A várnegyed központi része a Mátyás-templom, hivatalos nevén a Nagyboldogasszony-templom körüli tér. A középkorban itt még házak sorakoztak, melyeket sikátorok és utcácskák kereszteztek. 1686-ban, Buda visszafoglalásakor ezeknek a házaknak a nagy része elpusztult és nem is építették újjá őket. Ennek eredményeként alakult ki a mai üres tér, melynek közepére Szentháromság-oszlopot emeltetett a tanács. Ez a pestisjárvány emlékét őrizte és egyben védte a lakókat az újabb pusztítástól. Ennek helyén áll ma a hatszögletű, obeliszk mészkőből készült, 15 m magas Szentháromság-szobor. Számtalan szoboralak alkotja a kompozíciót, melyeknek magassága 1,8-2,8 m között váltakozik. Domborművein megjelenik a pestisjárvány kitörése a budai várral a háttérben, Dávid király könyörgése a járvány megszűnéséért, valamint a Szentháromság-emlék építése, mely Hörger Antal és Ungleich Fülöp munkája. A teret több más név után végül Szentháromság térnek nevezték el.
