A falusi turizmus, az agriturismo nagyon kifejezően az olasz mezőgazdaság és turizmus szavak összeolvadásából jött létre. Az idegenforgalomnak ez a ma már virágzó ága 1985-ben született meg, amikor először adtak üdülőjogot a falusi tanyáknak, ezzel támogatva a kisgazdaságokat, hogy túléljék a modern gazdaság őket hátrányosan érintő hatásait.
Az 1950-1970-es években egyre több gazda hagyott fel a termeléssel és inkább a városokba indult szerencsét próbálni. Ám az olaszok közismerten ragaszkodnak hagyományaikhoz, ezért született törvény az agriturismo hivatalos létrejöttéről, aminek keretében sok elhagyott épület újra gazdára lelt és – bár más formában, de – életre kelt. Sok gazda ekkor kezdte kiadni üresen álló szobáit, mellette viszont ugyanúgy megtartotta földjeit és tovább folytatta azok művelését.
Mivel az agriturismo államilag szabályozott, a hivatalos listán valamennyi kiadó udvarház szerepel.
Az olasz falusi turizmus a legjobb nyaralási forma a családok számára, de közhiedelemmel ellentétben – tévhit, hogy a vendéglátó család mellett nincs meg a szükséges intimitás -, nászutasoknak is kitűnő választás. A kalandvágyók egészen egyszerű körülményeket is választhatnak, de természetesen a luxus a szálláslehetőségek ezen válfajában is elérhető. A házak jelentős részéhez úszómedence és sokakhoz saját lovarda is tartozik.
A falusi turizmus természetesen vidéken virágzik, de mi döntjük el, hogy mennyire szeretnénk távol maradni a városoktól. Vannak olyan udvarházak, melyek mindentől messze, szinte a világ végén, a dombos-völgyes olasz tájak szívében várják a vendégeket, míg egyeseket csupán néhány kilométer választ el a legközelebbi nagyobb településtől.
A legtöbb vendégházat családok üzemeltetik, tehát az idegenforgalomnak ez az ága még nem üzletiesedett el és talán ez a közvetlen bája az, ami még inkább megfogja az utazókat.
A bérlés árában általában benne foglaltatik a reggeli, a vendégeknek a szállásadók legtöbbször a helyben termő zöldségekből készült ételeket szolgálják fel, de a házhoz tartozó teakonyhában főzni is lehet.
Néhány gazdaságban a vendégek maguk is kipróbálhatják, milyen az élet egy olasz vidéki udvarházban, már a mi a munkát illeti. A turistákat örömmel vonják be a földművelésbe, a gyümölcsök, zöldségek betakarítási munkálataiba vagy az állatok körüli feladatok ellátásába.
Olaszország számos pontján dívik az agriturismo, de leginkább Toszkánát tekintik a szülőföldjének. A toszkán táj tele van olyan udvarházakkal, melyeket egykor a Firenze és Siena között zajló csaták miatt erődítettek meg. Sok ilyen régi, elegáns kúriában évszázadokkal ezelőtt gazdag főúri családok generációi éltek, ma pedig a falusi turizmus keretein belül fogadják a külföldieket.
Az itt nyaralóknak a helyiek általában programlehetőségeket is kínálnak, legyen az lovaglás, környékbeli túrák vagy tradicionális olasz főzőleckék. A falusi turizmust akkor élvezhetjük igazán, ha autóval érkezünk, hiszen tömegközlekedés hiányában – általában a vonat- és a buszközlekedéstől is távol esnek ezek az udvarházak -, ha a vidék távolabbi pontjait is szeretnénk felfedezni vagy eljutni egy közeli városba, nincs más lehetőségünk, mint kocsiba ülni.
Az évszázados gazdaságokban meghitt családi hangulat fogadja az idegeneket, akik hamar családtagoknak fogják érezni magukat. Ezt a páratlan élményt semmilyen hotelben nem kaphatjuk meg, nem beszélve arról, hogy egy szállodai szoba árának a töredékéért élvezhetjük az olasz falusi turizmus minden zamatát.
Ha már jártunk is Olaszországban, végigjártuk a legnevesebb műemlékeket és a legszebb tengerpartokat, akkor sem ismerhetjük az országnak azt az arcát, amit az agriturismo feltár előttünk. Az autók zaja és a turisták nyüzsgése helyett madárdalra ébredhetünk és sehol sem kerülhetünk olyan közel a helyiekhez, mintha a nyaralásnak ezt a módját választjuk. Nem elhanyagolható szempont, hogy egy egyhetes nyaralás akár felér egy intenzív olasz nyelvtanfolyammal is!
