Horvátország legolcsóbb nagyvárosa: Zágráb

2013-ban a legolcsóbb európai nagyvárosok listáján szerepelt Horvátország fővárosa. Ennek hallatán talán sokan úgy érzik, micsoda pech, hogy nem valamelyik gyönyörű, tengerparti település kínálja a legalacsonyabb árakat, de a strandolós nyaralás előtt vagy után beiktatva a zágrábi városnézés sem fog csalódást okozni. Zágráb vonzó tarifáival próbál versenyre kelni az Adria partján fekvő, egyébként is busás hasznot szerző üdülővárosokkal. Északi fekvése miatt sokan csak elhaladnak mellette az autópályán és nem tesznek kitérőt, pedig volna miért.

A felmérés szerint a horvát fővárosban már 60 kunáért találunk szállást, az étkezést 78 kunából, a látnivalók megtekintését pedig már 30 kunából megoldhatjuk. Szállással együtt naponta kb. 8000 forintból Zágrábban kényelmesen eltölthetjük az időt, ez összevetve Dalmáciával vagy akár a közeli olasz városokkal, elég kecsegtetően hangzik.

És hogy miért is érdemes körbenézni Zágrábban?

Mert attól függetlenül, hogy mennyiért tudunk megvacsorázni vagy mennyit kérnek el múzeumi belépőként, a horvátok fővárosa valóban gyönyörű. Régen az Isztambulba tartó Orient Expressz egyik megállója volt, ma az ország legnagyobb városaként történelmi örökségével és különleges, a szláv és a mediterrán hangulatot ötvöző atmoszférájával varázsol el.

A zágrábi városnézés legjobb módja, ha gyalog indulunk útnak. A városközpont valamennyi történelmi látnivalója, temploma, parkja kellemes sétával is könnyen elérhető. Zágráb két részből áll: Gornji Grad telel van történelmi nevezetességekkel, templomokkal, színházakkal, éttermekkel, míg Donji Grad a múzeumlátogatáshoz, a vásárláshoz, a parkokban való megpihenéshez és az építészeti értékek megcsodálásához tökéletes hely. Néhány látnivaló a városközponton kívül esik, de ezeket sem kell kihagynunk, hiszen busszal vagy villamossal hamar ott leszünk.

A donji gradi sétát a forgalmas Jellasics térről kezdjük. Ez Zágráb szíve, ahol szüntelenül járnak a villamosok, de jobb, ha az Alsó-város – vagy ahogy U-alakja miatt még nevezik, a “Patkó” – felfedezésére mégis inkább gyalog indulunk. Bemelegítésként, hogy erőt gyűjtsünk a város felfedezéséhez és egyben ráhangolódjunk annak hangulatára, igyunk meg egy csésze kávét a Hotel Esplanade teraszán. Ott, ahol egykor az Orient Expressz utasai is kortyolgatták a feketéjüket, majd este a bálokon táncoltak – ez még ma is Zágráb legelegánsabb szállodája.

A hatalmas negyed neoklasszikus és neoreneszánsz palotái az 1880-1900-as évek közötti fellendülés időszakát idézik. A Botanikus Kert, a Néprajzi Múzeum, a Műszaki Múzeum és a Mimara Múzeum – ez utóbbi a világhírű mesterek, Rubens, Velasquez, Rembrandt munkáiról híres – megállásra késztetik az embert. De Donji Grad legszebb része még mindig a Tito marsall tér, melynek közepén fenségesen foglal helyet a Horvát Nemzeti Színház épülete. Előtte az “Élet Forrása” bronz szökőkút áll, Ivan Mestrovic munkája, aki Rodin kedvenc tanítványa volt.

A globalizáció napjait éljük, amikor Európa nagyvárosai többé-kevésbé elkezdtek hasonlítani egymásra. Mindenütt megtaláljuk ugyanazokat az üzleteket, éttermeket, a hasonló építészeti jellegzetességeket. Ám ha Zágrábban töltünk néhány napot, felüdülésként érhet a felismerés, hogy itt még mindig felfedezhetők azok a hagyományos kézműves tárgyak, melyek sehol másutt. Selyem nyakkendők, kalapok, kézzel készített esernyők, gyertyák és a gasztronómiai különlegességek, a házi mustár, keksz, konyak, 100%-ban természetes szappanok a vidék gyógyfüveiből főzve és igazi érdekesség a híres Penkala töltőtoll, melyet 1906-ban Zágrábban találtak fel.

Zágráb ékszere a Gradec-hegyen ülő Gornji Grad, a Felső-város, ahova az 1890-ben épült siklón is eljuthatunk, de választhatjuk a meredek falépcsőket is. Ám előtte érdemes a Tkalciceva utcán végigsétálni, mely elválasztja egymástól a két dombot, Gradecet és Kaptolt. Egykor ez az utca volt a határa a két – püspöki és feudális -, egymással ellenséges viszonyban álló városnak, melyek közt véres harcok folytak, erre utal az egyik sikátor, Krvai neve is, ami annyit jelent, Véres Híd. A Tkalciceva utca akkor a legszebb, ha már reggel útba ejtjük. Amikor nyitnak a kávézók, a pasztellszínű homlokzatokat pedig finoman megvilágítják a felkelő nap sugarai. A Gradec negyedbe legjobb közvetlenül dél előtt érkezni. A sikló rögtön a középkori erődítmény, a Lotrscak-torony lábánál áll meg. Itt minden délben hangos ágyúlövés hallatszik, amit a levegőben hatalmas porfelhő kísér. A torony tetejéről a kilátás Zágrábra lenyűgöző.

A barokk templomok és paloták, az utcai gázlámpák, a tarka tetők és a sétány a régi városfalat követik – filmbe illő jelenet, melyhez talán csak a prágai Malá Strana hasonlítható. Itt, a főváros legrégebbi gyógyszertárának közelében áll a legrégebbi kávéház, mely 1825-ben nyitotta meg kapuit. A Strossmayer sétány az öreg sáncok helyén húzódik, innen csodás panoráma nyílik az egész Alsó-városra. Zágrábot nem hagyhatjuk magunk mögött anélkül, hogy ne látogatnánk el a Naív Művészetek Múzeumába, ami a világon semmihez sem fogható.

A zágrábi konyha kellemes kombinációja a mediterrán és a szláv ízvilágnak. Mivel csak 170 km-re fekszik a tengertől, nem meglepő, hogy a tengergyümölcseinek és a halaknak is fontos szerep jut a hagyományos ételek között. Rizottók, tészták, friss sajtok, gombák, lencse, csicseriborsó, szárazon pácolt szlavóniai kolbász, isztriai szarvasgomba, adriai osztriga és még sorolhatnánk, hiszen a repertoár az éttermekben szinte végtelen. A kóstolásból ne hagyjuk ki a híres Zagorski struklit, mely napjainkban már hivatalosan is horvát kulturális értékként elismert, süteményként és főételként egyaránt fogyasztják.
A Zágrábhoz közel fekvő falu, Samobor is megéri a látogatást, itt megkóstolhatjuk, milyen az eredeti, házi készítésű Bermet, az aperitif jellegű bor, melyet abszintból és gyógynövényekből főznek. Samobor méltán híres a kolbászáról, cseresznyéjéről, mustárjáról, melyekből akár szuvenírként is érdemes vásárolnunk.