Az egykori császári és Hanza-város ma forgalmas kikötő és ipari központ. Észak-Európa partjai mentén csak kevés város mondhatja el magáról, hogy annyi értéket sikerült megőriznie a középkorból, mint Lübecknek, melynek legszebb épületei a vízzel körülvett óvárosban állnak. Több mint két évszázadon át a kontinens egyik leghatalmasabb és leggazdagabb városa volt, a Balti-tenger Velencéjének is nevezték. Jómódja építészetében is érvényre jutott, ennek köszönhetően Lübeck volt a legelső észak-európai város, melyet felvettek az UNESCO Világörökségek közé. Történelmi atmoszférája Lübeck fő vonzereje, az élénk kulturális élet – az operával, a klasszikus zenével, színházakkal – már csak hab a tortán.
Holsten-kapu
A Holstentor az óváros nyugati bejárata volt. Ma a masszív, ikertornyos kapu Lübeck egyik szimbóluma, benne a várostörténeti múzeum működik. A jellegzetes, vöröstéglás épület 1477-ben készült el, a várost egykor védő erődrendszernek ez az egyetlen megmaradt részlete. Lübeck a középkorban olyan hatalommal bírt, ami szükségessé tette a város megerősítését. Ekkor húzták fel a városfalakat, rajtuk három kapuval. Ezek a kapuk eleinte valóban pusztán bejáratok voltak a városba, a későbbi évek során fokozatosan megerősítették őket. Az iparosodás időszakában a kapuk inkább zavarták a város életét, mintsem hasznosak lettek volna. Úgy döntöttek, lerombolják őket, ez elől csupán a ma is látható Holsten-kapu menekült meg, melynek sorsáról 1863-ban szavazással döntöttek és kezdték el helyreállítani. Azóta kétszer is felújították, a múzeumot benne 1950-ben nyitották meg.
Városháza
Lübeck óvárosának központjában, a Piactéren áll Németország egyik legszebb városháza épülete. A 13-15. században építették, egyetlen szépséghibája, hogy a tér körül álló modern és magas épületek mögött szinte elveszik. Belsejében érdekes megfigyelni a különböző méretű ajtókat. Ezeknek is megvan a maguk történetük, mégpedig abból az időből, amikor a bűnösök felett itt hozták az ítéleteket. A felmentett vádlottak a tárgyalóteremből a magas ajtókon keresztül távozhattak, míg az elítélteket az alacsony ajtókkal kényszerítették kalapjuk levételére, ezzel megszégyenítve őket.
Buddenbrook Ház
Az 1929-ben irodalmi Nobel-díjat nyert Thomas Mann szülőháza, melyet 1758-ban építettek. 1841-től kezdve állt a Mann család birtokában, az író 1875-ben látta meg itt a napvilágot. Világhírű művéről nevezték el később a házat, melyben ma az író tiszteletére létrehozott, többszörösen díjnyertes múzeum működik. Az épület földszintjén berendezett szobákban a 19. század végi polgári életstílusból kaphatunk ízelítőt, míg az emeletet a Buddenbrook család történetét megidézve rendezték be. A múzeum fantasztikus attrakciója a városnak, évente több ezer látogató keresi fel a világ minden tájáról.
Willy Brandt Ház
Az egykori szövetségi kancellár, az 1913-ban Lübeckben született Willy Brandt életéről és munkásságáról lehet többet megtudni a múzeumban. A Nobel-békedíjas politikusnak szentelt kiállítás a legkorszerűbb technológia segítéségével teszi sokkal érthetőbbé és kézzel foghatóbbá Németország 20. századi történelmét. A kiállításokon képeket, dokumentumokat – köztük egy, a berlini fal megépülte után John F. Kennedy-nek írt levelet – is meg lehet nézni.
Szűz Mária templom
A 13-14. századi templom nagyobb jelentőséggel bírt a maga korában, mint hinnénk. A Balti-tenger partvidékén ugyanis ennek mintájára épült az összes többi vöröstéglás templom. 125 m-es ikertornyaival ez Németország harmadik legnagyobb temploma, melynek nevezetességei a déli toronyban található, lezuhant és darabjaikra tört harangok, melyek 1942-ben, egy bombázás során kerültek ide. Azóta is érintetlenül hevernek a torony aljában, mint egyfajta háborús emlékmű. A templomhoz egy legenda vagy inkább mese is kapcsolódik. Sok évszázaddal ezelőtt, nem sokkal a templom elkészülte után az épület mellett egy gyönyörű rózsabokor nőtt. A lübeckiek úgy gondolták, amíg a bokor virágzik, városuk megőrzi függetlenségét. Egy nap azonban a rózsák elhervadtak, a bokor kiszáradt, állítólag azért, mert gyökerei közé egy egér fészkelte be magát. A város hamarosan a dánok kezére került, de amikor újra elnyerte szabadságát, úgy határoztak, az egérről készítsenek egy kőfaragványt, hogy mindig emlékeztesse a lakókat arra, hogy a szerencsétlenség egyik napról a másikra bekövetkezhet. Az évek múlásával azonban a kis egér belopta magát Lübeck lakóinak szívébe. A templomban járva, aki megsimogatja a kőbe faragott egeret, szerencsét remélhet.
Dóm
Lübeck óvárosának déli részén áll a kéttornyú dóm, melyet 1173-ban Oroszlánszívű Richard alapított. A háromhajós templomot a 13-14. században gótikus stílusban építették át, 1942-ben teljesen leégett és boltívei alatt összeomlott a bombázások után. Újjáépítése csak 1960-ban, a Szűz Mária templom helyreállítását követően indult meg, 1973-ban szentelték fel. Belsejében számos művészeti alkotás látható, mint a Bernt Notke által 1477-ben készített, 17 m magas Diadal-kereszt és a szószék.
Heiligen-Geist kórház
Németország legjobb állapotban fennmaradt középkori kórháza. 1280-ban alapították a gazdag lübecki kereskedők a nincstelenek és a betegek számára. Eredeti funkcióját részben még ma is betölti, egy öregek otthona működik az épületben. A gyönyörű, öttornyos téglaépület eredetileg a város tulajdona volt, majd az egyház irányítása alá került. A kórházban több remek étterem is található, hagyományosan kézműves termékekkel teli karácsonyi vásárt is tartanak itt. Bejárati csarnokában figyelmet érdemelnek a késő gótikus oltárok és a 14. század elején készült falfestmények.
Travemünde
Travemünde ma már Lübeck részét képezi, Németország egyik legdivatosabb és legnyüzsgőbb tengerparti üdülőhelye. A nagy hajók, homokos strandok és a régi kikötő mellett a kaszinó, a fantasztikus bevásárlóközpont és a káprázatos panorámát nyújtó világítótorony Travemünde legfőbb attrakciói, melyek rengeteg turistát vonzanak nyaranta. Az egykori halászfalu 1802 óta foglal el előkelő helyet az ország turisztikai térképén, akkor érkeztek ide az első fürdőző turisták. A századfordulós aranykort idézi a part mentén kiépült sétány, kilátással a kikötőben ringatózó vitorlásokra, a hatalmas tengerjáró hajókra és öreg csónakokra.
