Ausztria második legnagyobb tartománya az ország dél-keleti részén terül el, délről Szlovéniával határos. Legelőkkel, dombokkal teli alpesi tájai miatt Ausztria zöld szívének is nevezik és bár fővárosa, Graz, kulturális és történelmi látnivalókban sem szűkölködik, a turisták számára Stájerország elsősorban a természeti értékei miatt figyelemreméltó.
Idegenforgalmi szempontból nem tartozik Ausztria legnépszerűbb régiói közé, de borvidékei, gyógyfürdői, túraösvényei és a szabadban való kikapcsolódás lehetősége egyre több turista számára jelent felüdülést.
Az Ausztriában előállított borok 7%-a Stájerország szőlővidékeiről származik. A szőlőtőkék azonban nemcsak gazdasági szempontból meghatározók, de nélkülözhetetlen elemeivé váltak a vidék festői látképének. Különösen Graztól 40 km-re délre, a szlovén határ mentén gyönyörködhetünk bennük, ahol a napfényes dombokat parasztházak pöttyözik, körülöttük nyárfák és ciprusok, nem véletlenül nevezik ezt a részt a stájer Toszkánának. Nem hiányozhat innen a stájer vidékek egyik jelképe, a klapotetz, ez a szélmalomhoz hasonló szerkezet, ami a madarakat tartja távol a szőlőktől. A régió teljes mértékben felkészült a borturizmusra, kezdve a szállásoktól, a válogatott borok kóstoltatásán át a tradicionális ételekig és kényelmes szálláslehetőségekig. A nagyobb falvakban minden évben rendeznek borfesztivált, Gamlitzban is, ahol a borászat iránt érdeklődőket egy múzeum vezeti be a vidék szőlőművelésének történelmébe és borkultúrájába. A Mura partján fekvő Ehrenhausenbe is érdemes ellátogatni, a városka egy szép térrel büszkélkedhet, a dombtetőről pedig rálátni az Eggenberg-család impozáns mauzóleumára.
Stájerország legismertebb városa és egyben központja Graz, ahol egész évben sok turista fordul meg, de korántsem ez a vidék egyetlen pontja, ahova érdemes ellátogatni. Az Alsó-Ausztriával határos Mariazell Ausztria legfontosabb zarándokhelye. A 2000 lelkes város minden évben több mint 1 millió látogatót fogad, elsősorban Közép-Európából és a balkáni térségből. Csodatévő Szűz Mária szobra a 12. századból származik, hozzá több legenda is fűződik, ami az évszázadok során erős hitet adott a zarándokoknak. A fából faragott szobrocskát város középkori bazilikájában helyezték, melyet a 17. században az egyre nagyobb számban érkező hívők miatt átépítettek és kibővítettek. A zarándoklat teljesítése után a látogatók nyaranta egy kis gőzössel utazhatnak el a közeli Erlauf-tóhoz vagy felvonóval feljuthatnak a Bürgeralpe csúcsára.
Ausztria egyik legszebb szabadtéri múzeumát találjuk a Mura mentén, egy félreeső, erdős völgyben, 118 km-re északra Graztól. A múzeum összefogja egész Ausztria hagyományos építészeti stílusait a burgenlandi nádfedeles házaktól kezdve egészen a Duna vidéki régiókban elterjedt, kőből és az Alpokban jellegzetes fából épült házakig. Tematikus sorrendben, keletről nyugat felé haladva ismerhetjük meg az egyes vidékek, régiók sajátos háztípusait, láthatunk vízimalmokat, mezőgazdasági épületeket, sőt egy régi tűzoltóságot és egy jól felszerelt falusi boltot is.
Az egykori kohászati falunál, Hieflaunál, az Enns-folyó mentén emelkedik a Gesause-szurdok, mely Ausztria egyik legvadabb és leglátványosabb természeti jelensége. 2002-ben hozták létre a nemzeti parkot az 1700 m mély szurdok körül, melyet az Enns lezúduló vize vájt a mészkő sziklába. Az Ennstaler-Alpok ragyogó, csipkézett csúcsai drasztikusan emelkednek a sötét, tűlevelű erdők fölé, a vidék paradicsom a hegymászók és a raftingozók számára. A szurdok nyugati bejáratánál áll az admonti bencés apátság, melyet a 11. században a karintiai Szent Emma alapított.
A fizetős út egészen a dachsteini felvonó alsó állomásáig visz, ahonnan az utasok néhány perc alatt feljuthatnak a 2700 m-es Hunerkogelhez a szinte függőlegesen emelkedő sziklák mentén. Erről a pontról a panoráma lélegzetelállító, ráláthatunk a lenti gleccserre és szinte az osztrák Alpok egészére. Itt láthatjuk a fokozottan védett dachsteini jégpalotát, a gleccserbe vájt barlangot, melyet kísérteties fénnyel megvilágított, természet alkotta jégszobrok díszítenek.
