Franciaország híres makulátlan állapotban megőrzött műemlékeiről, köztük a középkori várairól is. Ezeket nem a kikapcsolódáshoz vagy azért építették, hogy esztétikailag a környék ékességei legyenek, hanem komoly katonai feladatokat láttak el, gyakran az ország politikai életében is meghatározó szerep jutott neki. Masszív falaik, hatalmas tornyaik, erőteljes bástyáik, felvonóhídjaik ma is híven tükrözik a várak eredeti funkcióit. Közülük sok megsemmisült a háborúk során, sokat elhagytak, miután többé már nem volt rájuk szükség. Vannak olyanok is, melyeket a későbbi évszázadokban kastélyokká alakítottak át és főúri rezidenciaként használtak. A középkori várak Franciaország nemzeti örökségének részei, csodálatos látnivalói az utazásnak.
Haut-Königsbourg – Elzász
Az ország egyik legnépszerűbb attrakciója, évente nagyjából 600 ezer turista látogat el ide. A 12. században épült vár stratégiailag fontos szerepet töltött be, elsődleges feladata az volt, hogy felügyelje az északra menő kereskedelmi utakat, melyeken gabonát és bort szállítottak, valamint az ezüst fő útvonalát, mely nyugatról keletre vezetett. A 30 éves háború idején a svédek rombolták porig, ezután elhagyottá vált. 1899-ben II. Vilmos császár döntött úgy, hogy újjáépíti és egy múzeumot hoz benne létre, tervei között az is szerepelt, hogy a vár szimbóluma legyen Elzász Németországhoz való visszatérésének. A várat újjá is építették, mégpedig teljes mértékben a középkori irányvonalat követve. Belsejében a gyönyörű szobákat falfestmények, reneszánsz bútorok és öntöttvas kályhák díszítik. A várban egy fantasztikus gyűjtemény látható középkori fegyverekből, köztük a páncélok és kardok valamennyi típusából.
Castelnaud-la-Chapelle – Aquitánia
Dél-Franciaország egyik legszebb vára a festői Castelnaud-la-Chapelle falu felett áll, a Dordogne-folyó partján. A 12. században építették, szemben riválisával, a Beynac várral. A 13. század elején a katharok az országnak ezen részén is elterjesztették eretnek nézeteiket és szembehelyezkedtek a római katolikus egyházzal. 1214-ben a pápa megbízásából Simon de Montfort elfoglalta a várat és a francia király fennhatósága alá helyezte. A százéves háború során többször foglalták el az angolok, majd vették vissza a franciák. Később kibővítették, majd 1966-ban átfogóan felújították. A látogatók harci eszközökből összeállított kiállítást nézhetnek meg a vár falai között.
Roquetaillade – Aquitánia
Az Aquitánia szívében álló vár két részből áll, egyik felét a 12., másikat a 14. században építették. Az egyik fele már romokban van, de a másikat szépen helyreállították Eugene Viollet-le-Duc tervei alapján 1866-ban. A legelső vár itt a 8. században épült, akkor még fából. Ezt később egy kőből épült vár váltotta fel, új tornyokkal, vastag falakkal, egy olyan erőd született, ami kellőképpen szimbolizálta a vár urának hatalmát. Bár a várat többször is bontásra ítélték, túlélte az évszázadokat, ám a 19. század végére már nagyon romos állapotba került. A több mint 20 évig tartó felújítások során teljesen bebútorozták és kiemelt figyelmet fordítottak a dekorációra, ami ma is egyedülállóvá teszi a várat. Roquetaillade különlegessége, hogy 1306 óta ugyanaz a család a tulajdonosa.
Bonaguil – Aquitánia
Két völgy között, egy sziklafokon áll a katonai erőd, mely a legutolsóként épült várkastélya Franciaországnak. A középkori építészet gyöngyszeme, mely a 13. században készült, a 15., majd a 16. században is felújították. Hatékony és korszerű védelmi rendszerének köszönhetően ellenség sohasem tudta bevenni a várat, csupán lakóhelyként használták tulajdonosai. A 17. században már alig-alig használták, nagyon rossz állapotba került. A 18. században vagyonokat költöttek a helyreállítására, hogy egy kényelmes kastélyt varázsoljanak belőle. Tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a vidékre, a látogatást pedig érdemes augusztus első hétvégéjére időzíteni, amikor a színházi fesztivált tartják itt.
Castelnau-Bretenoux vár – Midi-Pyrénées
Építését 1100 körül kezdték, majd a 12-15. század között többször kibővítették. 1159-ben II. Henrik angol király kezére került, eredeti tulajdonosa a százéves háború után kapta vissza. A 17. századi felújítások már az esztétikum és a praktikum jegyében zajlottak. Kiszélesítették ablakait, gazdagon dekorálták termeit. A család utolsó tagjának halála után, 1715-ben romlásnak indult, újra csak 1895-ben talált gazdára, amikor Jean Mouliérat, a párizsi Opera Comique énekese vásárolta meg. Mouliérat a bútorok, vallási relikviák és műalkotások elszánt gyűjtője volt, saját műtárgyaiból rendezte be az egész várat. 1932-ben bekövetkezett halála után a vár az állam tulajdonába került, a látogatók ma középkori stílusban berendezve láthatják a vár hét szobáját.
Tarascon vár – Provence-Alpes-Cote d’Azur
Az Avignon és Arles között található vár építését 1401-ben, II. Anjou Lajos uralkodásának idején kezdték meg és csak fél évszázaddal később fejezték be. Az Anjouk provence-i ágának székhelye lett, de a 16. században már börtönnek használták, az állam 1926-ban vásárolta meg. Termei gyönyörűen fel vannak újítva, ugyanakkor nem bútorozták be őket. A legenda szerint Tarasque egy szörnyeteg volt, akit Szent Márta győzött le. A szörnyeteg fehér mészkőből készített szobra a vár előtt látható, a legenda pedig minden évben életre kel a várban rendezett fesztivál idején.
Montbrun vár – Limousin
A vidék egyik legszebb állapotban megőrzött vára, ami az egykori mocsár helyén maradt tó partján áll. Minden részletében hűen érzékelteti, hogy ilyen volt egy hamisítatlan középkori vár. A 12-15. század során építették, elsősorban a tartomány határainak védelmére. A francia forradalom idején kifosztották, lerombolták, levéltári anyagát elégették. Bár 1871-ben felújították, 1917-ben leégett, helyreállítására pedig csak 1961-ben került sor. Négy tornyával, hatalmas parkjával és 100-200 főt befogadni tudó nagytermével híven őrzi középkori formáját. A 16 szobás vár nem látogatható, jelenleg gazdát keres.
Falaise vár – Alsó-Normandia
A normandiai hercegek székhelye volt és elsősorban arról nevezetes, hogy itt született meg 1028-ban Róbert normandiai herceg törvénytelen fia, akit a világ később angol királyként, Hódító Vilmos néven ismert meg. Amikor a vidéken virágzott a kereskedelem és a kézműves ipar, akkor épült fel ez a varázslatos vár a 10. században és lett Észak-Franciaország egyik legfontosabb erődje. A vár nem maradt ki az angolok és franciák között vívott százéves háborúból, de még később is sújtotta háború, hiszen 1944-ben a szövetségesek bombái 85%-át elpusztították. A várat azóta felújították, de nem bútorozták be teljesen. Berendezett termeiben azonban tökéletes képet kaphatunk a középkori hercegi életmódról, a hatalmas lakomákról.
