Most ennek a rövid kis hétvégének a teljesen szubjektív élménybeszámolóját tárom a kedves olvasók elé, a látnivalók bemutatását természetesen a teljesség igénye nélkül.
Az utazás
Már maga az utazás is élmény volt, végre nem kellett autópályán monoton zötykölődni, hanem a kis falvak között a (sajnos gyakran toldott-foldott) főúton, a kanyargós sztrádán, gyönyörű fák között, végeláthatatlan színkavalkádban. Be kell vallanom, hogy Békés megye megcáfolta az Alföldről bennem élő képet, és most minden alfölditől elnézést szeretnék kérni, de cseppet sem olyan sivár, és lapos, mint hegylakó borsodiként hittem.
Kicsit több mint három órás utazást követően megérkeztünk az apartmanba, majd kipakoltunk, felfrissítettük magunkat és irány a város. Mivel nagyjából három perc sétára szálltunk meg a vártól, első utunk egyértelműen ide vezetett.
A vár
A gyulai vár 24 kiállító teremében kényelmesen elmerülhetünk a középkori világ mindennapjaiban. A földszinten található a várbörtön, az éléstár, a sütőház, a kovács- és a fazekasműhely, a borozó-galéria és a kápolna. Az emeleten várúrnői, várúri és várnagyi lakosztályok, várúri hivatali szoba, szandzsákbég fogadószobája, fegyvertár, alabárdos terem és lovagterem található. A vármúzeum bemutatja, hogyan rendezkedett be a várúr és a várúrnő, miben különbözött a török szandzsákbég hivatali szobája a magyar várúrétól, vagy milyen fegyverekkel harcoltak az elmúlt évszázadokban.
Utóbbi gyűjtemény igen szép számban vonultatja fel a különböző szúró-, vágó-, és lőfegyvereket, ami viszont nekem is picit hiányos volt, hogy a vitrinben szépen felsorakoztatott eszközök mellett csak egy lista szerepelt a nevükkel – azonban sem számozás, sem más egyértelműsítő jelzés nem volt, így csak kikövetkeztetni lehetett, hogy melyik fegyvernek mi a neve. Emellett érdekes lehetne még néhány adat is a fegyverekről (súly, méret, anyag), már csak az összehasonlítás miatt is, persze ez nem sokat von le a kiállítás értékéből, de én szívesen vettem volna ezeket is.
No de ennyit a kritizálásról, összességében nagyon szép a vár, le a kalappal a kiállítás készítői előtt, informatív és érdekesen berendezett kiállítótermeken haladhatunk végig, a várbörtön igen akkurátusan és részletgazdagon vezeti be a látogatót a középkori kínzások, büntetések világába – talán ezen a részen található a legtöbb kiállított eszköz és történelmi leírás. Aki pedig igazi helyi szuvenírt szeretne hazavinni, a kovácsműhelyben beszerezhet szerencsepatkót vagy szívet is, amibe belevési a kedves kovács bácsi a nevét, természetesen mi is készíttettünk egyet nászút lévén.
Tériszonyosoknak és szédüléssel küszködőknek annyira nem javallott, mindenki másnak azonban igen, hogy felmásszon a vártoronyba. Némileg szédítő élmény, szó szerint is, hiszen a nagyjából három emelet magasságban elnyúló torony tetejébe egy sűrűn pöndörödő, keskeny csigalépcső vezet fel, amin nekem is meg kellett egyszer torpannom, hogy rendezzem a látási viszonyaimat, és elmúljon a szédülésem. Körülbelül félúton meg lehet szakítani az utat, és a várfal körbejárható tetején is szét tudunk nézni. Azonban a kilátás odafentről sokkal jobb és mindent megér! Belátható az egész várkörnyék, sőt, tiszta időben a nagyjából 125 km-re fekvő erdélyi Zarándi hegységig is ellátunk, érdemes tehát vállalni a szédítő lépcsőmászást!
A hosszú várbéli séta után meglátogattuk egy főhajtás erejéig a szomszédságban álló és október közepe lévén felkoszorúzott honvédtiszti emlékhelyet, amely 2012-ben felvételt nyert Magyarország történelmi emlékhelyei közé.
A kellemes vacsoránkat természetesen leöblítettük, azaz bevezettük egy méltán híres békési pálinkával, én egy bitang erős, 60 fokos díjnyertes vilmoskörtét választottam, s bár időszűkében nem jutottunk el a százéves pincében tartott pálinkakóstolóra, de ez is éppen megfelelő bevezetést nyújtott a megye finomságaiba.
Várfürdő
Az elmaradt Almásy kastély
A jó idő a szabadba csábított, így lemondtunk az Almásy kastély (egészen pontosan gyulai Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély) látogatásáról is, ami szintén a közelben található, és a történetek szerint a helyi születésű zeneszerző, himnuszunk megalkotója Erkel Ferenc a kastély falai között komponálta a Bánk Bán és a Brankovics György című operáit. Kultúrtörténeti szempontból jelentős események színtere volt a kastély, többek között itt tartottak elsőként magyarországi kastélyok közül színjáték előadást az 1700-as évek közepén, illetve ami miatt mindenképpen érdemes ellátogatni a történelmi jelentőségű helyre, az az, hogy 1849-ben a 13 aradi tábornok közül tízen ebben az épületben tették le a fegyvert augusztus 23-án, s a kastély kertjéből indultak el az aradi vesztőhely felé.
Természet, séta, lazulás
Andalogtunk még egy keveset, majd visszatértünk a vendéglőbe aznapi vacsoránkat elfogyasztani.
Utolsó napunkon az Erkel Ferenc Emlékházat szerettük volna még megnézni, ám sajnálatos módon pont hétfő a szünnap a nyitva tartást tekintve, így arról lemaradtunk, de legközelebb mindenképpen belesűrítjük a programunkba, s ajánlom ezt minden gyulai turistának is.
Százéves Cukrászda
Igaz, én cseppet sem vagyok édesszájú, de az épület és a berendezés miatt kíváncsi voltam rá, és nem is kellett csalódnom.
A belváros
Az út két oldalán szemet gyönyörködtető őszi színekben, zöldben, sárgában, barnában, vörösben, bronzban és aranyban pompázó fák borunak egymásba az aszfalt felett, mint egy élő, ölelkező kapu, növényalagúttá téve egy-egy kis utcát, amin átszűrődik a meleg napfény, méginkább sárgás árnyalatot adva ezzel a sárguló faleveleknek és aranylóvá, szívet melengetővé teszi az egész látkép benyomását.
Mintha egy impresszionista festmény kellős közepébe léptünk volna be.
Nagyon tetszett, hogy nem vette át a hatalmat a város felett a beton, inkább a meglévő erdős részekbe építkeztek, nincsenek magas épületek, inkább magasba nyúló gesztenyefák, és azok árnyékában piheg egy-egy lakóház. A város rendben, tisztán tartott, Gyulán nem igázta le az ember a természetet, hanem hangulatos szimbiózisba lépett vele.
Igaz, a látnivalókból keveset volt szerencsénk ezen rövidke kirándulás alatt megnézni, de teljesen biztos, hogy vissza fogunk még térni az egyedülálló atmoszférájú városba.
Írta: Szeszti – 2017 október