Valószínűleg a Gran Via egész Spanyolország leghíresebb és a turisták körében legkedveltebb utcája. Elsősorban a kereskedelmet és a szórakoztatást szolgálja, ezért ide sűrítették össze az üzleteket, mozikat, színházakat, bárokat, night klubokat. A Gran Via kialakítását 1910-ben kezdték el. Nagyon különböző építészeti stílusokat láthatunk az utcát járva. A Telefonica épülete 81 m-es magasságával Madrid legelső felhőkarcolója, melynek építését 1929-ben fejezték be. A Gran Via hamar Madrid egyik legnyüzsgőbb helyévé vált. A lakók előszeretettel korzóznak az éttermek és üzletek sorával tarkított hosszú utcán. A város legjelentősebb hoteljeit is ebben a hatsávos, gyakran közlekedési dugókkal tarkított utcában találjuk. A Gran Via a Plaza Espanaba torkollva végződik, mely a város egyik legnagyobb tere.
A Calle Mayor azon kevés helyek egyike, melyek még őrzik az egykori Madrid képét. A szűk utcákat és a hagyományos boltokat, melyek ugyanazokat a portékákat kínálják ma is, mint több száz évvel ezelőtt. Kézművesek, sajtkészítők és antik üzletek töltik meg élettel az utcát. Itt található az 1600-as években épült Ayuntamiento, vagyis a városi tanács épülete.
Madridban több mint 200 templomot találunk. Az Almudena székesegyház története a 16. századig nyúlik vissza, amikor az ország székhelyének Toledo után Madridot tették meg 1561-ben. II. Fülöp vágya volt, hogy a fővárosnak legyen egy saját katedrálisa, melyet az Almudenai Szűznek szentelnek majd. A tervezgetések már ekkor megindultak, de egészen 1859-ig nem került sor a katedrális felépítésére. A tervezés és az építési munkálatok irányítása Francisco de Cubas nevéhez fűződik. A spanyol polgárháború miatt a munkák félbemaradtak, hiszen az építőipart az egész országban szinte teljesen felszámolták. 1950-ben folytatták az építést a korábbi gótikus stílust átgondolva inkább barokk jegyekkel. A katedrális végül 1993-ra készült el, II. János Pál pápa felszentelésével nyitotta meg kapuit. Az épület monumentális méretekkel bír, benne egy 19. századból származó neoromán kriptát is találunk, ez a katedrális legrégebbi darabja a Almudenai Szűz 16. századból származó ábrázolásai mellett. A katedrális épületében egy múzeum működik, mely maga a katedrális és a madridi érsekség történetével ismerteti meg a látogatókat. A katedrális kupolájából csodálatos kilátás nyílik az előttünk elterülő városra. Az épület közelében folyó ásatások során mór és középkori városfalak maradványait tárták fel.
Gyermekek és felnőttek számára is remek kikapcsolódást kínál a Zoo Aquarium de la Casa de Campo. Ez az állatkert rendkívül nagy területen fekszik és a legmodernebb elvárásoknak megfelelően lett kialakítva. Legalább egy egész délután szükséges ahhoz, hogy az összes vagy majdnem az összes állatot megnézhessük. Az állatkertben és az akváriumban az őshonos állatok mellett sok egzotikus fajt is megfigyelhetünk. A gyerekek imádni fogják, hogy az állatokat egészen közelről láthatják, főként az etetések idejében. Részükre állatsimogatót is kialakítottak.
A Thyssen-Bornemisza Múzeum sokak szerint a legjobb múzeum Madridban. A látogatóknak lehetőségük van az elmúlt hét évszázadból származó műalkotások széles skálájának megtekintésére, ami nagyjából fél napot vesz igénybe. A Prado, bár az egyik leghíresebb múzeum a világon, hangulatában és a kiállított művek sokoldalúságában nem versenyezhet a Thyssen-Bornemisza Múzeummal.
Ha csak néhány napot töltünk Madridban és egy nyugodt helyet keresünk, ahol egyszerre tudunk kikapcsolódni és magunkban szívni a helyi élet ritmusát, nem találunk jobb helyet, mint a Retiro Park. Az utazókon kívül a madridiak is itt időznek legszívesebben a város összes csodás természeti látnivalója közül. A parkban egy tó is várja a látogatókat, ahol csónakázni vagy akár úszni is lehet. A közvéleménykutatások eredménye rendszeresen azt igazolja, hogy a Retiro Park Madrid legnépszerűbb helye.
