A felvonulásokkal, ünnepségekkel tele a naptár, melyek nemcsak a zenéről és a mulatozásról szólnak, de valódi összetartó erővel bírnak a népszokások szempontjából egyik leggazdagabb osztrák régióban.
Tirol története évezredekre nyúlik vissza, az első telepesek i.e. 10.000 táján érkeztek ide. Őket követték a földművelő népek, akik közül Ötzi, a híres jégember is származott. A római időkben itt nem létezett stratégiailag fontos település, egyedül a keleti részein fekvő Aguntum volt említésre méltó. Tirol történetétől elválaszthatatlan a bányászat, melyet a vidéken több mint 6000 éve folytatnak. A bányászat aranykora a 15-16. századra tehető, ezt a parasztlázadások és a szabadságharcok korszaka követte, ami Tirol történek egyik legfontosabb fejezete volt, a nemzeti hős, Andreas Hofer kivégzésével zárult le. A tartomány 1814-1919-ig volt a Habsburg Birodalom része. Északi és déli részét 1919-ben különítették el, az északit 1938-ban a Wermacht szállta meg. A következő években számos tiroli vesztette életét a harcokban. A II. világháborút követően azonban az élet visszatért a régi kerékvágásba, megindultak az újjáépítések és ezzel együtt a gazdasági fellendülés is.
A tiroliak a történelemből sokmindent magukkal hoztak. Múltjuknak leginkább élő darabkai népszokások, melyek ma már turistalátványosságként is megállják a helyüket. Közülük talán a legismertebb a szavasmarha hajtás, melynek keretében minden nyár elején 180 ezer ló, juh, kecske és tehén tölti meg a 2600 kövér alpesi legelőt. Nemcsak az embereknek van szükségük szabadságra. A tiroli állatok a legelőkön töltik a nyári szünetet, ha nem így tennének, az alpesi legelők elburjánzanának és a gazdáknak is gondoskodni kellene az állatok takarmányozásáról. 120 nappal később kerül sor a tiroli falvak egyik legnagyobb eseményére, a szarvasmarha hajtásra, amikor az állatokat virágkoszorúkkal, szalagokkal és rézkolompokkal díszítik fel és a téli szezonra lehajtják őket a völgyekbe. Itt már óriási tömeg várja nemcsak a teheneket, de a nyarat velük együtt a legelőkön töltő pásztorokat is. A helyiek és a nyaralók az utcákon állva figyelik, ahogyan az egyre növekvő méretű csordák megérkeznek. A hajtás lassan mulatozásba csap át, a gazdák helyi ételspecialitásokat készítenek, az emberek népviselrtbe öltöznek és szól az összetéveszthetetlen tiroli zene.
A Szent Szív ünnepén gyújtott tüzek hagyománya a 19. századig nyúlik vissza és azóta is tartják egész Tirolban. Amikor 1796-ban Napóleon serege már a tartomány határai felé közeledett, Tirol készült a háborúra, a helyi képviselők Bolzanoban gyűltek össze, hogy megvitassák a teendőket. Sebastian Stöckl apát azt javasolta, ajánlják Tirolt Jézus Szent Szívének oltalmába, azaz bízzák magukat Istenre. 1796. június 1-jétől kezdve minden évben ezen a napon tartották meg a hagyománnyá vált ünnepélyes istentiszteletet, de tűzgyújtásra csak 80 évvel később került először sor. A hegyekben történő tűzgyújtás egyébként már a kereszténység előtti időkben is elterjedt szokás volt. Mivel a Napnak nagy jelentőséget tulajdonítottak, úgy hitték, a tűzzel elő tudják csalogatni. De tüzeket gyújtottak azért is, hogy megmeneküljenek a járványok elől. Később a szenteket tisztelték meg velük, Tirolban pedig hagyományosan az Úrnapja utáni második vasárnapon kerül rá sor. A fáklyákat látványos szív vagy kereszt alakba rendezik, vagy kirakják belőlük az IHS feliratot. Ilyenkor az Innsbruck körüli hegyeken mindenütt fények gyúlnak, a tűzgyújtást a helyi hegymászó egyesületek szervezik.
A telet a tiroliak a Perchentlauf szokásával próbálják elűzni. Minden év decemberében maskarás, ördögszerű alakok lepik el a települések utcáit és általában csapatosan járnak. Az ijesztő maszkokba és jelmezekbe öltözött fiúk derekán lévő bőrövről kolompok lógnak, ezekkel és minden más módon zajt csapnak, hogy megfutamítsák a tél gonosz szellemeit. Gyakran házról házra járnak, ahol örömmel fogadják őket, majd mielőtt továbbállnának a szomszédba, hatalmas hangzavarral köszönik meg a szíves vendéglátást. Úgy tartják, ez a télűző hagyomány még a pogány időkben gyökeredzik.
Kelet-Tirolban nagyon régi hagyománynak számít a Krapfenschnappen, ami a Mindenszentek ünnepéhez kötődik. A fehér inget és kalapot viselő fiatal fiúk és férfiak sorra járják a házakat, kezükben tartva a fából készült botot, melynek tetejére egy állatfigura feje van faragva, ennek állkapcsát egy kötél segítségével tudják csattogtatni. Ezt a “produkciót” a házbeliek finom süteményekkel jutalmazzák, a fiúk pedig köszönetként még énekelnek is. Ezt a szokást nem egyformán tartják a falvakban, mindenütt megvannak a különböző jellegzetességei. Lienz környékén például a fiúk némaságba burkolóznak, hogy ne lehessen felismerni őket.
A farsang az év egyik legjelesebb eseménye. Régi rítusok elevenednek fel és öltenek látványos formát, ami a helyiek és a látogatók számára is mindig nagy élményt jelent. Ha farsang idején járunk Tirolban, ne hagyjuk ki ezeket a felvonulásokat. A tiroli farsang a tél és a tavasz szimbolikus harcáról szól és azoknak az istenek próbálnak vele kedvében járni, akik segítenek, hogy az idei termés is bőséges legyen. Tavasszal az újjászületés, a remény, a természet örök körforgása kerül a középpontba. Ezt örömteli tánccal, zenével, mulatozással, virágokkal és tréfákkal ünneplik. Az Alpok egyik leglátványosabb karneváljára Imst-ben kerül sor. Ez az ősrégi Schemenlaufen, melyet az UNESCO, mint kulturális örökséget emelt be a Világörökségek sorába 2012.
