Potsdam, a paloták és kertek városa

A Havel-folyó partján épült fel Brandenburg tartomány központja és egyben legszebb települése, Potsdam. Az egykori porosz királyi székhely fenséges építészeti emlékei, elegáns parkjai, a város pompája nem hagyja érintetlenül sem a hazai, sem a külföldi turistákat. De az UNESCO is felfigyelt Potsdam megőrzendő értékeire és 1990-ben óvárosát az UNESCO Világörökségek közé sorolta.

Potsdam 300 évvel ezelőtt lett Európa egyik legszebb királyi városa. 17-20. század között itt székelő porosz uralkodók – főként I. Frigyes Vilmos és fia, Nagy Frigyes – a kor legnagyobb mestereit bízták meg a város palotáinak, kastélyainak, kertjeinek megtervezésével. Potsdamot egy barokk gyöngyszemmé változtatták, a későbbi uralkodók pedig a klasszicizmus jegyeit hagyták örök nyomként a városon. Az UNESCO által védetté nyilvánított terület 500 hektárt és 150 műemléki épületet foglal magába, melyeket 1730-1916. között építettek.

A legtöbb látogató számára Potsdam fő attrakciója a Sanssouci Park. Benne találhatók a város legimpozánsabb épületei, a Sanssouci Palota, az Új Palota és a Charlottenhof Palota. A Világörökségek közé tartozó Sanssouci Palotát Nagy Frigyes megbízására kezdték építeni 1745-ben. Az uralkodó nyári rezidenciájának készült rokokó stílusban, alatta hatalmas parkkal, amit Versailles mintájára alakítottak ki teraszokkal, szökőkutakkal, márvány szobrokkal és egy kínai teaházzal. A palotához legközelebb eső terasz az uralkodó végső nyughelye.

A Sanssouci Park nyugati végében áll az Új Palota, az utolsó és egyben legnagyobb épület, ami Nagy Frigyes megbízásából készült. Csupán hat évet vett igénybe az építése, melynek célja az volt, hogy a hétéves háború után is szimbolizálja a porosz állam töretlen hatalmát. Maga az uralkodó ritkán tartózkodott itt, szívesebben rejtőzött el a jóval meghittebb Sanssouci Palotában. Az Új Palota elsősorban reprezentációs szerepet töltött be, II. Vilmos viszont már lakóhelyként használta egészen 1918-ig. Belső tere gazdagon díszített mennyezeti freskókkal, aranyozott stukkókkal, díszesen faragott falburkolattal és művészien kivitelezett bútorokkal.

A Charlottenburg Palota szinte megbújik a két hatalmas épület árnyékában. Nem véletlenül, hiszen nem fényűző rezidenciának tervezték, hanem egy római villa mintájára. Dór oszlopcsarnokai és bronz szökőkútja leginkább egy itáliai vidéki villa hangulatát idézik, az épület és a körülötte kiépített park pedig jóval kevesebb látogatót vonz, mint a Sanssouci Park többi része, pedig szépségében nem marad el mögöttük.
Charlottenburghoz hasonlóan Cecilienhof is kívül esik a turisták látókörén, pedig Potsdam egyik legszebb épülete ez. A Hohenzollern-dinasztia által épített utolsó palotát vidéki Tudor-stílusban tervezték, ez jól érzékelhető a szivarszoba, a zene szalon és a királyi család hálószobáinak kialakításában és díszítésében is. A palota leghíresebb része a Nagy Terem, ahol a győztes hatalmak a II. világháború után, 1945 nyarán összegyűltek a potsdami konferencián. Sztálin, Churchill és Truman ebben a teremben döntöttek Németország felosztásáról. A történelem iránt érdeklődők számára Cecilienhof már csak ezért is kötelező látnivaló, hiszen a Nagy Teremben nemcsak fotók, zászlók és dokumentumok idézik fel az itt zajló, Európa és a világ történelmében fontos eseményeket, de látni lehet azt a kerek asztalt is, melynél ülve Németország jövőjéről döntöttek.

Potsdam szívében található a Holland negyed, jellegzetes vörös téglás, fehér ablakos házaival. A 18. században a holland iparosok és kézművesek éltek itt, akiket Nagy Frigyes hívott be a városba letelepedni. A negyed egész Európában egyedülálló, mintegy 130 korabeli, eredeti ház sorakozik itt, melyek mindegyike a hagyományos holland építészeti stílust tükrözi. A Holland negyed szintén részét képezi a Világörökségek közé tartozó városrészeknek. A macskaköves utcák mentén hangulatos kis üzletek, éttermek és kávézók találhatók.

III. Frigyes Vilmos és Sándor cár olyan közeli barátok voltak, hogy a porosz uralkodó barátságuk tiszteletére a városon belül egy orosz negyedet hozott létre. Ez az Alexandrowka, az orosz kolónia, amit Potsdam egyik zöld területén alakítottak ki. A különleges hangulatú negyedben az orosz zenészek és énekesek éltek, ez volt a zene és a szórakozás helyszíne. 1827-ben építették fel a 13 orosz faházat, körülöttük gyümölcsös és zöldséges kertekkel, egy orosz teaházzal és egy ortodox kápolnával. Az Alexandrowka szintén az UNESCO védettsége alá tartozik.

A város újkori történelmének emlékei közül a legjelentősebb a Potsdam hidegháborús időszakából fennmaradt Glienicke-híd, ami a várost Berlinnel kapcsolja össze. 1989-ig nem csupán Potsdam határát jelezte, de ez volt a titkosügynökök találkahelye, ahol a politikai rendszerekről szóló információk és a politikai foglyok cseréje megtörtént. A Havel-folyó felett átívelő, kis acélszerkezetű híd tehát jóval többet tudna mesélni, mint amit elsőre hihetnénk róla.

Potsdam kikötője a városközpontban található, a Havel-folyó partján. A korszerű kirándulóhajók mellett gondosan, szívvel-lélekkel felújított régi gőzhajók sorakoznak arra várva, hogy turistákkal megtöltve fussanak ki a vízre. A 1,5 órás körutazás során a kastélyokat érintik, míg az egynapos hajókirándulás a Havel-folyó távolabbi szakaszait és Berlin meglátogatását foglalja magába.