Weimar, a nagy múltú kisváros

Ellátogatni Weimarba egyet jelent megérkezni a német kultúra központjába. Egyetlen más város sem áll olyan szoros szövetségben a német kultúrtörténettel, mint a türingiai Weimar. Miután a 18. század végén Goethe ide költözött, a felvilágosodás híveinek gyűjtőpontja lett. A 20. században ez a kelet-német kisváros volt a bölcsője a Bauhaus-mozgalomnak és ez volt az ország első demokratikus fővárosa.

A ma 62 ezer lakosú városba a turisták elsősorban azért jönnek, hogy Goethe, Schiller, Nietzsche nyomában járjanak, akik mindannyian Weimart választották otthonuknak. És jönnek azért, hogy megnézzék a német történelem egyik legsötétebb korszakának emlékét idéző buchenwaldi koncentrációs tábort.

A 19. században Weimarnak csupán tizedennyi lakója volt, de szellemi ragyogása hasonlított az ókori Rómáéhoz vagy Görögországéhoz. Goethe és Schiller itt éltek, itt dolgoztak, akárcsak Johann Sebastian Bach, Liszt Ferenc itt töltötte be az udvari színház karmesteri tisztjét az 1840-es évek elején, később a filozófus Nietzsche is ide költözött. A 20. század elején Walter Gropius ebben a városban alapította meg a Bauhaust és a Weimari Köztársaság bukása után Hitler itt tartotta meg a náci pártok első nemzetközi kongresszusát.
A város egykori lakóinak névsorát olvasva tehát elképesztő nevekkel találkozunk. Emléküket Weimar méltón őrzi, itt tényleg van mit nézni. Ez az oka annak, hogy évente 4 millió turista utazik el ide, akiknek harmada elsősorban Goethe házára kíváncsi.

A Goethe Nemzeti Múzeum több épületből tevődik össze. Egyik része maga Goethe háza, ahol élt és alkotott, itt főként a 18. század közepére jellemző életkörülményeket mutatják be és természetesen a költő néhány művét. A barokk stílusban, eredeti bútorokkal berendezett ház leglátványosabb eleme az íróasztal, amely mellett Goethe állt, igen állt, hiszen állva írta műveit. A múzeum másik része a Schiller-ház, ahol a szerző és drámaíró életének utolsó három évét töltötte, halálos ágya, mellette az íróasztallal, ahol a Tell Vilmos című munkája is született, az épület második emeletén látható. Ez a két múzeum a helyi kulturális alapítvány kötelékébe tartozik többek közt a Schiller és Nietzsche Archívummal, valamint a Liszt-házzal, a Bauhaus iskolával és az egykori nagyhercegi székhelyből kialakított Palotamúzeummal együtt.
Weimarban összesen 14 épület tartozik az UNESCO Világörökségek sorába, Goethe munkája, a Faust II, pedig az emberiség történetében kiemelten fontos dokumentumok 100-as listájára került fel.

Weimar szinte összes látnivalója egymáshoz közel található, gyalogosan egyiktől a másikig gyorsan el lehet jutni a városnézés során. Bár a városközpontot a II. világháború bombatámadásai szinte porig rombolták, ma már gyönyörűen restaurált házak, rendben tartott parkok és számos kulturális műemlék fogadja a látogatókat. A kastélyok szerelmeseinek érdemes a városhatárokon kívül fekvő Tierfurt kastélyt felkeresni. Weimartól csupán 3-4 km-re található ez a gyönyörű, angol stílusú kerttel körbevett kastély, mely a 18. században itt élt Anna Amália porosz hercegnő tulajdona volt, aki nagylelkűen támogatta korának legtehetségesebb művészeit. Az általa 1761-ben alapított könyvtár Európában az egyik legrégebbi, gyűjteményében olyan felbecsülhetetlen darabokkal, mint Luther Márton 16. századi bibliája, a német és az európai irodalom kincsei, középkori iratok, valamint itt található a világ leggazdagabb Faust-gyűjteménye is.

Ettől a minden ízében romantikus környezettől csupán néhány kilóméterre található Buchenwald, ahol a náci uralom időszakában 250.000 embert tartottak fogva és 50.000-et gyilkoltak meg. Az ettersbergi hegyekben lévő, busszal is megközelíthető egykori koncentrációs táborban különböző kiállításokat, emlékhelyeket és a borzalmak helyszínét nézhetjük meg, valamennyi épület és helyiség nyitva áll a nyilvánosság előtt.

A Weimarba látogató turisták legkisebb hányadát alkotják ugyan, de akadnak, akiket nem a történelem és a nem is kultúra hívogat ide. A hagymaimádók körében jól ismert a Weimari Hagyma Vásár, melyet 300 éve hagyományosan minden év októberének elején rendeznek meg. A hagyma tiszteletére 30-35 ezer turista érkezik az ünnepségre, ahol hagyma-királynő választásra is sor kerül. Weimar egyik leghíresebb polgára, Goethe egyébként olyannyira rajongott a hagymáért, hogy lakását is ezzel díszítette és kutatásokat folytatott hatásaival kapcsolatban.

Weimar legdicsőbb napjai ugyan rég letűntek, de a város gazdag kultúrtörténeti múltjából rengeteget profitál. Gazdaságában az idegenforgalom meghatározó, 1999-ben pedig Európa Kulturális Fővárosának választották meg. A felújított műemlékek szinte szebben ragyognak, mint új korukban és töretlenül vonzzák a turistákat a világ valamennyi szegletéből.