A hagyományos török teve birkózás

A világ számos országában ősi hagyományokra tekintenek vissza az állatviadalok. A teve birkózás nemcsak Törökországban, de a Közép-Kelet és Dél-Ázsia egyes részein is évezredes múlttal rendelkezik.

Először a türk törzsek rendeztek a maihoz hasonló teve viadalokat 2400 évvel ezelőtt. Megfigyelték, hogy a tevék bizonyos időszakokban a természetben is harcolnak egymással és a nomád törzsek a maguk szórakoztatására ezt követően kezdték őket szándékosan egymásnak ereszteni. Az 1920-as években a török kormány megpróbálta visszaszorítani a viadalokat, de az 1980-as évektől ez a tendencia megfordult és mint a török kultúra részét, újra elkezdték támogatni a versenyeket.

Korábban a viadalokat kizárólag a párzási időszakban rendezték, mivel a harcban résztvevő hím tevéket egy nőstény megjelenésével tudták harcra ösztönözni. Napjainkban viszont a versenyek novembertől márciusig zajlanak, így az állatokat más módszerekkel próbálják egymásnak ugrasztani, van, hogy kiéheztetik őket, hogy még agresszívabbak legyenek.

Az általában 10 éves koruktól harcra fogható tevék tévésorozatokból, showműsorokból híressé vált emberek, sportolók vagy ismert politikusok neveit kapják, hogy a viadal ne tűnjön annyira halálosan komolynak, és amíg Colombo megpróbálja alaposan megharapni Napóleon torkát, a népes közönség is jól mulat. Az egész tevebirkózás tulajdonképpen sokkal inkább szól az önfeledt szórakozásról, mint a vérre menő küzdelemről. Merthogy ez nem is cél. A tevék harca addig tart, míg az egyik versenyző a földön nem marad vagy el nem menekül a helyszínről.

A teve birkózásnak elég nagy feneket kerítenek Törökországban. A teve tulajdonosok és a rajongók – merthogy minden tevének vannak szurkolói csapatai – már a viadal előtti estén óriási bulit csapnak, felvonulás, evés, ivás, zene és tánc segíti az ellazulást a másnapi verseny előtt. A tevék ekkor már szigorúan elkülönítve „készülnek” az összecsapásra. A viadalra hagyományos módon feldíszítik őket, hátukra színes szőnyegek, takarók kerülnek, melyre rá van hímezve a nevük. A verseny napján az utcák megtelnek árusokkal, náluk mindenféle étel és ital kapható, a zenészek pedig rendületlenül fokozzák a fesztiválhangulatot.

A tevék legfeljebb 10-15 percig viaskodhatnak, ha nem bírnak egymással, a tulajoknak meg kell elégedniük a döntetlennel. A teve tulajdonosok legtöbbje heves vérmérséklettel veti bele magát a viadalokba, nem ritka, hogy éppúgy egymásnak esnek a verseny alatt, mint a tevéik.

A teve birkózást már Törökországban is sok helyen betiltották egyrészt állatvédelmi okokból, másrészt, mert a viadalok nem veszélytelenek, hiszen a tevék néha berohannak a tömegbe és a nézők akkor rohanhatnak, amerre látnak. De az Égei-tenger környékén és Anatóliában még rendszeresen megrendezik őket és mint sportágat kezelik.

A teve birkózás nem csupán a szórakozás miatt ilyen fontos tradíció a törökök számára. A tevékkel való bánásmód éppen olyan művészet Törökországban, mint ahogy a spanyoloknál a matadorok is meg kell tanulják magas szinten kezelni a bikát. A teve veszélyes és agresszív állat, így a velük való foglalkozás tudást és bátorságot egyformán igényel. A teve viadalok egyszerű sporton túl ettől váltak a török kultúra több ezer éves pillérévé.