Sintra, a királyi paradicsom

Byron szerint maga az Éden. A mór urak, majd később a portugál királyok nyári rezidenciája lett, ma pedig a világ minden tájáról érkeznek az emberek, hogy romantikus napokat töltsenek el a bájos Sintra városában, Lisszabontól mindössze 30 km-re.

Az UNESCO Világörökségeinek sorába tartozó helyet a meredek hegyek, buja erdők uralják, melyek olyan különleges mikroklímát hoznak létre, hogy itt mindig több fokkal hűvösebb van, mint a közeli fővárosban. Ennek köszönhető, hogy Sintra a környezetétől különbözve egy igazi zöldellő paradicsom, melyet mesebeli kastélyokra emlékeztető paloták és neogótikus tornyok tesznek idillivé.

A Palacio da Pena egy extravagáns, viszonylag modern épület, az 1840-es években épült. Szász-Cobourg-Gotha Ferdinánd romantikus fantáziái és szeszélyei jelennek meg minden részletében, hiszen a palota sokkal inkább emlékeztet egy képzeletbeli kastélyra, mint egy tekintélyes uralkodói rezidenciára. Ferdinánd és felesége, II. Mária királyné szerelmi fészke volt ez a műalkotás, mely a barokk, a reneszánsz, a gót és a mór stílusjegyek kombinációjából jött létre. Hatalmas építkezés során valósítottak meg egy 16. századi kolostor helyén. Rózsaszín és sárga tornyai, kupolái, felvonhóhídjai, a bejáratokat őrző szörnyszerű szobrai a képzelet világába repítenek. A királyi család utolsó tagja, Amélia királynő 1910-ban hagyta el a palotát, melynek belseje nem kevésbé meglepő. A kastély panorámája, mondhatni tökéletes. Teraszáról elénk tárul Lisszabon és az Atlanti-óceán.

A mórok által épített várnak ma már csak a maradványait nézhetjük meg. A hegyoldalon végighúzódó várfalon kell megtennünk a sétát, hogy végül eljussunk a 8. századi romokhoz. A portugálok és egyben a kereszténység nagy diadala volt, hogy 1147-ben sikerült a móroktól elfoglalni a várat. A dicső múltnak azonban ma már semmi nyomát nem láthatjuk. Bár a 19. században egyszer helyreállították, de legnagyobb érdeme a páratlan kilátás a környező szigetekre.

A város központjából emelkedik ki két hatalmas, fehér kéményével a Palacio Nacional de Sintra. A 14. században épült a királyok nyári szálláshelyeként, majd az évszázadok során fokozatosan bővítették és átalakították, de tervezése inkább véletlenszerűnek tűnik, mintsem jól átgondoltnak. Külsejét a gótikus és a manuelita, vagyis a különleges portugál reneszánsz stílus keveredése jellemzi, de jó adag mór hatás is érezhető rajta. Belseje gazdagon díszített, itt láthatjuk Portugália legrégebbi és legértékesebb csempéit. Minden terme más-más történetet mond el, a kápolna feletti szoba padlóját a legenda szerint VI. Alfonz király koptatta ki állandó fel-alá járkálásával, ő végül itt is halt meg.

Sintra belvárosától nagyjából egy órányira található a Paláció de Monserrate viktoriánus épülete, mely Lisszabon környékén az egyik legromantikusabb helyszín. A gazdagon díszített luxuspalota keveréke a keleti és az európai építészetnek. Egzotikus fákkal, trópusi növényekkel tarkított botanikus kertjét a 18. században tervezte egy gazdag angol nemes és író, William Beckford, amikor hat éven keresztül bérelte a palotát. Később egy másik angol arisztokrata vásárolta meg a birtokot és gazdagította tovább az arborétumot a világ minden tájáról idehozott különleges növényfajokkal. Ma Monserraté a világ egyik legjobban megőrzött kertje.

Sintratól 18 km-re található Cabo da Roca, vagyis az európai kontinens legnyugatibb pontja, ahol “a szárazföld végződik és a tenger kezdődik”. Tehetünk itt egy sétát tengerparti kilátással és egy kávézással egybekötve. Strandolásra is van lehetőség, hiszen homokos és sziklás partszakaszok váltakoznak errefelé. A meredek sziklafalak magassága a 100-150 m-t is eléri, ezek védettséget biztosítanak az öblöknek.

Sintra önmagában is megállja a helyét, mint nyaralási célpont, mivel látnivalókban gazdag és a természeti környezete is lenyűgöző. Akár egy lisszaboni útnak is tökéletes kiegészítője vagy egy romantikus hétvége ideális helyszíne is lehet.