalanul. Lakói ma is azok között a fényűző gótikus, reneszánsz és barokk paloták, templomok között sétálhatnak nap mint nap, melyeket egykor a bányászatból meggazdagodott elődeik építettek hirdetve jó sorsukat.
A besztercebányai várat már a bányásztelepülés megszületése előtt felépítették. A 13. századi Szűz Mária templom már akkor is itt állt, később e körül épült ki a vár központja. A várat elsősorban azzal a céllal hozták létre, hogy megóvják a réz- és ezüstbányákat, melyek komoly jövedelmet jelentettek a királyi kincstár számára. A Szűz Mária templom a város egyik legrégebbi épülete, de ma már az átalakítások során elnyert barokk stílus dominálja külsejét. A várat az uralkodók reprezentatív székhelyként használtak, itt ülésezett a városi tanács. A komplexumot régi épületek sokasága alkotja, melyeket erődszerűen kapcsoltak egymáshoz, hogy védve legyen egyrészt a külső ellenséggel, másrészt a bányászok zavargásaival szemben.
A vár egyik nevezetes épülete a gótikus Mátyás-ház, azaz a Matejov dom, melyet a rajta látható Mátyás király címerről neveztek el. A négy emeletes épületet egykor puskapor és gabona tárolására használták, volt benne egy malom is. 1907-1909-ben felújították és megnyitották benne a múzeumot. A vár területén áll az 1479-ben épült Régi Városháza is, melyben ma galéria működik. A 16. században jelentős átalakítást végeztek rajta, mely alapvetően megváltoztatta eredeti jellegét. 1564-1565-ben Peregrinus mester megújította homlokzatát, ekkor alakították ki késő gótikus stílusú loggiáit. 2005-ben az egész várkomplexumot aprólékosan felújították, Szlovákia egyik legszebb műemlék együtteseként azóta még több turista keresi fel.
A Thurzó-ház egyike Besztercebánya legöregebb épületeinek. A kétszintes reneszánsz ház korábbi gótikus alapokon épült fel, dokumentumok már 1495-ben tudósítanak a meglétéről, amikor Thurzó János rézkohót és hámort hozott létre a városban, megvásárolt két házat és összekapcsolta őket. A ház a Thurzó-Fugger Társaság székhelye lett. Egyik termében Mátyás címere látható, egyik szobáját pedig a 15. század második feléből származó freskók díszítik, melyek többek közt Mátyás címert is ábrázolják.
A gyönyörű városközpontot büszkén magáénak mondható Besztercebánya környékén is érdemes körbenézni. A közelében található az apró, de egykor szintén tehetős város, Körmöcbánya, azaz Kremnica, mely a körülötte zöldellő dombok alatt rejtőző aranynak köszönhette jómódját. A szinte teljesen ép állapotban fennmaradt reneszánsz város festőien fészkel a zöld táj ölelésében. Körmöc- és Besztercebánya évszázadok óta ihletői művészeknek, költőknek, festőknek és íróknak, nem utolsó sorban pedig az egyszerű turistáknak, akik jó adag élménnyel a szívükben térhetnek haza Szlovákiának ezen meseszép részéről.
Úgy gondolom, hogy a Besztercebányát nem nevezném “Felvidéknek”, ugyanis Felvidéknek már csak az a terület számít 1946-tól, amelyet Magyraország visszafoglalt az első bécsi döntés által a II. világháború előtt. S Besztercebány nem tartozik ehhez a területhez