Ausztria legdélebbi tartománya a Keleti-Alpok területén fekszik, ezért nem meglepő, hogy elsősorban látványos hegyeiről és tavairól híres. A Szlovéniával és Olaszországgal is határos Karintia egyes részei három különböző kultúra találkozásának pontjai, izgalmas olvasztótégelyei. A tartomány nyelvjárása is különleges, több mint fél millió lakójának jellegzetes karintiai dialektusa a dél-bajor nyelvjárás egyik változata. Karintia gazdaságában elsősorban az ipar, a mezőgazdaság és természetesen az idegenforgalom játssza a főszerepet.
Hegyvidéki jellege miatt területe jóval később népesült be, mint a hegylánc mögötti vidékeké. A régészeti kutatások szerint az első lakói a bronzkorban ideérkező illír törzsek voltak, akiket a kelták követtek, magukkal hozva egy igen fejlett kultúrát és szisztematikusan létrehozva településeket. A rómaiak az itt áthaladó, Olaszországból Észak-Európa felé vezető kereskedelmi utak védelmére helyőrségeket, erődített településeket alapítottak nem sokkal időszámításunk előtt. A 15. században a magyarokkal és a törökökkel szemben volt szüksége a vidéknek a védekezésre, ekkor sorozatban húzták fel a megerődített templomokat. Karintia központja 1518-ban lett a ma is a tartomány fővárosi státuszát betöltő Klagenfurt, mely vásárvárosként nyerte el ezt a címet I. Miksa császártól. A tartomány ipara Mária Terézia és II. József uralkodásának idején indult fejlődésnek, ők fektettek elsőként hangsúlyt a bányászat és a fémfeldolgozás fellendítésére.
Klagenfurt
A város legszebb része a történelmi központ, szívében a térrel és a reneszánsz épületekkel. A Lindworm szökőkút 1593 óta áll itt, sárkánya a város alapításához kapcsolódó legendát jelképezi. A katedrális Klagenfurt egyik leglátványosabb épülete, mely barokk stílusjegyeket visel, ennél visszafogottabb a központban álló templom, melynek tornya a város szimbóluma. Az egyik leghíresebb látnivaló a Minimundus, ahol a világ leghíresebb épületeinek kicsinyített másait láthatjuk. Mintegy 150 darabja van a parknak, melyet 1958-ban nyitottak meg, azóta több mint 15 millióan látogattak el ide. A város mellett található a hosszúkás alakú, 20 km hosszan nyújtózó Wörthersee. Partjai mentén, a meredek Alpok lábainál a lejtőket sűrű erdők borítják, felettük havas csúcsok emelkednek. A tó vize jellegzetes kékes-zöldes színű és kristálytiszta, szinte áttetsző. Klagenfurttal egy mesterséges csatorna, a Lendkanal kapcsolja össze.
Szent Pál bencés kolostor
Sankt Paul im Lavanttalban található a kolostor, melyet 1091-ben a spanheimi hercegek alapítottak egykori ősi kastélyuk helyén. 1787-ben II. József bezáratta, de 1809-ben a fekete-erdei apátság szerzetesi költöztek be falai közé. 1940-ben, a politikai helyzet változásai miatt újra kénytelen volt beszüntetni tevékenységét, majd hét évvel később megnyitott, ma ez Karintia legrégebb óta működő kolostora.
Gurki székesegyház
1140-1200 között épült és úgy tartják, ez Európa legjelentősebb román kori temploma. A régészeti ásatások arra következtettek, hogy korábban ezen a helyen a rómaiak kultikus épülete állhatott. A hosszú épület nyugati homlokzatán két torony áll, kriptáját 100 oszlop díszíti, ez a székesegyház legrégebbi része. 1174-ben gurki Szent Hemma sírját ide helyezték át. Az eltelt évszázadok során a katedrális viszonylag kevés átépítésen esett át, így nagyjából őrzi eredeti arculatát. 60 m magas ikertornyait a Gurk-völgyben messziről látni lehet.
Hochosterwitzi várkastély
Ausztria egyik legimpozánsabb középkori vára, mely egy 160 m magas dolomit szikla tetején áll Sankt Georgen am Langsee közelében. A vár építése a 16. század legelején kezdődött és mai formáját 1586-ban nyerte el. Érdekessége, hogy 1541 óta ugyanannak a családnak a birtokában van. Építészeti szempontból különlegessége az a 14 kapu, mely a várat mindig megvédte a támadásoktól, ezeknek köszönhetően bevehetetlen volt. A várhoz gyalog vagy felvonóval lehet feljutni, tiszta időben akár 30 km-re is ellátni innen. Hochosterwitz egyike azon európai várkastélyoknak, melyekről azt állítják, hogy a Hófehérke mesében szereplő kastély ihletője volt.
Ossiach-tó
Az Ossiachsee Villach és Feldkirchen között fekszik, Karintia harmadik legnagyobb tava. Nyaranta a tó vize eléri a 24 fokot, ezért ez a környék egyik legnépszerűbb strandja, a vízisportok paradicsoma. Partján több kisebb falu sorakozik, melyek az idegenforgalmi főszezon idején szállást adnak és programlehetőségeket kínálnak a szép számmal érkező turistáknak.
Heiligenblut
A Hohe Tauern-hegységben 1288 m magasan fekvő kis falu talán egész Ausztria legtöbbet fotózott templomával büszkélkedhet. Karintia egyik legkedveltebb úticélja Heiligenblut, köszönhetően a Hohe Tauern Nemzeti Park és a fantasztikus panorámát nyújtó Grosslockner magas-alpesi út közelségének. A falu neve azt jelenti: Szent Vér, eredete egy legendához kapcsolódik. 914-ben Briccius dán herceg úton volt Konstantinápolyból hazafelé, amikor egy lavina miatt a mai Heiligenblut területén lelte halálát. A helyiek meglátták, hogy egy láb lóg ki a hóból, kiásták a testet és megpróbálták eltemetni, de a láb a sírból is kiemelkedett. Az emberek közelebbről is szemügyre vették és akkor látták, hogy a herceg lábán vágott sebben egy kis fiola van elhelyezve, benne Jézus vérével. Így próbálta elrejteni az útonállók elől a kis üvegcsét, melyet a helybeliek később templomukba vittek, a falu nevét Szent Vérre változtatták, a herceget pedig szentté akarták avatni, de erre sosem került sor. A falu végül nem vált hivatalos zarándokhellyé, de Krisztus vérét még ma is a templomban őrzik.
A turisták főként festői környezete miatt kedvelik Heiligenblutot, ami egészen a 20. századig aranybányászatáról is híres volt. A Glossnocker parnorámaút 1935-ös megnyitása után egyre többen érkeztek ide síelni, majd a falu lassacskán egész évben népszerű üdülőhely lett. Ma ez az egykor csendes kis falu tele van éttermekkel, kávézókkal és szállodákkal, korábbi békés hangulatát csak nyomokban őrzi.
Friesach
Karintia egyik legszebb középkori települése, ahol sokszáz évet repülhetünk vissza az időben. Városfalainak egy része még ma is látható és Friesach az 1224-től évente megrendezett Középkori Kultúra Fesztiváljával is igyekszik kihangsúlyozni történelmi hangulatát. A fesztivál idején a városközpont egy óriási középkori piactérré változik, lovagjátékok zajlanak és az utcákon mindenütt hercegkisasszonyok és lovagok jönnek szembe a látogatókkal. A városnézést érdemes a főtérről kezdeni, ahol megnézhetjük a 16. századi reneszánsz szökőkutat. A domonkos templomot belülről is érdemes felfedezni, a gótikus stílusú épület oltára 1500-ból, a híres friesachi Madonna szobor 1320-ból származik. A városban több olyan ház áll, mely 1500 előtt épült. A Petersburg-hegyen a 13. századi várban alakították ki a város múzeumot.
Millstatt és Millstattersee
A városka elsősorban egykori császári fürdőjéről híres, melyet még ma is eredeti, 19. századi pompájában láthatunk. Millstatt 1070-ben alapított bencés kolostora később a skolasztika karintiai központjává nőtte ki magát. Az első turisták a 19. század második felében érkeztek ide, amikor kiépült a vasút, a tóparti sétány, a nyilvános fürdők és felépültek az első szállodák, köztük a bencés kolostor, mely 1901-től működik szállodaként. Millstatt hivatalosan 1921-ben lett fürdőváros, virágkora is erre az időszakra tehető. A város legszebb épületei is ebben a korszakban, 1880-1920. között épültek, többségük bécsi arisztokrata családok nyaralója volt. 20, kiemelkedően szép villájához a Villa-útvonal, Karintia egyik túraösvénye vezet el.
