A régi időkben a fiú, ha szerette volna eljegyezni párját, egy almát adott a kedvesnek. Ha a lány elfogadta tőle, hamarosan hivatalosan is megtörténhetett az eljegyzés. Az ünnepséget ezt követően a lányos háznál tartották, ahol a vőlegény a lány apjától és rokonaitól is megkérte szerelme kezét. Ugyanezen a napon állapodtak meg a családok a hozományról is, mely általában kézzel készült, libatollal töltött ágyneműből, textilekből, törölközőkből, terítőkből állt, melyeket egytől egyig a menyasszony édesanyjával és nagymamájával együtt varrt és hímzett hosszú éveken át.
Napjainkban az eljegyzés természetesen már egészen másként zajlik. A pár először kettesben hozza meg a döntést, majd utána avatják be a családot. Még ma is él a szokás, hogy a fiú hivatalosan kérje meg párja kezét leendő apósától, mintegy tisztelegve a család és az ősi hagyományok előtt. Az eljegyzési vacsora szinte felér egy lakodalommal. A hozomány pedig ma már egy hálószoba teljes berendezéssel vagy egy autó, esetleg egy ház – a lehetőségekhez mérten.
Az eljegyzési party után a pár azonnal nekilát az esküvő szervezésének. A vendégek meghívása minden esetben csak személyesen történhet, az egybekelni készülő pár még akkor is felkeresi őket, ha nagyon távol élnek tőlük. A meghívások alkalmával a vőlegény nyakában vastag bőrszíjon egy rakijával töltött flaska lógott és szokás szerint minden egyes vendéggel inni kellett belőle.
A meghívottak pénzt adnak az ifjú párnak, ennek összege manapság legalább 100 euró. Amennyiben a vendégek anyagi lehetőségei nem engedik ezt meg, általában visszamondják a meghívást és inkább nem mennek el az esküvőre. A horvátok ugyanis azt tartják, hogy jobb távol maradni, mint megtörni a hagyományokat.
Néhány évtizede szokás, hogy az esküvő előtti hetekben a barátok és rokonok a helyi rádiókon keresztül üzengetnek a leendő házasoknak, így és a kívánságműsorokban kért dalokon keresztül tolmácsolják jókívánságaikat. A rádiók erre fel is vannak készülve, rendelkeznek külön esküvői dalokból összeállított listával. A lakodalom után pedig az ifjú párnak illik ugyanígy üzenettel és dallal megköszönni a vendégeknek, hogy részt vettek a lagzin.
Az esküvő előtt három héttel hirdetik ki a templomban az új pár egybekelését. Hagyományos esküvői nap a horvátoknál is a szombat és az egyházi szertartásra a tradíciók szerint abban a templomban kerül sor, ahol a menyasszonyt megkeresztelték.
Az esküvő napján a fiú és családja zenészek kíséretében érkezik a lányos házhoz. A zenészeket zászlósok vezetik fel, a háznál pedig hagyományos ételekkel és rengeteg süteménnyel várják az érkezőket. Régi szokás, hogy amikor a vőfély kikéri az arát, először egy hamis menyasszonyt küldenek ki hozzá. Általában idősebb asszonyok vagy férfiak öltöznek be női ruhába. A vőlegény természetesen nem elégszik meg ezzel, így hamarosan a valódi menyasszonya is megérkezik hozzá. Ezután a templomba mennek, a vőlegény és a menyasszony külön autóval érkezik, hagyományosan a vőlegénynek kell előbb odaérnie és az ajtóban megvárnia menyasszonyát.
A vőlegény gomblyukába rozmaringot tűznek – a néphit szerint ez véd az ártó szellemektől –, melyet a horvát zászló színeinek megfelelő szalagokkal kötnek át. A horvát egyházi szertartásnak a csók hagyományosan nem képezi részét. A pap legtöbbször nem mondja, hogy a pár megcsókolhatja egymást, erre a templomon kívül kerülhet sor. A templomból kilépve csokor helyett a horvát menyasszonyok a harisnyakötőjüket hajítják a vendégek közé. Az a férfi nősül meg elsőként, aki el tudja kapni.
Az esküvői tortával egyforma jelentőséggel bír a kolaci. Ez egy kicsi, kerek sütemény, melyből rengeteget készítenek és az egész lakodalom alatt ott sorakoznak az asztalokon. Amellett, hogy rendkívül finomak, még dekorációnak sem utolsók.
A horvátok rengeteg pénzt költenek az esküvőre, de mindet vissza is kapják. Egy 100 vendéget számláló lakodalom viszonylag szűk körű ünnepségnek számít. Általában 150-250 fő hivatalos egy hagyományos horvát esküvőre. A pénz mellé minden vendég ad külön ajándékot is.
Az esküvőt követő nap a menyasszony számára nagyon érdekesen telik, ugyanis az anyósáék házában ébred és ott tüsténkedik majd egész nap. Úgy tartják, az új asszonynak bizonyítania kell, hogy mennyire szeretne a fiú családjának részévé válni, ezért reggeltől estig anyósa mellett segédkezik, főz, mos, elvégzi a ház körüli munkákat. Természetesen ezt a szokást ma már nem veszik olyan szigorúan, mint korábban, de formálisan még sok helyen tartják, hogy első napját az újdonsült feleség a fiú szüleinek házában tölti el.
A hagyományok ugyan folyamatosan kopnak, de a horvátokról elmondható, hogy erősen ragaszkodnak hozzájuk és többségüket mai napig vigyázva őrzik az eljegyzés és az esküvő kapcsán is.
