Ha egy út és autók nélküli várost képzelünk magunk elé, az első gondolatunk Velence. Van azonban egy Giethoorn nevű, tündérmesébe illő kis falu Hollandiában, Overijssel tartományban, ahol szintén csak gyalog vagy hajókkal közlekedhetünk.
A falut az 1230-as évek körül fedezte fel egy csoport menekült. Az első dolog, ami feltűnt nekik, az a rengeteg kecskeszarv volt, amik valószínűleg egy korábbi árvíz következtében elpusztult kecskéktől származtak. Emiatt kapta a falu éppen a „Giethoorn” nevet, aminek szószerinti jelentése: kecskeszarv. Manapság már nem valószínű, hogy kecskeszarvba ütköznénk a faluban. Akkor lett igazán ismert a hely, amikor Bert Haanstra, holland filmrendező, elkészítette a Fanfare című vígjátékát 1958-ban, melyben Giethoorn is feltűnik. Azóta a világ minden részéről látogatják a 2620 fős kis falut. A kínaiak körében rendkívül népszerű látványosságnak számít, hiszen évente 150.000-200.000 kínai turista érkezik, hogy kipihenjék sűrű mindennapjaikat.
A nyugalom szigete
Bár Hollandia Velencéjének nevezik ezt a meseszép helyet, mégis számottevő különbséget fedezhetünk fel a két város között. Míg Velence tagadhatatlanul mediterrán, nyüzsgő, addig Giethoorn egy csendes, bájos kis falucska. Nem csoda, hogy kedvelt turista látványosság, hiszen a 18. századi nádtetős házakkal, a köztük csordogáló vízzel és a több, mint 150 kis fahíddal olyan az egész falu, mintha egy valóságos tündérmesébe csöppentünk volna bele.
Körülbelül 4 km hosszú csatornarendszer folyik át a falun, melyek többsége csupán 1 méter mély. A forgalom többnyire a vízen bonyolódik. Eljuthatunk egyik helyről a másikra ladikkal, kenuval, kajakkal, de a legnépszerűbb jármű az úgynevezett „suttogó hajó”, melyek nagyon halk, elektromos motorral működnek. A fahidak miatt nagyobb vízi jármű nem is közlekedhet a csatornákon. Képzeljük csak el, milyen csendes, nyugodt hely lehet az, ahol sem busz, sem autó hangja nem zavarja meg a pihenni vágyók nyugalmát. Csupán a kacsák hápogását és a madarak csicsergését hallhatjuk a nyugalom szigetén.
Programok
Giethoorn nincs messze Amszterdamtól, így ha ott is szálltunk meg, legalább egy napot mindenképp érdemes eltölteni a mesés, kis faluban. Ha belegondolunk, hogy nincsen sem autó, sem tömegközlekedés, már az egy remek program lehet, hogy a házak között hajókázunk órákig vagy éppen csak ücsörgünk a parton és élvezzük a csendet. Vannak szervezett hajóutak is, de még izgalmasabb, ha bérelünk egy kis elektromos „suttogó hajót”, melyen 2-3 ember kényelmesen elfér. Érdekesség még, hogy nem csupán hajókon közlekedhetünk a vízen, de beleállhatunk egy felfújható labdába is, amivel szó szerint végigsétálhatunk a csatornákon. Télen még varázslatosabb az egész, hiszen akár végig korcsolyázhatunk a házak mentén. A hajózáson kívül másképp is felfedezhetjük az aprócska falut. A bicikli- és gyalogutakon is könnyedén körbejárhatjuk autó vagy tömegközlekedés nélkül.
A Het Olde Maat Uus múzeum és a De Oude Aarde múzeum is megéri a néhány eurós belépőt. Előbbi, egy farmház, amely 1988-ban lett újjáépítve, de azt mutatja be, hogy milyen is volt az élet 100 évvel ezelőtt Giethoorn-ban. Utóbbit Rene Boissevain alapította meg 1969-ben, aki a világ minden részére elutazott, hogy kristályokat és ásványokat fedezzen fel. Jelenleg a Visser családé a múzeum, ahol elbűvölő gyémántokat, őskövületeket, de a világ legnagyobb tojását is megtekinthetjük.
A csatornák mentén rengeteg kis éttermet találhatunk, melyek leginkább a helyi konyha jellegzetességeit kínálják. Az egyik legnépszerűbb étterem, a De Lindenhof, egy tradicionális farmházban található, gyönyörű kerttel körbevéve. A borospincéjében kiváló borokat kóstolhatunk. Egy másik ismert étterem a De Molenmeester azért különleges, mert egy malomban lett kialakítva.
mért raktátok fel most földrajzböl kelett tanuljunk és nem hallgathatunk zenét