Watt-tenger
2009-ben lett az UNESCO Világörökségek része ez a természetes, folyton változó terület. A Watt-tengert nem lehet kétszer ugyanolyannak látni vagy lefotózni, erről az árapály vég nélküli váltakozása gondoskodik. A tengerben 50 sziget található, melyek Németországhoz, Dániához és Hollandiához tartoznak. Az Északi-tenger felől naponta kétszer érkezik a dagály és hoz planktonokkal és üledékekkel teli vizet. Apály idején a tengerfenéken sétálni lehet, a sekély víz pedig hamar felmelegszik. Kitűnő élőhelye az algáknak és moszatoknak, melyek az itt élő madarak, halak és fókák táplálékát jelentik. A Watt-sziget valamennyi szigetén gazdag az állat- és növényvilág, homokdűnékből és gyönyörű panorámákból sincs hiány. Ezek Hollandia legnépszerűbb úti céljai közé tartoznak.
Amszterdam védművonala
1880-1914. között alakították ki ezt a vonalat, ami magában foglal erődöket, gátakat, lőszer raktárakat és egy laktanyát is. A védművonal a víz segítségével hátráltatta vagy futamította meg az ellenséget. Ez az ún. Néma-gyűrű 15-20 km-re található Amszterdamtól, természeti és kulturális öröksége, valamint békés atmoszférája miatt került be az UNESCO Világörökségek sorába. Aki szeretné végigjárni a védművonalat, változatos tájakon halad keresztül. Az erődítmény összesen 135 km hosszú és néha ugyan érintkezik a várossal, többségében azonban elzárt területeken visz át. Mezők, tavak, tőzeglápok, folyók, nyárfák szegélyezik az utat, az építmény körül pedig különleges gyógynövényeket honosítottak meg, melyeknek mind megvolt a maguk szerepe. A rózsát és a galagonyát természetes szögesdrótként használták, a fák pedig az álcázásban segítettek. A védelmi vonalat gyalog és kerékpárral is be lehet barangolni.
Kinderdijki malmok
1997-ben került a Világörökségek közé a kinderdijki malomrendszer, mely nagyszerűen példázza, hogyan védték és hódították vissza a víztől a földet az itt élők. A malmok mellett a gátak, a polderek, a szivattyútelepek is bizonyítják az emberi találékonyságot, mellyel tökéletesen sikerült alkalmazkodni a terület természeti adottságaihoz. Kinderdijk szélmalmai nemcsak látványnak szépek, de sehol másutt a világon nem lehet bepillantást nyerni egyetlen helyen a vízgazdálkodás teljes történetébe. A Rotterdamtól 25 km-re található malmok ezen felül arról is pontos képet adnak, hogyan éltek itt annak idején a molnárok és családjaik. Nyáron a malmokat beindítják, télen pedig fantasztikus képet nyújt a vidék, ahogy a malmok melletti vizeket korcsolyázók lepik el.
Amszterdam csatornarendszere
Egy amszterdami utazás csak akkor lehet teljes értékű, ha kipróbáljuk a csatornákon való hajókázást is. Sárost átszelő csatornahálózat egyszerre jelképe a holland főváros kulturális és történelmi jelentőségének. 2010-ben az UNESCO úgy döntött, hogy a 17. századi csatornarendszert a Világörökségek sorába emeli. A csatornák egyik legszebb része az ún. Aranykanyar, az a 200 m-s szakasz, melynek mentén a város legszebb épületeit lehet látni. A vízi utak lehetővé tették, hogy a város a megerősített határain túl is terjeszkedni tudjon, Amszterdam fénykorában, a 17-18. században a csatornák mentén épültek fel a fényűző paloták, a legtehetősebb családok házai. A városnak a legszebb arcát kétségkívül a csatornákon hajózva csodálhatjuk meg.
Rietveld Schröder-ház
Az Utrechtben álló házat Truus Schröder megbízásából Gerrit Rietveld tervezte meg. A kis családi ház 1924-ben készült el, egyedülálló volt akkoriban és az még ma is. Ezt az UNESCO 2000-ben ismerte el a Világörökségek közé történő besorolással. Rietveld a De Stijl művészeti mozgalom tagja volt, olyan művészekkel együtt, mint Piet Mondrian, aki a harmónia és a rend tökéletes formáját próbálta megvalósítani. A ház az egyenes vonalak és a mozgalom irányelveiben meghatározó színek jegyében készült, tökéletesen illeszkedik a mozgalom művészeti törekvéseihez. A házat a látogatók belülről is megnézhetik egy nagyjából egy órás tárlatvezetés során.
Beemster polder
Hollandiában a legrégebbi a víztől visszahódított, majd feltöltött területek közül. A 17. század elejéről származik, abban az időben 42 malom működött itt. A vidék egykor 3,5 m-rel feküdt a tengerszint alatt, később szabályos négyszögekben osztották fel, fogták művelés alá és osztották szét a földművesek és állattenyésztők között. A területen nemcsak mezgazdasági tevékenység folyt, de láthatók a gazdag kereskedők által épített paloták is. A Beemster polder kitűnő példája az ember vízzel vívott harcának, amik különösen meghatározó Hollandia történelmében, ezért is lett az UNESCO Világörökségek része.
D. F. Woude gőzszivattyúrendszer
A Lemmerben található műemléknél járva a gőz erejéről testközelből kapa látogatók. Ez a világ egyetlen gőzszivattyúrendszere, melyet 1920-ban építettek D. F. Wouda tervei alapján. Az UNESCO világörökségi státuszát 1998-ban nyerte el. Azzal a céllal építették, hogy kiszivattyúzza a felesleges vizet a frízföldi területekről. Teljes kapacitással működve a szerkezet percenként 4000 köbméter vizet is könnyedén képes volt kiszivattyúzni. Ez naponta nagyjából 6 millió köbméter vizet jelentett, azaz rendkívül hatékony volt a földterületeknek a víztől való visszanyerésében. Ám minél több területről távolította el a vizet, a gőzszivattyúrendszernek annál kevesebb szerepe lett. Napjainkban már hetente csak egyszer üzemel.
Schokland
A 15. században Schokland egy félsziget volt, majd ahogy a tenger terjeszkedett, a középkor végére szigetté vált. Ekkor a hajózás és a halászat vált az itt élők fő bevételi forrásává, de hamarosan lakói kénytelenek voltak elhagyni a szigetet, 1859-ben pedig már evakuálni kellett a megmaradt lakosságot. Schokland ekkorra már túl veszélyessé vált a tenger szintjének folyamatos emelkedése miatt. 1941-ben döntöttek úgy, hogy lecsapolják a vizet és művelhetővé teszik az alatta rejtőző földeket. A víztől visszaszerzett területeken a történelem előtti időkből származó emberi települések nyomaira bukkantak. Schokland Hollandiában az embereknek a vízzel vívott példaértékű harcát jelképezi, az országban elsőként vált az UNESCO Világörökségek részévé 1995-ben.
