Dunstanburghi kastély
Kétség sem férhet hozzá, hogy ez Anglia egyik leglátványosabb és leghangulatosabb kastélya. Magas sziklák tetején ül egy hegyfokon, kilátással az Északi-tengerre. Megmaradt romjainak különleges varázst ad, hogy csak egy 1 mérföldes, Embleton partjai mentén haladó gyalogúton keresztül lehet feljutni hozzá. Területét tekintve Northumberland legnagyobb kastélya a dunstanburgh-i, melyet 1313-ban építettek, helyén már ősidők óta erőd állt. Az először II. Edward királlyal, később a skótokkal szemben fontos védelmi szerepet betöltő kastély a Rózsák háborúja során két ostromot szenvedett el, utána hanyatlásnak indult.
Edlingham kastély
A kastély a nevét tulajdonosáról, Thomas Edlinghamről kapta, akitől 1295-ben vette meg a birtokot az egykori katona és királyi hivatalnok, William De Felton. Ő számos átalakítást és bővítést hajtott végre az épületen, ami a polgárháború idején elhagyottá vált, attól kezdve köveit a közeli építkezésekhez hordták el. Romos tornyának első emeletén még tisztán látható a részletgazdagon faragott kandalló, a mellette álló normann templom pedig szép példája annak, milyen volt egy középkori uradalmi kiskápolna. Ma a kastély megmaradt részeit szó szerint is beárnyékolja egy használaton kívüli viadukt, látképe mégis az egyik legfőbb értéke.
Lindisfarne kastély
Anglia egyik legtöbbet fotózott kastélya – okkal. Egy magas bazalt szikla kiszögellésen áll, mintha maga is a hegy természetes része lenne. Külseje megtévesztő, hiszen egy hamisítatlan középkori erőd látszatát kelti, miközben egy 20. században helyreállított, Tudor-kori várról van szó. Egy árapály szigeten áll, ami a szárazföldhöz egy magas töltéssel csatlakozik, megközelíteni csak akkor lehet, ha a víz szintje engedi. Egy korábbi bencés kolostor köveinek felhasználásával épült I. Erzsébet idején, egyes források szerint VIII. Henrik uralkodása alatt, de ez kétséges, hiszen semmiben sem hasonlít a Henrik által építtetett partmenti erődökhöz. A várat történelme során csupán egyszer érte támadás, 1715-ben, majd a történelem süllyesztőjébe került. 1902-ben azonban gazdára talált és újjászületett, tulajdonosa kényelmes vidéki otthonná alakította, hogy elvonuljon London nagyvárosi nyüzsgése elől. Az eredmény egyszerre furcsa és csodálatos. A kastély belsejében 16. századi boltívek alatt sétálhatunk, a szobák faberakásos fala és mennyezete, a tetőgerendák, a téglapadlók mind a 16. századot idézik. A kastélyt 70 éven át használták magánházként, majd a nemzetnek ajándékozták. Azóta rengeteg turista látogat el ide, főként a nyári időszakban, amikor a vár gyönyörű kertje is kivirágzik.
Cartington kastély
A Coquet-folyó partján álló, részben helyreállított kastély építésének pontos ideje nem ismert, az első feljegyzés 1154-ben tesz róla említést. 1515 novemberében Margit skót királynő szállt meg itt a lányával, a polgárháború során a királypártiak állomáshelye volt, melyet végül az ellenségnek sikerült bevenni. A későbbiekben a várral senki sem foglalkozott, romlásnak indult, az 1860-as években teljesen elhagyatottá vált. 1887-ben Lord Armstrong hajtott végre rajta felújítási munkákat, hogy megmentse a teljes pusztulástól. Ekkor végeztek a területen régészeti feltárásokat is, melyeknek során semmilyen nyomát nem találták a környékbeliek között legendaként élő földalatti átjáróknak, melyek szerintük a közeli vásárvárosba, Rothbury-be vezetnek.
Chillingham kastély
Csodálatos középkori vár, mely fordulatos múltat tudhat maga mögött. A 13. században kolostornak épült, 1246-ban a Grey-család birtokába került. Egyik legérdekesebb terme az I. Edwardról elnevezett szoba, ahol az észak felé átutazóban lévő király 1298-ban szállt meg. Díszterme az Erzsébet-kori divatnak megfelelően gazdagon díszített, vele éles ellentétben állnak a kastély történetének sötétebb oldalát idéző kínzókamrák. A Chillingham kastély a 13. század óta építészetileg nagyon keveset változott, egyedül a Tudor-galériákat építették hozzá VI. Jakab skót király látogatásának tiszteletére. Parkja a 18. században nyerte el mai arculatát, területén nagyjából 80 egyedet számláló marhacsorda legel, ami azért különleges, mert vadon élő állatokról van szó. Úgy vélik, ez a világon az egyetlen vadon élő csorda, mely csupán elenyésző része azoknak a hatalmas csordáknak, melyek évszázadokkal ezelőtt szerte Nagy-Britanniában megtalálhatók voltak. Az ősi fajtához tartozó szarvasmarhák feltehetően már a 14. század óta itt élnek. A kastélyt Anglia egyik legkísértetiesebb épületének tartják, kápolnájában suttogásokat hallani, termeiben pedig egy fehérbe öltözött nő alakja látható – legalábbis a látogatók beszámolói szerint.
Warkworth kastély
A vár romjai éppúgy uralják a dombtetőt, mint korabeli tulajdonosai, a Percy-család tagjai, akiknek hatalma egykor az egész vidékre kiterjedt. A helyén álló földvárat a 12. század közepén építették, majd ennek átalakításával jött létre a kőből épült kastély, ami 1332-ben került a Percy-család tulajdonába, ezzel pedig főúri kastéllyá vált. Az épület belseje bár hiányos, nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy magunk előtt lássuk az ezüstökkel teli termeket, a kandallóban ropogó tüzet és a lovakkal teli istállókat. A kastély méltósága nagyrészt a múlté, de romjai még így is fenséges látványt nyújtanak.
Aydon kastély
Gyönyörű példája a 13. századi erődített vidéki udvarházaknak. Az Aydon kastély egy egyszerű kúriaként épült, de elkészülte után nem sokkal hozzáfogtak a megerősítéséhez, látva a skót-angol viszály közelgő kirobbanását Northumberlandben. A skótokat azonban nem tudták megállítani, 1315-ben elfoglalták a kastélyt, mely a következő években gyakran gazdát cserélt. A 18. században a körülötte kialakult mezőgazdasági uradalom központjaként működött egészen 1966-ig, amikor műemléki védettség alá került. Az Aydon kastély nem a szó szoros értelmében vett kastély, különlegessége pedig éppen ebben rejlik. Nagyon jól megfigyelhető rajta, hogy egy jómódú kereskedő vidéki rezidenciáját milyen módon próbálták védetté tenni a katonai támadásokkal szemben, miközben megőrizték kényelmi funkcióit is. Rajta keresztül nem a társadalom legfelső rétegeinek, hanem a jómódú középosztálynak a hétköznapjaiba nyerhetünk bepillantást.
