Kihagyhatatlan látnivalók Brémában

A város neve egybeforrt a híres Grimm mesével, a Brémai Muzsikusokkal. Bronz szobruk Bréma főterén áll és a város egyik legtöbbet fotózott nevezetessége. Németország egyik legnagyobb – 660 ezer lakosú – városa azonban nemcsak a meserajongók számára kínál érdekességeket. A Weser-folyó partján fekvő város izgalmas keveréke a történelemnek és a modern kornak, középkori épületei szépen megférnek a high-tech vívmányaival. Aki első alkalommal látogat el ide, a következő látnivalókat ne szalassza el:

Brémai Muzsikusok szobra

1951-ben került a város főterére Gerhard Marcks szobrászművész alkotása, melyen a Brémai Muzsikusok, a szamár, a kutya, a macska és a kakas egymás hátán állva láthatók. Bár Brémáról sokaknak egyértelműen ez a Grimm mese jut eszébe, a városnak gyakorlatilag semmi köze nincs a történethez, csupán annyi, hogy a mese szerint az állatok ide igyekeztek szerencsét próbálni. A szamár orra már fényesre kopott a rengeteg simogatástól, hiszen a jó szerencse reményében minden turista megsimogatja.

Piactér

Bréma legszebb részeként a helyiek és a turisták kedvence a Marktplatz, mely a város történelmi központjában fekszik. Itt található a 15. századi, gótikus stílusban épült Városháza, Németország egyik legszebb polgári épülete. Előtte áll a Roland-oszlop, mely a városnak a Hanza-szövetség idején élt fénykorára emlékeztet. Az 1404-ben felállított műemlék egyedülálló példája az európai polgárság függetlenségének és vásártartási jogának a Német-Római Birodalom keretein belül. Ez Németország legmagasabb Roland-oszlopa. A Piactéren áll a 11. századi Szent Péter dóm is.

Szent Péter dóm

A 13., 16. és 19. században is végeztek rajta nagyobb átalakításokat, ennek ellenére belseje nagyrészt őrzi eredeti arculatát. A dóm története több mint 1000 évet ölel át, legrégebbi részei a kripták. Ezek a főhajó alatt fekszenek és a középkorban híresek voltak arról, hogy az itt eltemetett testek kiváló állapotban maradtak meg. Itt nyolc múmiát lehet látni üvegkoporsóban, köztük két svéd tisztét, egy meggyilkolt diákét, egy angol grófnőét és egy koldusét. A kripták már 300 évvel ezelőtt is a dóm legnevezetesebb látnivalói voltak. Az altemplom közel 90 sírt rejt, püspökök, érsekek és más előkelőségek nyugszanak itt.

Böttcherstrasse

Az 1920-ban épült, 110 m hosszú utcát múzeumok, éttermek, galériák szegélyezik. Nevét a kádárokról kapta, akik itt laktak és itt működtették műhelyeiket is. Helyükre többségében kézműves boltok költöztek a 20. század elején, amikor a helyi kávékereskedő és a koffeinmentes kávé feltalálója, Ludwig Roselius az utca összes rozoga házát felvásárolta. Ezután valamennyi házat újjáépítették, így lett az utca újra rendezett és építészetileg homogén stílusú. Roselius német és skót építészeket kért fel a feladatra, célját pedig elérte, hiszen a Böttcherstrasse igazi építészeti különlegesség lett, az art deco stílusú és a téglaházak keveréke, melyekben az üzletek a német kultúra és művészet hagyományaihoz térnek vissza. A II. világháború pusztításaitól hihetetlen módon megmenekült, mert bár a nácik köztudottan nem pártolták az efféle művészeti stílusokat, érintetlenül hagyták az utcát.

Schnoor Viertel

Ha valaki igazán szép és régi épületeket szeretne látni Brémában, feltétlenül keresse fel a városnak ezt a negyedét. Ez Bréma legrégebbi része, épületeinek többsége a 15-16. századból származik, akkoriban többségükben a halászok éltek itt. Ma az ódon épületek tele vannak galériákkal, éttermekkel, kávézókkal.

Bürgerpark

Bréma történelmi parkját 1866-ban alakították ki az angolkertek stílusában. A helybeliek szívesen jönnek ide sétálni, heverészni a fűben, különösen az enyhe, nyári estéken. A Bürgerpark területe kétszer akkora, mint a londoni Hyde Parké, azaz Európa egyik legnagyobb városi parkja a brémai. A város szívében 202 hektárt foglal el az öreg fákkal, vízfolyásokkal, szökőkutakkal, hidakkal, pázsitos területekkel díszített park, amit nemcsak gyalog, de kerékpárral és csónakkal is be lehet járni.

Városháza

Az egyébként is látványos Piacteret a Városháza épülete uralja, mely szintén az UNESCO Világörökségeinek részét képezi. A 15. század óta többször is átalakították, gótikus alapjai változatlanok, de felső része a 17. századi Weser-reneszánsz stílust tükrözi. Érdemes betérni éttermébe is, ahol a vendégeknek több mint 500 éve szolgálják fel a legfinomabb német borokat, amiket ma is az eredeti hordókban tárolnak az alagsorban.