LimousinFranciaország egyik legkisebb területű régiója, egyben a legritkábban lakott is. Csendes tavaival, lágyan gördülő dombjaival, erdővel borított, szelíd hegyeivel és nosztalgikus hangulatú kisvárosaival az egyik rejtett gyöngyszeme az országnak. Limousin 2000 éves történelmi múltra visszatekintő vidékein otthon volt a neandervölgyi ember, később a rómaiak, majd Oroszlánszívű Richard hagyta rajta kézjegyét a területen. A régió központja a 140 ezer fős Limoge városa, ahol Limousin lakóinak fele dolgozik. Ez az egyetlen nagyváros, azonban a régióban ezernyi apró tanya található elszórtan. Rajtuk és a kisvárosokon keresztül, melyek tele vannak megfoghatatlan szépséggel, közvetlen betekintést nyerhetünk a vidéki Franciaország hétköznapjaiba.

Limousint Franciaország “üres” régiójaként is szokták emlegetni, köszönhetően annak, hogy az elmúlt évszázadban lakóinak száma drasztikusan lecsökkent. Bár ez a fogyás napjainkra megállt, a vidéket mégis apró, csekély lakossággal rendelkező települések uralják. Egyre nagyobb azoknak – főként hollandoknak és briteknek – a száma, akik beleszeretnek Franciaországnak e csendes szegletébe és véglegesen letelepszenek itt.
Limousint felesleges is különválasztani vidéki és városias területekre, hiszen gyakorlatilag az egész régió vidékies jellegű. Ellenállhatatlan varázsát éppen az adja azoknak a turistáknak, akik az ország autentikus területeit szeretnék felfedezni.

Saint Robert

Saint Robert

Egy egész település ritkán kerül be egy vidék látnivalóinak sorába, de Saint Robert, mint Franciaország egyik legszebb falva, méltán kap helyet Limousin régió nevezetességei között. A középkori település története során mindvégig fontos szerepet játszott a régió életében, köszönhetően stratégiai fekvésének. Ez nem minden esetben járt előnnyel, hiszen St. Robert számos csata helyszíne is volt. 12. századi temploma és régi utcáit megtöltő, kőből épült erődített és elegáns házai még ma is őrzik ezeknek az időknek az emlékét.

Saint-Étienne katedrális

A történelmi látnivalókban nem szűkölködő Limoge egyik legszebb épülete. A hatalmas, gótikus templom építése 1273-ban kezdődött, de csak a 19. század végére készült el teljesen. Ennek a hat évszázados, folyamatos munkának meg is lett az eredménye, meglepő módon egy minden részletében harmonikus épület született, melyről nehéz elhinni, hogy különböző korszakok különböző stílusait olvasztja magába. Leginkább figyelemre méltó részletei a 16. századból származó, faragott bejárati kapuk, a rózsaablakok és a reneszánsz szentélyrekesztő. A katedrálisban 14-16. századi püspökök sírhelyei is láthatók.

Casseaux kerámiaégető kemence

Az egykori kerámiaégető az utolsó szemtanúja a limoge-i porcelán aranykorának, amikor a városban még 130 égető működött. Belőlük ma a látogatók csak ezt az egyet nézhetik meg belülről is. Az 1904-ben épített égetőt 1950-ig először fával, majd szénnel üzemeltették. Gyönyörű példája a funkcionalitás és az esztétikum összefonódásának, a turistákat nem csak látványával nyűgözi le, de feltárja előttük annak a bonyolult és hosszadalmas folyamatnak a részeit is, melynek végeredményeként megszületett a világhírű limoge-i porcelán.

Ventadour vára

562 m-es magasságban, egy szurdok feletti sziklán állnak a Ventadour vár impozáns romjai. Egyszerre idézik fel a feudális rendszer középkori hatalmát és a romantikával átszőtt lovagkort, melyet az itt született trubadúr, Bernart de Ventadorn neve fémjelez a legjobban. A 12-13. században a vár a régió kulturális és szellemi központjává fejlődött. Mára csak a falak, a kerek torony, a földesúri lakrészek és a Szent György kápolna maradt meg az eredeti várból, ami egykor a kreativitás és a költészet bölcsője volt a vidéken.


Pompadour kastélya

Pompadour kastélya

1745-ben a márkinő címmel együtt kapta XIV. Lajos híres szeretője ezt az eredetileg 15. században épített, majd a 18. században felújított kastélyt. A forradalom alatt egy része romba dőlt, a 19. században pedig tűzvész pusztította. Ma a kastély a neves Pompadour-i Ménes otthona, az angol-arab fajták bölcsője, ahol az ország egyik legszebb versenypályája is található. A kastély és a ménes idegenvezetéssel látogathatók.

Merle tornyai

A Maronne-folyó felett magasodnak a 11. században épített citadellák, három régió, Limousin, Aquitánia és Auvergne határánál. A 14. században Merle hét várat, két kápolnát és a falut foglalta magába, mely Merle hét nemesének tulajdonát képezte. A százéves háború során az angoloknak sikerült az egyik tornyot és az egyik várat elfoglalni 1371-ben. 1574-ben a reformátusok foglalták el és hoztak létre helyőrséget. Őket elűzték innen és nem sokkal később az épületek végleg elhagyatottá váltak. Az itt élők feltehetően egy könnyebben megközelíthető, kellemesebb helyet kerestek otthonnak. 1927-ben nyilvánítottak műemléknek a helyszínt, ahol a turisták 10 hektáron nézhetik meg az erődöt, a falu romjait és egy rekonstruált, középkori gazdaságot, ahol a korra jellemező növényeket termesztenek.

Val kastély

A Chateau de Valt 1440-ben a d’Estaing család építtette. Ekkoriban még erődített feudális vár volt, napjainkban kortárs művészeti kiállításokat tartanak benne, az udvaron pedig nyaranta koncerteket rendeznek. A kastély festői helyen, egy sziklás kis félszigeten áll a Bort-tóban, melyet a 16. században egy gát megépítésével hoztak létre. A Val kastély Limousin régió egyik legszebb állapotban megőrzött történelmi épülete.


Páduai Szent Antal barlangjai

Gyakorlatilag egyetlen hatalmas barlang ez az ősi mészkőbányában, melyet a középkorban katolikus templomként használtak. 1226-ban Páduai Szent Antal élt és imádkozott itt. A barlang, ahol békére lelt, ma zarándokhelyként fogadja a látogatókat. A barlang a 19. század második felében került újra a ferencesek birtokába, ma is egy szerzetes tölti be itt az idegenvezető szerepét.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here