Lanzarote nemcsak a többi szigettől vagy Spanyolország egyéb vidékeitől különbözik, de valójában a világ összes helyétől. A rendkívüli táj olyan képet nyújt, mintha egyenesen a Holdon landolnánk. Lakói azt szokták mondani, hogy Isten a Teremtés hetedik napján megfeledkezett szigetükről, ezért az örökre befejezetlen maradt. A vulkanikus eredetű vidéken még a 18-19. században is aktív tűzhányók fenyegették a helyieket. A sziget nagy részét hamu és megkövült láva borítja. Az itt élők nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a mezőgazdaság valamilyen formáját meghonosíthassák, ennek eredményeként Lanzarote szigetét ma nagy területű gyümölcsösök és zöldségültetvények tarkítják.
Mindezek után talán furcsának tűnhet a tény, hogy Spanyolország elsőszámú úticéljainak egyike ez a különös sziget. Sokan kimondottan az érdekesen szép táj látványa miatt érkeznek ide, ami nagyszerű időjárással, kitűnő strandokkal és elsőosztályú szállodákkal párosul. A sziget tele van meghökkentő kontrasztokkal. Bár a Kanári-szigetek tagjai mind vulkanikusabb, ez Lanzarote szigetén a legszembetűnőbb. Mintegy 300 vulkáni csúcs látható itt, melyek többsége már szunnyadó, de közülük néhány még veszélyt jelenthet. A területen hozták létre a páratlan Timanfaya Nemzeti Parkot. Ide autóval könnyen eljuthatunk, mert úgy tűnik, Lanzaronte szinte összes útja végül ide vezet. Busszal is érkezhetünk, de a legkalandosabb, ha az utat akár teveháton tesszük meg.
Lanzarote szigete tökéletes példája annak, hogyan lehet a hátrányból előnyt kovácsolni. Az egykor kietlen, szinte élettelen szigetet ma turisták ezrei árasztják el minden évben, akiket a helyiek minden igényt kielégítő szállásokkal és szolgáltatásokkal várnak. A luxusért sem kell máshova menni, az egyedülálló természeti látvány pedig elég érv ahhoz, hogy miért válasszuk a Kanári-szigetek legkeletebbre fekvő tagját.