Anglia második legnagyobb régiója ez egy nemzeti parkkal, több természetvédelmi területtel, elszórtan fekvő kisvárosokkal és mezőgazdasági településekkel, összesen 5,7 milliós lakossággal.
Orford Ness természetvédelmi terület
A suffolki partok egyik elszigetelt szakaszán találjuk ezt a gyönyörű területet, mely a hidegháborúban titkos katonai kísérletek helyszíne volt. Ma már a béke uralkodik a vidéken, melynek lagúnái, nádasai, iszapos és sós mocsarai ritka növény- és állatfajok élőhelyei. A park jelképe a panorámát tökéletesen kiegészítő piros-fehér csíkos világítótorony, melyet 1792-ben építettek, hogy a homokdűnés, kavicsos partok mentén biztonságosabbá tegyék a hajózást. Eredeti világítótestjei 1887-ben egy viharban odavesztek, de a torony a 20. században is folyamatosan működött. A két világháborúban megfigyelő állomásként használták, parafinnal működő világítását 1959-ben alakították át elektromossá, 1965-ben pedig teljesen automatizálták. A világítótorony az év nagy részében nem, csak különleges alkalmakkor látogatható.
Észak-Norfolki tengerpart
Anglia természeti örökségeinek részét képezi ez a partszakasz, ahova a legtöbb turista a népes madárkolóniák megfigyelése miatt érkezik. A területet számtalan turistaút szeli át, köztük az észak-norfolki ösvény, mely a közel kétezer éves római út nyomán halad. A természetvédelmi terület részét képezik a bájos falvak és kisvárosok, mint Clay-next-the-Sea a középkori virágzást idéző, 14. századi templomával és az öböl fölé magasodó, 18. századi szélmalmával. A vidék felfedezéséhez a legjobb kiindulópont Wells-next-the-Sea, ahonnan kisvasút indul délre, Little Walsinghamig. A középkorban ez a falu volt Anglia legforgalmasabb zarándokhelye. Az idelátogatók ma már csupán a zárda és két szent kút maradványait láthatják.
Kelet-Angliai mocsárvidék
Az a kevés, ami maradt a mocsarakból, csupán bepillantást enged abba, hogy milyen volt évszázadokkal ezelőtt ez az elhagyott vidék. A rómaiak idején a lápokban és a medencékben hajózni lehetett, halakban pedig olyan gazdagok voltak a vizek, hogy egy 12. századi leírás szerint aki először járt itt, nem győzött magához térni az ámulatból. A lápos vizekben a leggyakoribb halfajta az angolna volt, melyet nemcsak megettek, de fizetőeszközként is használtak. A bérleti díjakat, tartozásokat, a tizedet gyakran angolnával egyenlítették ki. A halak mellett azonban a madárvilág is mindig lenyűgözően sokszínű és hatalmas volt. A mocsarak lakói a nádat és a tőzeget betakarítás után eladták, ezek a természetes anyagok a középkorban a térség gazdaságában fontos szerepet töltöttek be, a velük való kereskedést a földesurak szabályozták. A rómaiak szabályozták ugyan a lápokat, kialakították a ma is létező, 140 km hosszú árkot, hogy medrükben tartsák őket, de addig nem jutottak el, hogy építkezzenek is a mocsarakba. Ez először a szászoknak sikerült, akik több kolostort húztak fel a láp szigetein. A 17. században kezdték meg a lápok lecsapolását, ami a helyiek ellenállásába ütközött, hiszen féltették hagyományos életmódjukat, melyeknek a vadászat és a halászat alapvető részei voltak. Végül kárpótolták őket és hatalmas területeket hódítottak vissza a mocsártól. Ám a tőzeges talaj hamar kiszáradt és elvesztette termőértékét, így mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált. A ma látható lápok elszigeteltségük miatt tudtak megmaradni, közülük egyik a Wicken-láp.
Wicken-láp
Anglia legrégebbi természetvédelmi területe, maradványa az egykor hatalmas kiterjedésű cambridgeshire-i lápvilágnak. 1899-ben ismerték fel természetvédelmi jelentőségét, tekintettel állat- és madárvilágára, a láprétekre és a nádasokra. Közel 5000 különböző állat-, rovar- és madárfajt azonosítottak a területen. Az 1820-as években Charles Darwin járt ide gyűjteni és tanulmányozni a bogarakat, napjainkban a látogatók többségét a helybeliek és az iskolások alkotják. A láp feletti tanösvény lehetővé teszi, hogy a vadvilágot a lehető legkevésbé háborgatva nézzék meg a vízi élőhelyeket a kirándulók. A látogatóközpontban egy kiállítás mutatja be a láp történetét és élővilágát.
Norfolk Broads Nemzeti Park
Ellentétben Anglia legtöbb nemzeti parkjával, a Norfolk Broads varázslatos vízivilága nem a természet műve. Mesterségesen jött létre annak következtében, hogy a középkorban a környékbeliek rendszeresen ásták itt a tőzeget. A vidéket számtalan perspektívából meg lehet csodálni, de a legjobb a vízen végigjárni. Napjainkban Nagy-Britannia egyik kedvenc nyaralóhelye ez, ahol a 200 km hosszan, megszakítás nélkül kanyargó folyókat, tavakat csónakok, kenuk, vitorlások szelik. A szárazföldön több kilométeren át futó gyalogösvények várják az amatőr és az edzett túrázókat, a gyerekek számára tanösvényeket alakítottak ki.
